Mindezt az MVSC Centenáriumi Társaságnak lehet köszönni, amelynek vezetése, és tagjai a tavasz óta szorgalmasan munkálkodtak, hogy megfelelő módon állítsanak emléket az elődöknek. A Vasutasok Vörösmarty Művelődési Házában összegyűlteknek bemutatták Hajdu Imre könyvét, amely az 1958-59-es idényben NB I-ben szereplő labdarúgócsapat történetét, szereplését dolgozta fel. Jegenyék a Kubikban, olvasható a címoldalon, és az ember óhatatlanul arra gondol, ugyan hol vannak már a hatalmasra nőtt jegenyefák? Bizony, bő évtizeddel ezelőtt az utolsó darabig kivágták őket, lekopaszították a pályát övező kerítésen belül szélben susogó, hajladozó fákat.
A ház nagyterme zsúfolásig megtelt, rengetegen eljöttek azok közül, akiknek sokat jelent a klub. Bevezetőjében Hajdu Imre újságíró kollégánk felidézte az egyesület sorsát, hányattatásait, de jutott idő felidézni azokat a nagyszerű sikereket is, amelyeket a zöld-fehér sportolók értek el. Hangsúlyozta: mindezt a teljesség igénye nélkül teszi, hiszen órákon keresztül lehetne mesélni a száz év legfontosabb történéseiről.
Elmondta, hogy az 1900-as évek elején, Magyarországon is egyre nagyobb teret hódított a labdarúgás. A Miskolci Sportfutár címen megjelenő lap 1910-ben kiírt egy ifjúsági bajnokságot. Erre öt, fiatalokból álló, egyesületen kívüliekből verbuválódott együttes nevezett. Az MVSC négy szakosztállyal (atlétika, birkózás, vívás, labdarúgás) kezdte meg működését, a klubot 1911. december 9-én hívták életre. Néhány hónap alatt elkészült a Kubikban egy futballpálya, később költözés következett, végül azonban maradt (elforgatva) az eredeti helyszín.
A klub történetének legszebb lapjait a labdarúgók az 1958-59-es bajnokságban írták, amikor az első osztályban szerepelhettek. Igaz, átszállójegyet váltottak, de a tavaszi idényben volt egy 600 perces, kapott gól nélküli sorozata a gárdának, amelyre büszkék lehettek. Az ellenfelek között a Vasas, a Ferencváros és a Honvéd is szerepelt!
Az emlékek felidézése után az elnökségi asztalnál ülők bemutatása következett. Az egykori csapat játékosai közül többen is megjelentek (Kovács László, Homovics András, Béki Bertalan, Nyíri Zoltán, Dobó Zoltán), másokat családtagjaik képviseltek. Ezt követően Temesvári Miklós mesteredző, a későbbi MVSC játékosa méltatta a jubileum kapcsán megjelent könyvet.
- Fantasztikus játékosok, és fantasztikus csapat volt az MVSC – kezdte visszaemlékezését. – A klub beírta magát a borsodi megyeszékhely történetébe, gondolni sem szabad arra, hogy megszűnhet. Tudom, vannak gondok, ismerem a nehézségeket, de nagyon remélem, hogy az utódaink utódai újabb száz év múltán is ünnepelhetnek. A könyv hiányt pótol, ugyanakkor figyelemfelhívással is él. A szerző hosszú hónapok alapos gyűjtőmunkájával készítette el az anyagot, majd három hónap alatt írta meg a könyvet. Huszonnégy órája kaptam kézhez, így még nem volt időm végigolvasni a 320 oldalt, de mindazoknak ajánlhatom, akik szeretik a búvárkodást, az emlékek felidézését.
A könyv valójában izgalmas időutazásra invitálja az olvasót. Szerzője a Kubik mellett, a Martintelepen élt hosszú évtizedeken keresztül, így személyes élményanyagból is meríthetett. A kiadvány méltó tisztelgés egy csapat előtt, olyan együttesről szól, amely sok örömöt szerzett a labdarúgást kedvelő miskolci sportbarátoknak.
Az MVSC centenáriumi ünnepségsorozatának következő eseményére pénteken, délután 5 órától kerül sor, amikor a Generali Arénában ünnepi összejövetelre kerül sor.
D. L.