– Mielőtt rátérnénk az aktualitásra, ejtsünk néhány szót önről. Hogy lesz egy atomfizikusból politikus, miniszter, aztán megint tudós, majd az MTA elnöke? Mennyire fér össze a tudományos és a politikai szerepvállalás?
– Egyáltalán nem férnek össze, amikor az Akadémia elnökévé választottak, azonnal lemondtam mandátumomról. Persze egy ember életének lehet olyan szakasza, amikor tudományos munkát végez, máskor részt vesz a szakpolitikában, később pedig újra a tudományos életben tevékenykedik. Az én életemben voltak ilyen etapok, változások. Úgy gondolom, elnökként az a legfontosabb feladatom, hogy a magyar tudomány szervezeti életét megújítsuk, és megőrizzük a hagyományaiból mindazt, ami jó.
– Mennyire tudta hasznosítani más szakterületen szerzett tapasztalatait élete későbbi periódusaiban?
– A természettudományos gondolkodásmód segíti a közéleti szereplést is, hiszen megtanít logikusan gondolkozni. Jó lenne, ha közéletünk szereplői többet tudnának a természeti jelenségekről.
– Milyen célokkal vágott neki a munkának, és hová jutottak a tervek ezek szerint?
– Egy ilyen intézmény vezetésének kellő alázattal illik nekivágni, és azzal az céllal, hogy tovább építsük. Átalakítottuk a döntéshozatali rendszert, ma elnöki berendezés működik, ahol a vezető hozza meg a legfontosabb döntéseket. Elindítottuk az akadémia kutatóhálózatának megújítását, ennek lehetőségeit is. Második elnöki ciklusomnak a legfőbb feladata az, hogy létrejöjjön egy világszínvonalú kutatóhálózat, ahol azoknak a programoknak van helye, melyek a világ élvonalába tartoznak, bárhol versenyképesek.
– Az intézmények száma csökken, hatékonyabb lesz a forrásfelhasználás?
– A költségvetési szervek száma csökken negyvenről tizenötre, a kutatók száma gyakorlatilag nem változik. A kis intézetek nagyobb központban működnek tovább megtartva tudományos autonómiájukat, és lehetőséget kapnak arra, hogy az együttműködési lehetőségek bővüljenek, fiatalokat vegyenek fel, nagyobb, uniós programokban vegyenek részt.
– Hogyan fogadták a terveket a kutatók?
– Összességében pozitívan. Persze voltak félelmek, nagyvárosi legendák. Fontosnak tartottam, hogy mind a kilenc központba elmenjek, tájékoztassam, meghallgassam őket, kérdésekre válaszoljak. Úgy gondolom, sikerült eloszlatnom a félelmeket. Azt mondják, ilyen látogatásra, kapcsolattartásra még nem volt példa elnöki részről, de szerintem ez így van rendjén, együttműködéssel lehet eredményeket elérni.
– Ha már a fiatal kutatókat említette, meg lehet állítani elvándorlásukat?
– Teljesen megállítani biztos, hogy nem, a nagyobb anyagi forrásokkal rendelkező cégek felé mindig lesz mozgás. Fékezni viszont lehet. A Magyar Tudományos Akadémia programot indított el 2009-ben, melynek keretében a legkiválóbb kutatókat várjuk haza, vagy itthon szeretnénk tartani. Eddig 28 kutatónak tudtuk ezt biztosítani, ez öt évre 1 millió eurós támogatást jelent. Idén a kormány már 600 millió forinttal támogatta a projektet, a benyújtott költségvetési javaslat szerint pedig jövőre 1,5 milliárd lesz ez az összeg. A kormány és Orbán Viktor miniszterelnök felismerte ennek lehetőségét. Ha elfogadják a büdzsét, akkor 2012-ben akár 30 kutatónak is biztosíthatjuk azt, hogy hazajöjjenek, vagy maradjanak, és itthon dolgozzanak a külföldihez hasonló körülmények között.
Petruskó N.
fotó: Mocsári L.
– Egyáltalán nem férnek össze, amikor az Akadémia elnökévé választottak, azonnal lemondtam mandátumomról. Persze egy ember életének lehet olyan szakasza, amikor tudományos munkát végez, máskor részt vesz a szakpolitikában, később pedig újra a tudományos életben tevékenykedik. Az én életemben voltak ilyen etapok, változások. Úgy gondolom, elnökként az a legfontosabb feladatom, hogy a magyar tudomány szervezeti életét megújítsuk, és megőrizzük a hagyományaiból mindazt, ami jó.
– Mennyire tudta hasznosítani más szakterületen szerzett tapasztalatait élete későbbi periódusaiban?
– A természettudományos gondolkodásmód segíti a közéleti szereplést is, hiszen megtanít logikusan gondolkozni. Jó lenne, ha közéletünk szereplői többet tudnának a természeti jelenségekről.
– Milyen célokkal vágott neki a munkának, és hová jutottak a tervek ezek szerint?
– Egy ilyen intézmény vezetésének kellő alázattal illik nekivágni, és azzal az céllal, hogy tovább építsük. Átalakítottuk a döntéshozatali rendszert, ma elnöki berendezés működik, ahol a vezető hozza meg a legfontosabb döntéseket. Elindítottuk az akadémia kutatóhálózatának megújítását, ennek lehetőségeit is. Második elnöki ciklusomnak a legfőbb feladata az, hogy létrejöjjön egy világszínvonalú kutatóhálózat, ahol azoknak a programoknak van helye, melyek a világ élvonalába tartoznak, bárhol versenyképesek.
– Az intézmények száma csökken, hatékonyabb lesz a forrásfelhasználás?
– A költségvetési szervek száma csökken negyvenről tizenötre, a kutatók száma gyakorlatilag nem változik. A kis intézetek nagyobb központban működnek tovább megtartva tudományos autonómiájukat, és lehetőséget kapnak arra, hogy az együttműködési lehetőségek bővüljenek, fiatalokat vegyenek fel, nagyobb, uniós programokban vegyenek részt.
– Hogyan fogadták a terveket a kutatók?
– Összességében pozitívan. Persze voltak félelmek, nagyvárosi legendák. Fontosnak tartottam, hogy mind a kilenc központba elmenjek, tájékoztassam, meghallgassam őket, kérdésekre válaszoljak. Úgy gondolom, sikerült eloszlatnom a félelmeket. Azt mondják, ilyen látogatásra, kapcsolattartásra még nem volt példa elnöki részről, de szerintem ez így van rendjén, együttműködéssel lehet eredményeket elérni.
– Ha már a fiatal kutatókat említette, meg lehet állítani elvándorlásukat?
– Teljesen megállítani biztos, hogy nem, a nagyobb anyagi forrásokkal rendelkező cégek felé mindig lesz mozgás. Fékezni viszont lehet. A Magyar Tudományos Akadémia programot indított el 2009-ben, melynek keretében a legkiválóbb kutatókat várjuk haza, vagy itthon szeretnénk tartani. Eddig 28 kutatónak tudtuk ezt biztosítani, ez öt évre 1 millió eurós támogatást jelent. Idén a kormány már 600 millió forinttal támogatta a projektet, a benyújtott költségvetési javaslat szerint pedig jövőre 1,5 milliárd lesz ez az összeg. A kormány és Orbán Viktor miniszterelnök felismerte ennek lehetőségét. Ha elfogadják a büdzsét, akkor 2012-ben akár 30 kutatónak is biztosíthatjuk azt, hogy hazajöjjenek, vagy maradjanak, és itthon dolgozzanak a külföldihez hasonló körülmények között.
Petruskó N.
fotó: Mocsári L.