– A közönség, és a rajongók téged, és Kalapács Józsit a valamikori Pokolgép énekesét leginkább hatalmas dobok, ördögi gitárok, és elképesztő tombolás között látott. Most viszont halkan, akusztikusan zenéltek együtt, hogyan jött ez a fordulat?
– Az igazság az, hogy Kalapács barátommal múlt év végétől csinálunk közös akusztikus előadásokat csak, bár egész életünket végigkísérte az ilyenféle zenei előadás, hiszen mindketten szeretjük a zene kifejezésének eme eszközét. Kozármislenyben játszottunk így először együtt, azóta pedig már megjártuk a Hegyalját, és a Wigwamot is. Miskolcon a Gárdonyi Géza Művelődési Házban is játszottunk néhány hete, ahol egy nagyon jó hangulatú koncerten vettünk részt. Az általad említett vadság pedig nem vész el, hiszen a számok, az őrület ugyanúgy megvan a dalokban, csak más formában.
– Említette, hogy végigkísérte az akusztikus zene az életüket, ezt, hogyan kell elképzelni?
– Van egy bizonyos „feelingje” ennek a fajta zenélésnek, az egyszerűségnek, és a zene szeretetének. Régebben volt egy szomszédom, akivel csak úgy gitározgattunk otthon. Akkor Led Zeppelin számokat játszottunk csak a magunk szórakoztatására, de természetesen szemezgettünk a rock gyöngyszemeiből is, mint például Pink Floydtól, vagy a P. Mobiltól. Akkor átéreztük a zene mibenlétét, hiszen ott a kertben a kezünk alatt teremtek meg a rock legendák számai. Talán innen ered az akusztikus hangszerelés iránt érzett szeretetem.
– Mennyire tudja összeegyeztetni a Mobilmánia és az Akusztik Band fellépéseit?
– Két külön történet a két zenekar, külön is kell őket kezelnem. Egyelőre így még nem akadt problémám, össze tudtam egyeztetni a koncerteket. A nyár nehezebb egy kicsit, hiszen olyankor megszaporodnak a fellépések számai, de télen nagyon könnyen összefér a kettő, hiszen ilyenkor nincs minden nap koncert. Egyébként érdekességként azt is elárulom, hogy mindig bevonunk valakit az akusztikus formációnkba, Miskolcon például a Radar zenekart, akikkel régi jó barátság köt össze minket, és több közös fellépésen vagyunk már túl.
– A mai zenei világban nem hagyhatom ki az utolsó kérdést: Mit szól a kereskedelmi csatornák tehetségkutatós sztárjaihoz?
– Nem ismerem őket, nem igazán követem számon ezeket a versenyeket, nem azért mert nem szeretném nézni az adásokat, de amikor ezek mennek, a TV-ben én általában fellépésen vagyok valahol. Azt viszont elmondhatom, hogy furcsának találom azt, amikor valaki hírtelen mindent megkap, sikert, pénzt, csillogást a semmiből. Azt hiszem ez nem mindig jó dolog. Mi a zenekarokkal, a P. Mobillal, Kalapács Józsival, vagy a Mobilmániával kocsmáról kocsmára szereztünk magunknak hírnevet, és értük el azt, amit ezekben a versenyekben készen adnak egyik napról a másikra. Szerintem ez csak pénzcsinálás, és a versenyzők nem tudják megtartani a hírnevüket a műsor után.
Vajtó László
– Az igazság az, hogy Kalapács barátommal múlt év végétől csinálunk közös akusztikus előadásokat csak, bár egész életünket végigkísérte az ilyenféle zenei előadás, hiszen mindketten szeretjük a zene kifejezésének eme eszközét. Kozármislenyben játszottunk így először együtt, azóta pedig már megjártuk a Hegyalját, és a Wigwamot is. Miskolcon a Gárdonyi Géza Művelődési Házban is játszottunk néhány hete, ahol egy nagyon jó hangulatú koncerten vettünk részt. Az általad említett vadság pedig nem vész el, hiszen a számok, az őrület ugyanúgy megvan a dalokban, csak más formában.
– Említette, hogy végigkísérte az akusztikus zene az életüket, ezt, hogyan kell elképzelni?
– Van egy bizonyos „feelingje” ennek a fajta zenélésnek, az egyszerűségnek, és a zene szeretetének. Régebben volt egy szomszédom, akivel csak úgy gitározgattunk otthon. Akkor Led Zeppelin számokat játszottunk csak a magunk szórakoztatására, de természetesen szemezgettünk a rock gyöngyszemeiből is, mint például Pink Floydtól, vagy a P. Mobiltól. Akkor átéreztük a zene mibenlétét, hiszen ott a kertben a kezünk alatt teremtek meg a rock legendák számai. Talán innen ered az akusztikus hangszerelés iránt érzett szeretetem.
– Mennyire tudja összeegyeztetni a Mobilmánia és az Akusztik Band fellépéseit?
– Két külön történet a két zenekar, külön is kell őket kezelnem. Egyelőre így még nem akadt problémám, össze tudtam egyeztetni a koncerteket. A nyár nehezebb egy kicsit, hiszen olyankor megszaporodnak a fellépések számai, de télen nagyon könnyen összefér a kettő, hiszen ilyenkor nincs minden nap koncert. Egyébként érdekességként azt is elárulom, hogy mindig bevonunk valakit az akusztikus formációnkba, Miskolcon például a Radar zenekart, akikkel régi jó barátság köt össze minket, és több közös fellépésen vagyunk már túl.
– A mai zenei világban nem hagyhatom ki az utolsó kérdést: Mit szól a kereskedelmi csatornák tehetségkutatós sztárjaihoz?
– Nem ismerem őket, nem igazán követem számon ezeket a versenyeket, nem azért mert nem szeretném nézni az adásokat, de amikor ezek mennek, a TV-ben én általában fellépésen vagyok valahol. Azt viszont elmondhatom, hogy furcsának találom azt, amikor valaki hírtelen mindent megkap, sikert, pénzt, csillogást a semmiből. Azt hiszem ez nem mindig jó dolog. Mi a zenekarokkal, a P. Mobillal, Kalapács Józsival, vagy a Mobilmániával kocsmáról kocsmára szereztünk magunknak hírnevet, és értük el azt, amit ezekben a versenyekben készen adnak egyik napról a másikra. Szerintem ez csak pénzcsinálás, és a versenyzők nem tudják megtartani a hírnevüket a műsor után.
Vajtó László