A névadó Rimaszombaton született, 1832-ben került a sárospataki kollégiumba, 1844-ben Eperjesen lett nevelő. 1846-ban lelkészi vizsgát tett, s a Gömör megyei Beje községben kapott hivatalt. A szabadságharc alatt tábori lelkész volt, 1849-ben Bejéről Kelemérre, majd 1851-ben Hanvára költözött. Hányatott élete során erős szálak fűzték Lévay Józsefhez, s a szintén Miskolcon élő édesapjához. (Apja sírja az avasi temetőben van.)
Ahhoz az avasi asztaltársasághoz tartozott, ahol névre szóló pohara volt a jeles társaság minden tagjának. Tompát Lévay József siratta el Gyászoló poharak című versében, amikor barátja meghalt. (1817–1868 között élt, versei, kötetei 1840-től jelentek meg, tagja volt a Kisfaludy Társaságnak. Lévaynak hűséges barátja, akit az Avashoz egy sírkert és egy baráti kör fűzött. Mellszobrát 1988-ban a népkerti szoborparkban avatták fel, Kis Sunyi István alkotása.)
D. I.