A könyvbemutató kezdetén az érdeklődők a nemrég elhunyt Gyurkó Péterre emlékeztek, ezt követően pedig előkerült a világhíres magyar, miskolci grafikusról, Szalay Lajosról készült könyv.
„Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a huszadik századból, a másik én leszek, ha csak egy, az Szalay Lajos lesz” – mondta egykor Pablo Picasso, aki követte a miskolci születésű, majd sokáig Amerikában élő alkotó munkásságát.
Szalay Lajos hazatérte után ismerkedett meg Nagy Róberttel, a könyv írójával és Litwin Józseffel, akinek személyes hangvételű fotói illusztrálják az emlékező alkotást.
– Vele mindenről lehetett beszélgetni, csupán saját művészetéről nem. Amint megrajzolt valamit, sorsára hagyta. Az alkotás további élete már nem foglalkoztatta – mondta Nagy Róbert, a könyv írója.
A Szalay házaspárról szóló kötet 500 példányban jelent meg csupán, s olyan személyes élményeket tár az olvasó elé, amelyek a világhírű grafikus egyéni életét mutatják be, Nagy Róbert szemszögéből.
– Találkozásainkat követően, mikor hazaértem, mindig lejegyeztem a vele való beszélgetések lenyomatát, ezekből az élményekből állt össze a könyv, Litwin József fotóival – hangsúlyozta a szerző.
Litwin Józsefet a véletlen, a művészet vezette Szalay Lajos házába, ahol nagyon sokat beszélgettek, barátokká váltak. A mester megengedte, hogy fotózza az egykori Vasas Képzőművészeti Szakkörbe járó Litwin, így mintegy 250 fotó készült Szalay Lajosról és környezetéről.
– A művészien illusztrált könyvek érdekelték a mestert leginkább. Amikor hozzájutottam egyhez, mindig hozzá vezetett az első utam, hogy átbeszéljük. Szalay Lajos nem szerette az üres udvariaskodást. Sokkal inkább élvezte azokat a beszélgetéseket, melyek során érvelni, vitázni kell – mesélte Litwin József.
Szalay Lajos egyetlen könyv nélkül tért haza Amerikából, így a fotós által vásárolt alkotásokat nagyon szerette. Szeretett róluk társalogni.
– A vidám, életszerű pillanatokat szerettem volna megörökíteni, ami sikerült is. Ugyan nem volt mindig nálam fényképezőgép, így édesanyjával már nem tudtam megörökíteni, ezt nagyon sajnálom azóta is – tette hozzá Litwin József.
Kiss J.
fotó: Juhász Á.
„Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a huszadik századból, a másik én leszek, ha csak egy, az Szalay Lajos lesz” – mondta egykor Pablo Picasso, aki követte a miskolci születésű, majd sokáig Amerikában élő alkotó munkásságát.
Szalay Lajos hazatérte után ismerkedett meg Nagy Róberttel, a könyv írójával és Litwin Józseffel, akinek személyes hangvételű fotói illusztrálják az emlékező alkotást.
– Vele mindenről lehetett beszélgetni, csupán saját művészetéről nem. Amint megrajzolt valamit, sorsára hagyta. Az alkotás további élete már nem foglalkoztatta – mondta Nagy Róbert, a könyv írója.
A Szalay házaspárról szóló kötet 500 példányban jelent meg csupán, s olyan személyes élményeket tár az olvasó elé, amelyek a világhírű grafikus egyéni életét mutatják be, Nagy Róbert szemszögéből.
– Találkozásainkat követően, mikor hazaértem, mindig lejegyeztem a vele való beszélgetések lenyomatát, ezekből az élményekből állt össze a könyv, Litwin József fotóival – hangsúlyozta a szerző.
Litwin Józsefet a véletlen, a művészet vezette Szalay Lajos házába, ahol nagyon sokat beszélgettek, barátokká váltak. A mester megengedte, hogy fotózza az egykori Vasas Képzőművészeti Szakkörbe járó Litwin, így mintegy 250 fotó készült Szalay Lajosról és környezetéről.
– A művészien illusztrált könyvek érdekelték a mestert leginkább. Amikor hozzájutottam egyhez, mindig hozzá vezetett az első utam, hogy átbeszéljük. Szalay Lajos nem szerette az üres udvariaskodást. Sokkal inkább élvezte azokat a beszélgetéseket, melyek során érvelni, vitázni kell – mesélte Litwin József.
Szalay Lajos egyetlen könyv nélkül tért haza Amerikából, így a fotós által vásárolt alkotásokat nagyon szerette. Szeretett róluk társalogni.
– A vidám, életszerű pillanatokat szerettem volna megörökíteni, ami sikerült is. Ugyan nem volt mindig nálam fényképezőgép, így édesanyjával már nem tudtam megörökíteni, ezt nagyon sajnálom azóta is – tette hozzá Litwin József.
Kiss J.
fotó: Juhász Á.