A miskolciak nagyon bekezdték a mérkőzést: pillanatok alatt nyolc pontot termeltek. Aztán még hozzátettek kettőt, így az eredményjelzőről a vendégek azt a számukra gyászos állást olvashatták le, hogy amíg a hazaiak tíz, ők nulla pontot szereztek. A jég természetesen megtört, de büszkék mégsem lehettek a somogyiak, akiknek a játéka ebben az időszakban nélkülözött mindenféle tervszerűséget. Csak futottak az eredmény után (18-6), aminek nem is lehetett más a vége, mint egy könnyed bemelegítős vasutas siker.
Érdemes lenne kideríteni, mi történt a térfélcsere közben, mert a mérkőzés képe teljesen megváltozott. A Kaposvár lényegesen jobban kezdett (nem volt nehéz), ugyanakkor a miskolciak egyre több hibát követtek el. Ráadásul Fortuna sem fogta őket kézen, való igaz, hogy számos esetben peches pontot ért el a somogyi gárda. Aztán csak nekidurálta magát az MVSC és tíznél utolérte vetélytársát. Azt lehetett gondolni, hogy eddig volt nehéz, és innentől kezdve nem lesz megállás, ezt a szettet is besöprik a hazaiak. Nem így történt, noha ebben az időszakban felváltva estek a pontok. Nem segített az időkérés sem, majd hirtelen négy ponttal ugrott meg a Kaposvár (19-23), és ez éppen elegendőnek bizonyult az egyenlítéshez.
Szerencsére a fékezés mindössze egyetlen játszmán keresztül tartott, a harmadik játszmában már ismét azt a miskolci csapatot láthatták a szurkolók, amelyet az elsőben, illetve a korábbi hazai mérkőzéseken. Nem volt vita, hogy melyik csapat nyer, különösen ütőerőben mutatkozott jelentős különbség a vasutasok javára. Az MVSC teljesítménye ugrásszerűen feljavult, szebbnél is szebb megoldások követték egymást, gyakran csattant fel a nyílt színi taps a Csokonai utcai csarnokban. A papírforma tehát érvényesült, a kérdés mégis ott motoszkált bennünk: vajon mi okozta a második játszma visszafogott játékát?
Eredmény:
Albrecht-Miskolci VSC-MISI – BITT Kaposvár 3-1 (12, -22, 15, 7). Miskolc, 150 néző. Vezette: Bodrogi, Csizmarik
Albrecht-Miskolci VSC-MISI: Leidgeb, Szabó B., Oláh, Rédei, Szajkó, Kovács E. Csere: Nagy Zs. (liberó), Csarkó, Sitkey, Kiss V. Edző: Toma Sándor.
Toma Sándor: – Tudtuk, hogy a Kaposvár fáradtan lép pályára, hiszen 400 kilométeres utazás állt mögöttük. Ez így is történt, és ekkor nagyszerűen használtuk ki ezt a fizikai, illetve lélektani előnyt. A folytatás azonban váratlanul alakult a számunkra, nem is nagyon értem, mi volt a baj. Szerencsére a rövidzárlat elmúlt, belelendültünk, és olykor már azt a játékot nyújtottuk, amit mindig is szeretnénk.
D.L.
Érdemes lenne kideríteni, mi történt a térfélcsere közben, mert a mérkőzés képe teljesen megváltozott. A Kaposvár lényegesen jobban kezdett (nem volt nehéz), ugyanakkor a miskolciak egyre több hibát követtek el. Ráadásul Fortuna sem fogta őket kézen, való igaz, hogy számos esetben peches pontot ért el a somogyi gárda. Aztán csak nekidurálta magát az MVSC és tíznél utolérte vetélytársát. Azt lehetett gondolni, hogy eddig volt nehéz, és innentől kezdve nem lesz megállás, ezt a szettet is besöprik a hazaiak. Nem így történt, noha ebben az időszakban felváltva estek a pontok. Nem segített az időkérés sem, majd hirtelen négy ponttal ugrott meg a Kaposvár (19-23), és ez éppen elegendőnek bizonyult az egyenlítéshez.
Szerencsére a fékezés mindössze egyetlen játszmán keresztül tartott, a harmadik játszmában már ismét azt a miskolci csapatot láthatták a szurkolók, amelyet az elsőben, illetve a korábbi hazai mérkőzéseken. Nem volt vita, hogy melyik csapat nyer, különösen ütőerőben mutatkozott jelentős különbség a vasutasok javára. Az MVSC teljesítménye ugrásszerűen feljavult, szebbnél is szebb megoldások követték egymást, gyakran csattant fel a nyílt színi taps a Csokonai utcai csarnokban. A papírforma tehát érvényesült, a kérdés mégis ott motoszkált bennünk: vajon mi okozta a második játszma visszafogott játékát?
Eredmény:
Albrecht-Miskolci VSC-MISI – BITT Kaposvár 3-1 (12, -22, 15, 7). Miskolc, 150 néző. Vezette: Bodrogi, Csizmarik
Albrecht-Miskolci VSC-MISI: Leidgeb, Szabó B., Oláh, Rédei, Szajkó, Kovács E. Csere: Nagy Zs. (liberó), Csarkó, Sitkey, Kiss V. Edző: Toma Sándor.
Toma Sándor: – Tudtuk, hogy a Kaposvár fáradtan lép pályára, hiszen 400 kilométeres utazás állt mögöttük. Ez így is történt, és ekkor nagyszerűen használtuk ki ezt a fizikai, illetve lélektani előnyt. A folytatás azonban váratlanul alakult a számunkra, nem is nagyon értem, mi volt a baj. Szerencsére a rövidzárlat elmúlt, belelendültünk, és olykor már azt a játékot nyújtottuk, amit mindig is szeretnénk.
D.L.