– A szilveszternél mindig érdemes elgondolkodni arról, hogyan telt az előző év, remélem, sikerekben volt gazdag…
– Az elmúlt esztendő rendkívül koncentrált, és úgymond odafigyelt volt, mind a magán, mind pedig a zenekar életében. Szerettük volna a Magashegyi életében is a maximumot nyújtani, ez volt, amikor sikerült, de olyan is akadt, amikor nem. Én mindig az apró lépésekre figyelek, amik néha-néha nagy sikerekké nőhetik ki magukat. Összességében viszont szerintem egy egészen eredményes évet fogunk lezárni Miskolcon.
– A sikerekre és koncertekre még vissza fogok térni, de előbb kanyarodjunk vissza a szilveszterre. Ilyenkor érdekes élményeket szerez az ember, és újévi fogadalmakat istesz mindenki. Te, hogy állsz ezekkel?
– Élménynek egy tavalyi koncertet tudnék megemlíteni, amikor Budapesten, egy szórakozóhelyen léptünk fel, majd az est hátralévő részét, egy számomra nagyon kedves baráti társasággal töltöttük. A társasághoz hozzácsapódott egy akkor még ismeretlen lány is, aki nagyon kedves volt, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. A szilveszter hozta ezt a barátságot. Az újévi fogadalom viszont nem áll közel hozzám, hiszen megpróbálok egész évben úgy élni, hogy ne kelljen az év végén fogadalmakat tennem, valamilyen drasztikus változtatásra. Nem mondom, hogy nem gondolkodom el minden évben arról, hogy mit kellene megfogadnom, de nem egy fogadáson múlik, az,hogyan cselekszik az ember egy évben.
– A szilveszterről már beszéltünk, így egy kicsit a sikerekre is kanyarodjunk vissza.
– Nemrég a komolyzenébe is belekóstoltatok… Kicsit azért túl komoly ez a megfogalmazás, hisz azért mi megmaradtunk a saját zenei határainkon belül, de november 2-án a Művészetek Palotájában léptünk fel egy szimfonikus zenekarral együtt, amire szerencsére olyan kíváncsiak és nyitottak voltak az emberek, hogy a koncert előtt két héttel már nem volt jegy. Ennek a kíváncsiságnak örülve és a sok pozitív visszajelzés hatására szeretnénk tovább vinni ezt a vonulatot, így az újévben február 24-én egy lemezbemutatóval egybekötött újabb koncertre hívjuk a rajongókat a MÜPA-ba. A lemez is tükrözi majd a szimfonikus hangzás vonalát, vagy világát.
– Miskolcon már nem első alkalommal jártok, milyen élményekkel tértek vissza az Acélvárosba?
– Nagyon szeretjük Miskolcot, hiszen a zenekar indulási szakaszában is játszottunk már a Miskolci Egyetem egyik szórakozó helyiségében, és sok koncertet megéltünk ott. Jó érzéssel térünk vissza, hogy a helyiekkel együtt búcsúztassuk az óévet. Akoncertre pedig nem csak a fiatalokat, hanem minden korosztályt várunk, hiszen ez az ünnep is, mint mindegyik, szerintem közösségi.
V.L.
– Az elmúlt esztendő rendkívül koncentrált, és úgymond odafigyelt volt, mind a magán, mind pedig a zenekar életében. Szerettük volna a Magashegyi életében is a maximumot nyújtani, ez volt, amikor sikerült, de olyan is akadt, amikor nem. Én mindig az apró lépésekre figyelek, amik néha-néha nagy sikerekké nőhetik ki magukat. Összességében viszont szerintem egy egészen eredményes évet fogunk lezárni Miskolcon.
– A sikerekre és koncertekre még vissza fogok térni, de előbb kanyarodjunk vissza a szilveszterre. Ilyenkor érdekes élményeket szerez az ember, és újévi fogadalmakat istesz mindenki. Te, hogy állsz ezekkel?
– Élménynek egy tavalyi koncertet tudnék megemlíteni, amikor Budapesten, egy szórakozóhelyen léptünk fel, majd az est hátralévő részét, egy számomra nagyon kedves baráti társasággal töltöttük. A társasághoz hozzácsapódott egy akkor még ismeretlen lány is, aki nagyon kedves volt, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. A szilveszter hozta ezt a barátságot. Az újévi fogadalom viszont nem áll közel hozzám, hiszen megpróbálok egész évben úgy élni, hogy ne kelljen az év végén fogadalmakat tennem, valamilyen drasztikus változtatásra. Nem mondom, hogy nem gondolkodom el minden évben arról, hogy mit kellene megfogadnom, de nem egy fogadáson múlik, az,hogyan cselekszik az ember egy évben.
– A szilveszterről már beszéltünk, így egy kicsit a sikerekre is kanyarodjunk vissza.
– Nemrég a komolyzenébe is belekóstoltatok… Kicsit azért túl komoly ez a megfogalmazás, hisz azért mi megmaradtunk a saját zenei határainkon belül, de november 2-án a Művészetek Palotájában léptünk fel egy szimfonikus zenekarral együtt, amire szerencsére olyan kíváncsiak és nyitottak voltak az emberek, hogy a koncert előtt két héttel már nem volt jegy. Ennek a kíváncsiságnak örülve és a sok pozitív visszajelzés hatására szeretnénk tovább vinni ezt a vonulatot, így az újévben február 24-én egy lemezbemutatóval egybekötött újabb koncertre hívjuk a rajongókat a MÜPA-ba. A lemez is tükrözi majd a szimfonikus hangzás vonalát, vagy világát.
– Miskolcon már nem első alkalommal jártok, milyen élményekkel tértek vissza az Acélvárosba?
– Nagyon szeretjük Miskolcot, hiszen a zenekar indulási szakaszában is játszottunk már a Miskolci Egyetem egyik szórakozó helyiségében, és sok koncertet megéltünk ott. Jó érzéssel térünk vissza, hogy a helyiekkel együtt búcsúztassuk az óévet. Akoncertre pedig nem csak a fiatalokat, hanem minden korosztályt várunk, hiszen ez az ünnep is, mint mindegyik, szerintem közösségi.
V.L.