„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével – hangzott el 1956 november 4-én hajnalban, majd később még többször megismételték Nagy Imre utolsó rádióbeszédét, amiben bejelentette, hogy hazánkat megtámadta a Szovjetunió. A felkelők felvették az egyenlőtlen harcot, de néhány nap alatt leverték őket, majd következett a véres megtorlás. Erre emlékezünk nemzeti gyásznapunkon, november 4-én.
A nyáron újra felállított miskolci országzászlónál mintegy kéttucat emlékező, többségében idős emberek gyűltek össze mécsesekkel, virággal a kezükben. Tarkó Mihály, ortodox lelkész mondott imát a halottak lelkiüdvéért, majd a Miatyánk közös elimádkozását követően Molnár Péter, a KDNP miskolci elnöke, frakcióvezető mondott tartott rövid megemlékezést. Felhívta a figyelmet, hogy nem csak október 23-áról, a forradalom kitöréséről, a győzelemről kell megemlékezni, hanem november 4-ére is, amikor a Varsói Szerződést felmondó, független Magyarországot, a népet és a hazát egyesek elárulták, lepaktáltak a Szovjetunióval, akik bevonultak és vérbe fojtották a szabadságot. A szovjet tankok sárba taposták a magyar szabadságot. 1989-90-ben valósultak meg az ’56-osok álma. – Emlékezzünk a hősökre, a miskolci áldozatokra.
Zárásként Szabó Sándor református lelkész, önkormányzati képviselő felolvasta a megtorlás során kivégzett 17 miskolci, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megyei áldozat nevét, életkorát, foglalkozását. Elmondta, hogy szeretnének hagyományt teremteni és minden év november 4-én megemlékezni az országzászlónál a mártírokról. Ezt követően a mártírok felnagyított fotói előtt mécseseket, virágokat helyeztek el az emlékezők.
