A Velkey László Gyermek-egészségügyi Központ vezető főnővére 1971 óta dolgozik az egészségügyben, gyerekkel. Sosem akart más csinálni.
– Védőnő és óvónő is szerettem volna lenni, habár utóbbihoz nem volt hangom. Azt azonban mindig tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Hét testvérem van, így nagyon izgalmas gyermekkorom volt, mindig szerettem, s még ma is szeretem a gyerekek társaságát. Még ma is járok fel az osztályra – hangsúlyozza a főnővér, aki szerint szakmájában az egyik legfontosabb tulajdonság az alkalmazkodóképesség, s a türelem, amit a gyerekektől tanult.
Klimonné Tompos Ágnes a gyakorlat közben szerette meg igazán munkáját. Kezdetben csecsemő- és gyermekápoló volt, majd intenzívterápiás szakasszisztensként dolgozott, ezt az aneszteziológus asszisztensség követte, végül nővér, majd pedig több mint kétszáz nővér főnöke lett, s megszámlálhatatlan gyerekkel foglalkozott munkája során. Mégis vannak, akikre a mai napig is emlékszik.
– Volt egy hathónapos kislány, aki légúti szűkülettel volt az intenzíven. Újra is kellett éleszteni, Orsinak hívják. Mindig vele voltam, több mint fél évig volt nálunk, én voltam a második édesanyja. Mikor viziteltem, akkor is ott volt velem. Õ nagyon közel állt hozzám, máig sokszor bejön hozzám, pedig már van egy kamasz fia is – emlékszik vissza a főnővér.
Kiss J. – Miskolci Napló
fotó: Juhász Á.