- Fiatalként leginkább a villamosság, a rádiók és televíziók belső világa érdekelt, de katonakoromban egyszer találkoztam Szabó Andrással, a Szolnok megyei tűzoltóparancsnokkal, aki megkérdezte tőlem, nem volna-e kedvem ehhez a hivatáshoz. Előbb apósomtól, Mezőtúr akkori tűzoltóparancsnokától kértem tanácsot, majd rövid gondolkodás után belevágtam - idézi fel a pályára kerülését a szemmel láthatóan jó fizikai állapotban lévő férfi az MTI-Pressnek.
1978. július 1-én tűzmegelőzési segédelőadóként kezdett Szolnokon, majd fél év "bemelegítés" után, 1979 elején került első és egyben utolsó állomáshelyére, Tiszafüredre.
Alhadnagyi rangban lett 1982 februárjában parancsnok abban a kisvárosban, ahol akkor még nem létezett klasszikus tűzoltóság. Döntően a tűzmegelőzéssel kellett törődniük, a felcsapódó lángokat önkéntesek oltották el. A kádári idők tótumfaktum szerve, az MSZMP helyi bizottsága 1984-ben kért tőle egy beszámolót, és annak kapcsán felvetette: kellene már egy vonuló egység a térségbe. Eltelt két év, és javaslatát a település látványos fejlődése végül is kikényszerítette, így Kelemen Sándor lehetőséget kapott az állomány megszervezésére. A hivatásos tűzoltóság 33 fővel állt fel, és 1989 óta készenléti egységgel is rendelkezik a most ötvennégy lánglovagot számláló bázis.
- Az emberek kiválasztásánál tudatosan arra törekedtem, hogy olyan jelentkezőket vegyek fel, akik jó csapatjátékosok, mert a tűzoltói tevékenység csapatmunka. Ezért hiába a legjobb valaki a kiválasztásnál, ha nem csapatjátékos. Magamról is igyekeztem eloszlatni azt a parancsnokról kialakult téves képet, hogy ő megy az élen, osztja a parancsot, és megmondja a tutit. Ezen a területen is az az okos vezető, aki jó szakemberekkel veszi körül magát, és nem vindikálja magának a tévedhetetlenséget - mondja, hozzátéve: ezt az élet dolgai egyértelműen visszaigazolták.
A három évtized alatt magától értetődőn sokszor találkozott a vörös kakassal, és néhány kitörölhetetlenül megmaradt az emlékezetében. Például az a tűz, amelyik a Hortobágyi Nemzeti Park területén tombolt heteken át, és sokáig meg sem lehetett közelíteni a helyszínt. Ma is látja a nagyiváni templom villámcsapástól kigyulladt tornyát, miután az emelőkosárból személyesen irányította az oltást. Egyik legmegrázóbb esetének még a dátumát is tudja, 1989. július 7-én történt. Tíz óra körül kapták a riasztást, hogy a 33-as főúton egy Lada típusú gépkocsi szemben áll a forgalommal, és lángol. Eloltása után jött a döbbenet: az utastérben egy csontvázat pillantott meg, a vezetőről a zárt térben teljesen leégett a bőr. Ezt a tragédiát - meg a többit is - fel kellett magában dolgozni, mégpedig egyszerűen úgy, hogy "nincs mese, továbbra is azért vagyunk, hogy tegyük a dolgunkat". Ebből a szempontból szerencsés alkatnak tartja magát, pedig látott néhány hullát, megégett embert, sajnos gyereket is...
Vészhelyzetbe egyszer került, amikor hirtelen rászakadt egy háztető, de a sisak és a ruha megvédte az életét.
Kelemen Sándor nem tagadja, a család sokszor nehezen tolerálta, hogy egy-egy összejövetelt ott kellett hagynia a riasztás miatt, és akkor még nem volt mobiltelefon, hogy a terepről szóljon, mikor várható haza.
Mostantól azonban ilyen események nem veszélyeztetik a családi békét, jöhet az unokával való foglalkozás, és várják a hobbijai: a tűzoltógépjármű-makettek gyűjtése, a fotózás és a szellemi kirándulások az informatika világába.
MTI
1978. július 1-én tűzmegelőzési segédelőadóként kezdett Szolnokon, majd fél év "bemelegítés" után, 1979 elején került első és egyben utolsó állomáshelyére, Tiszafüredre.
Alhadnagyi rangban lett 1982 februárjában parancsnok abban a kisvárosban, ahol akkor még nem létezett klasszikus tűzoltóság. Döntően a tűzmegelőzéssel kellett törődniük, a felcsapódó lángokat önkéntesek oltották el. A kádári idők tótumfaktum szerve, az MSZMP helyi bizottsága 1984-ben kért tőle egy beszámolót, és annak kapcsán felvetette: kellene már egy vonuló egység a térségbe. Eltelt két év, és javaslatát a település látványos fejlődése végül is kikényszerítette, így Kelemen Sándor lehetőséget kapott az állomány megszervezésére. A hivatásos tűzoltóság 33 fővel állt fel, és 1989 óta készenléti egységgel is rendelkezik a most ötvennégy lánglovagot számláló bázis.
- Az emberek kiválasztásánál tudatosan arra törekedtem, hogy olyan jelentkezőket vegyek fel, akik jó csapatjátékosok, mert a tűzoltói tevékenység csapatmunka. Ezért hiába a legjobb valaki a kiválasztásnál, ha nem csapatjátékos. Magamról is igyekeztem eloszlatni azt a parancsnokról kialakult téves képet, hogy ő megy az élen, osztja a parancsot, és megmondja a tutit. Ezen a területen is az az okos vezető, aki jó szakemberekkel veszi körül magát, és nem vindikálja magának a tévedhetetlenséget - mondja, hozzátéve: ezt az élet dolgai egyértelműen visszaigazolták.
A három évtized alatt magától értetődőn sokszor találkozott a vörös kakassal, és néhány kitörölhetetlenül megmaradt az emlékezetében. Például az a tűz, amelyik a Hortobágyi Nemzeti Park területén tombolt heteken át, és sokáig meg sem lehetett közelíteni a helyszínt. Ma is látja a nagyiváni templom villámcsapástól kigyulladt tornyát, miután az emelőkosárból személyesen irányította az oltást. Egyik legmegrázóbb esetének még a dátumát is tudja, 1989. július 7-én történt. Tíz óra körül kapták a riasztást, hogy a 33-as főúton egy Lada típusú gépkocsi szemben áll a forgalommal, és lángol. Eloltása után jött a döbbenet: az utastérben egy csontvázat pillantott meg, a vezetőről a zárt térben teljesen leégett a bőr. Ezt a tragédiát - meg a többit is - fel kellett magában dolgozni, mégpedig egyszerűen úgy, hogy "nincs mese, továbbra is azért vagyunk, hogy tegyük a dolgunkat". Ebből a szempontból szerencsés alkatnak tartja magát, pedig látott néhány hullát, megégett embert, sajnos gyereket is...
Vészhelyzetbe egyszer került, amikor hirtelen rászakadt egy háztető, de a sisak és a ruha megvédte az életét.
Kelemen Sándor nem tagadja, a család sokszor nehezen tolerálta, hogy egy-egy összejövetelt ott kellett hagynia a riasztás miatt, és akkor még nem volt mobiltelefon, hogy a terepről szóljon, mikor várható haza.
Mostantól azonban ilyen események nem veszélyeztetik a családi békét, jöhet az unokával való foglalkozás, és várják a hobbijai: a tűzoltógépjármű-makettek gyűjtése, a fotózás és a szellemi kirándulások az informatika világába.
MTI