„A jó kondíció pontokat hoz”

Francisco Javier Reyes Navarro ugyan nem labdarúgóként, de talán a legnevesebb spanyolként érkezett a nyáron Magyarországra. Kétségtelen, Francisco Gallardo és José Luque is tekintélyes pedigrével rendelkezik: Paco olyan labdarúgókkal játszott együtt a korosztályos válogatottakban, mint Xavi Hernández (ma az FC Barcelona játékosa), Carlos Marchena (Villarreal), Daniel Aranzubia (Deportivo La Coruña), Vicente Rodríguez (Brighton & Hove Albion), Pablo Orbáiz és Francisco Yeste (Olympiakosz Pireusz), vagy Gonzalo Colsa (Racing Santander). Luquét sem kellett különösebben bemutatni ideigazolása előtt a szurkolóknak, már érkezése előtt keringtek az internetes fórumokon linkek bombagóljairól, egyik, számára legkedvesebb gólját pedig a Real Madridnak lőtte – a világ- és Európa-bajnok Iker Casillas hálójába.

Szóval Javi Reyes szakmai önéletrajza, ha lehet, még figyelemre méltóbb, mint honfitársaié – persze más megítélés alá esnek a labdarúgók és a trénerek. A granadai erőnléti edző – aki játékosként alsóbb osztályokban futballozott – szülővárosában, majd az Afrika északi csücskében található, de Spanyolországhoz tartozó Ceutánál (Segunda División B), az Albaceténél (Segunda División), az Ejidónál, a Recreativo Huelvánál, valamint a Deportivo La Coruñánál és az Athletic Bilbaónál dolgozott – utóbbi kettőnél Joaquín Caparrós mellett. Legnagyobb sikereit is vele érte el: a Deportivóval az azóta megszűnt UEFA Intertotó-kupa döntőjéig menetelt a 2005/2006-os szezonban, a baszk csapattal az Európa-ligában szerepelt ’08/09-ben és a ’10/11-es idényben, 2010-ben pedig spanyol Szuperkupa-döntőt játszhattak. 2009-ben a Királyi kupában (Copa del Rey) is eljutottak a döntőig, ám a finálét a Barcelona nyerte – hazatérve mégis győztesnek kijáró fogadtatásban részesítették őket a szurkolók.

A DVTK edzője saját – egyébként rendkívül stílusos, tartalmas – honlapján gyűjti a róla készült cikkeket, s ha csak ezeket szemlézzük, kitűnik, a spanyol edzőtársadalom ismert és elismert alakjáról van szó. Többször foglalkozott vele például a katalán El Mundo Deportivo (a gránátvörös-kékekhez közeli, barcelonai újság), a madridi sportlap, az AS és a bilbaói El Correo. A baszkföldi sajtótermék bizkaiai (Vizcaya) internetes kiadása legutóbb október 30-án jelentett meg cikket Reyes magyarországi tapasztalatairól. Elmesélte, milyen kitartó volt a klubvezetés, hogyan győzték meg, minden nap felhívták, vázolták az elképzeléseket, s ez „bizalmat” ébresztett a mesterben.

Természetesen kihívást is látott az „ismeretlen földjén” induló kalandban, s – mint írja az elcorreo.com – az is motiválta, hogy mivel magyarul nem tud, angolul vezényelhet foglalkozásokat – erre pedig korábban nem volt példa. A szakmát érintő, a spanyol és a magyar labdarúgás közti különbséget firtató kérdésre Reyes kiemelte, nálunk kiegyenlítettebb a bajnokság, sokat számít a fizikai felkészültség, mert a jó kondíció sok pontot hoz, kevésbé pörgősek a mérkőzések, és magasabb a fű a pályákon, így „több labdaérintés szükséges” egy támadás felépítéséhez.

Javi itteni életéről is szólt.

– Egy mediterrán országból érezőnek szembetűnő, hogy teljesen más időpontokhoz van kötve a napi rutin, korábban sötétedik, hamarabb kel a nap. A hideg beálltával legkésőbb délután 2 órakor edzünk – rémisztgette kicsit honfitársait.

Ami persze nagyon hiányzik neki, az a barátok mellett a „házi koszt”. Mint mondja, egyáltalán nem rossz itt az étel, de a friss tőkehalat azért nehezen nélkülözik. Ezekben persze egyetért a többi diósgyőri spanyollal.

Megnyugtatjuk a kedves olvasót, Javi Miskolcon élő családjával és Gallardoékkal kezdi megszokni az általa csak a „nagy ellentétek országának” jellemzett hazánkat. Õt például lenyűgözi Lillafüred és Miskolctapolca szépsége, ahol szívesen sétál családjával.

És vajon mi lehet az, amiben egy spanyolnak is tud újat mutatni Magyarország?

Diósgyőr, mégpedig a közönség!

– Rendre közel telt ház előtt játszunk, de ami meglepett, az az, hogy akár veszítünk, akár nyerünk, a játékosoknak tiszteletkört „kell” tenniük a stadionban, „pacsizni” a közönséggel, hogy üdvözöljék egymást, mindkét fél megköszönje a produkciót. Ez lenyűgözött, erősíti az egységet a DVTK családjában – felelte Juanma Mallo bilbaói újságírónak.

De hogy ne csak más tollával ékeskedjünk, megkértük Javit még a szünet előtt, magyarázza el, mi szükséges ahhoz, hogy télen is hatékonyan készüljenek.

– Spanyolországon belül is vannak olyan területek, ahol eléri a mínuszos tartományt a hőfok a tél bizonyos időszakaiban. Én dolgoztam ilyen helyen, három évig Albacetében, ahol előfordult, hogy mínusz 8-10 Celsius fokban edzett a csapat – ez persze inkább extrém eset –avatott be Reyes.

– Hogy más edzésmódszereket igényel-e a hideg? Nem, viszont több dinamikát – folytatta. – Nem állhatnak sokáig a játékosok a gyakorlatok közt, nem szabad hosszasan magyarázni a következő feladatot. Gyors, dinamikus instrukciók szükségesek, és pörgős munka – magyarázza.

– Minden rendelkezésre álló eszközt, módszert bevetünk, hogy a lehető legkevesebbszer forduljon elő sérülés a csapatban. Persze a traumás sérüléseket nem lehet kivédeni (ilyen volt például Gallardoé), de a többi befolyásolható, elkerülhető. A hideg beállta, a pályák minőségének a romlása újabb kockázatot rejt, ezért napról napra úgy dolgozunk, hogy megelőzzük a bajt. Ügyelünk az ízületekre, hogy egyensúlyban legyen az izmok terhelése, s erre megvannak az eszközeink. Reméljük, hamarosan kész lesz az edzőterem, mely szintén sok lehetőséget és nagy segítséget nyújt majd számunkra – mondta a tréner.

Saját feladatáról Reyes eképpen vall: a lehető legjobb teljesítményt kihozni a keret valamennyi tagjából, és a lehető legjobb formában tartani őket a szezon kezdetétől az utolsó mérkőzés lefújásáig. „Ez a fő küldetés!” – hangsúlyozza.

Javi Reyes korábban a jövőjét érintő kérdésre elmondta, egy évre szól a szerződése, de amennyiben a klub igényt tart a szezon vége után is a szolgálataira, szívesen maradna Diósgyőrben. Agilitását, elhivatottságát látva nem lennénk meglepődve, ha marasztalnák.