– A jelentős dolgok akkor érkeznek hozzánk, amikor a legnagyobb szükségünk van rájuk. A zene olyan nyelven szól az emberekhez, ahogyan semmi más. Ilyen árnyaltan illusztrálni folyamatokat, érzéseket semmi más nem tud, csupán a zene. A zeneművészet mindenható – hangsúlyozza Kocsis Zoltán, aki szerint lesz érdekesség is a koncerten, s természetesen olyan művek is elhangoznak majd, amelyeket sosem árt feleleveníteni.
Ilyen lesz Bartók Béla Concertoja is. Bartók lényegében a koncert kohéziós ereje, hiszen Claude Debussy és Richard Strauss nem kedvelték egymást, de a magyar zeneszerzőt mindketten magasztalták.
– Ezek a zenék összefüggnek. Bartók Richard Strauss nyomán kezdett komolyabban foglalkozni a komponálással, s a korai Strauss szimfonikus költeménye nyomán írta meg a Kossuth-szimfóniát. Az új francia iskola hatásáról nem is beszélve – mondja Kocsis Zoltán.
A karmester kiemelte, Bartók ma már köznyelv a zenével foglalkozók számára. Kocsis Zoltán tanulóévei alatt idegenkedett Bartók azon műveitől, amelyeket akkoriban játszani kellett, de az idő közel hozta hozzá a zeneszerzőt.
– A Hegedűverseny volt az, ami először megfogott, s abból visszakövetkeztetve, fokozatosan értettem meg a Bartók-művek lényegét. Tagadhatatlan, hogy megfordult mára a világ. Kodály vetése beérett, s már fel is szántották. Úgy vélem a Kodály-módszert, a zenetanulás kötelező voltát vissza kellene hozni. Erőltetni, mert enélkül katartikus élménytől fosztjuk meg a fiatalságot – hangsúlyozza a karmester, akinek Debussy átirata is felcsendül majd a koncerten, Hét dal címmel.
– Nekünk, előadóművészeknek az a feladatunk, hogy dekódoljuk azokat az üzeneteket, amelyeket a partitúrák hordoznak. A legfontosabb szempont, hogy egy szerző a művét minden esetben igyekszik a legérthetőbb, legtökéletesebb formában az utókorra hagyni. Ha az ember évekkel később elővesz egy partitúrát, az első benyomás nem változik, a kép azonban folyamatosan színesedik – hangsúlyozza a karmester, aki sokszor dirigálta már Bartók Concertoját, de még a hétfő esti előadást megelőző próbákon is csendültek fel olyan új monumentumok, amelyek új gondolatokat ébresztettek.
– Az első próbán mindig eljátszatom az egész repertoárt, hogy felmérjem, hol kell igazán belenyúlnom. A próbák nem arról szólnak, hogy meg kell tanítanom valamit, hanem arról, hogy a lehető legtöbbet visszaadjuk abból, amit a szerző ezzel az unikális művével el akart mondani a világnak. A miskolci szimfonikusokkal nem volt sok dolgom. Természetesen vannak apró momentumok, amelyekben nem egyeznek az elképzelések, de ezúttal is sikerült kompromisszumot kötni. Csapatmunkáról van szó, egy jó ügyért dolgozunk, együtt – teszi hozzá Kocsis Zoltán.
A hétfő esti koncertre már a jegyek nagy százaléka el is fogyott, hiszen igazi csemegék hangzanak majd el a Művészetek Házának nagytermében, s nem utolsósorban Hajnóczy Júlia gyönyörű hangját is hallhatja majd a közönség.
Kiss J.
Ilyen lesz Bartók Béla Concertoja is. Bartók lényegében a koncert kohéziós ereje, hiszen Claude Debussy és Richard Strauss nem kedvelték egymást, de a magyar zeneszerzőt mindketten magasztalták.
– Ezek a zenék összefüggnek. Bartók Richard Strauss nyomán kezdett komolyabban foglalkozni a komponálással, s a korai Strauss szimfonikus költeménye nyomán írta meg a Kossuth-szimfóniát. Az új francia iskola hatásáról nem is beszélve – mondja Kocsis Zoltán.
A karmester kiemelte, Bartók ma már köznyelv a zenével foglalkozók számára. Kocsis Zoltán tanulóévei alatt idegenkedett Bartók azon műveitől, amelyeket akkoriban játszani kellett, de az idő közel hozta hozzá a zeneszerzőt.
– A Hegedűverseny volt az, ami először megfogott, s abból visszakövetkeztetve, fokozatosan értettem meg a Bartók-művek lényegét. Tagadhatatlan, hogy megfordult mára a világ. Kodály vetése beérett, s már fel is szántották. Úgy vélem a Kodály-módszert, a zenetanulás kötelező voltát vissza kellene hozni. Erőltetni, mert enélkül katartikus élménytől fosztjuk meg a fiatalságot – hangsúlyozza a karmester, akinek Debussy átirata is felcsendül majd a koncerten, Hét dal címmel.
– Nekünk, előadóművészeknek az a feladatunk, hogy dekódoljuk azokat az üzeneteket, amelyeket a partitúrák hordoznak. A legfontosabb szempont, hogy egy szerző a művét minden esetben igyekszik a legérthetőbb, legtökéletesebb formában az utókorra hagyni. Ha az ember évekkel később elővesz egy partitúrát, az első benyomás nem változik, a kép azonban folyamatosan színesedik – hangsúlyozza a karmester, aki sokszor dirigálta már Bartók Concertoját, de még a hétfő esti előadást megelőző próbákon is csendültek fel olyan új monumentumok, amelyek új gondolatokat ébresztettek.
– Az első próbán mindig eljátszatom az egész repertoárt, hogy felmérjem, hol kell igazán belenyúlnom. A próbák nem arról szólnak, hogy meg kell tanítanom valamit, hanem arról, hogy a lehető legtöbbet visszaadjuk abból, amit a szerző ezzel az unikális művével el akart mondani a világnak. A miskolci szimfonikusokkal nem volt sok dolgom. Természetesen vannak apró momentumok, amelyekben nem egyeznek az elképzelések, de ezúttal is sikerült kompromisszumot kötni. Csapatmunkáról van szó, egy jó ügyért dolgozunk, együtt – teszi hozzá Kocsis Zoltán.
A hétfő esti koncertre már a jegyek nagy százaléka el is fogyott, hiszen igazi csemegék hangzanak majd el a Művészetek Házának nagytermében, s nem utolsósorban Hajnóczy Júlia gyönyörű hangját is hallhatja majd a közönség.
Kiss J.