A Simon Gábor által kért helyreigazítás
„A minap.hu honlapján 2011. december 14. napján megjelent, „Simon Gábor jogcím nélküli telekhasználatáról” című cikkben – mely egy kerítés lebontásáról és egy önkormányzati terület jogi helyzetéről szól – valótlanul közöltük, hogy a terület „az eredeti funkciójának megfelelően, útként legyen használható”. Az írásban megjelölt ezen állítással szemben az igazság az, hogy a kérdéses terület soha nem funkcionált útként, így annak eredeti funkciója sem lehetett ez.
Az írásban szintén valótlanul állítottuk, hogy a kérdéses területen „lehetne megközelíteni a Simon Gábor telke mögötti területet, az azonban használhatatlan”, mely állítással szemben a valóság az, hogy ezen a területen soha senki nem közelített meg más területet, és ilyen szándéka sem volt. A helyreigazítani kért cikk, illetve az abban foglalt megállapítás az önkormányzati terület gyakorolt funkcióját, fennálló használatát illetően téves megállapítást tartalmaz, továbbá azt sugallja, hogy én a tevékenységemmel a közvetlen környezetemben élőket sértő magatartást tanúsítottam volna. Az írásban szereplő valótlan tényállításért a szerkesztőség sajnálkozását fejezi ki.”
Mit – és miért – nem értünk?
A helyreigazítás helyreigazítása nem szokásos műfaj, így csupán az olvasók tisztánlátásához szükséges elkerülhetetlen pontosításokat vagyunk kénytelenek megtenni.
1. A Simon Gábor által kifogásolt, általa idézett „valótlan tényállításokat” a szerkesztőség nem követte el. Egy sajtótájékoztatóról számoltunk be, törekedve az ott elhangzottak, az ott történtek minél pontosabb közvetítésére. Miután az írásban szereplő kijelentések helytállóságával kapcsolatban a sajtótájékoztatót tartó politikusok semmiféle kifogást nem emeltek, kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy a tudósítás „valóságtartalmával” semmi probléma nem volt.
2. A kifogásolt „tényállítások” tehát nyilvánvalóan nem a szerkesztőség állításai – ha azokkal szemben bárkinek bármilyen kifogása van, azt nem az eseményről tudósítókon kell számon kérni.
Mert ha ez így lenne, akkor a sajtó gyakorlatilag nem működhetne. Például: mielőtt Simon Gábor helyreigazítását közölnénk, annak minden állítását ellenőriznünk kellene – megelőzve egy újabb helyreigazítás veszélyét. Hiszen honnan tudhatnánk mi, hogy a cikkben leírt „állítással szemben a valóság az, hogy ezen a területen soha senki nem közelített meg más területet, és ilyen szándéka sem volt”? Nem, fogalmunk sincs arról, hogy Simon Gábor ebben a mondatában igazat állít-e vagy sem – vállalja ezért ő a felelősséget, és ezt a felelősséget senki ne hárítsa át a Simon Gábor mondatait közlő orgánumra. Tőlünk azt kérjék számon, amit mi állítunk – mert az valóban a mi felelősségünk.
3. Simon Gábor maga is jelen volt a sajtótájékoztatón, ahol két fontos megjegyzést tett. Az egyik: szerinte ez az egész politikai színjáték. (Vajon miért nem kell most ezt is helyreigazítunk? Vajon Simon Gábor általunk közreadott vélekedése biztosan megfelel a valóságnak?) A másik: az ügy kapcsán folyó eljárás végéig nem kíván többet mondani.
Vagy akkor most mégis?
4. Simon Gábor állítja: a megjelent cikk „azt sugallja, hogy én a tevékenységemmel a közvetlen környezetemben élőket sértő magatartást tanúsítottam volna”. Abba ne is menjünk bele, hogy ennek az állításnak a valóságtartalmát (Simon Gábor általános elvárásainak megfelelve) milyen módszerekkel tudnánk ellenőrizni – de örömmel veszünk erre vonatkozó javaslatokat, különös tekintettel a „vajon kinek miről mi juthat az eszébe” minőségellenőrzési technikák kifejtésére is.
Annyit viszont bátran állíthatunk: a feltételezett sugallat nem állt szándékunkban. Már csak azért sem, mert ha például arról számolnánk be, hogy valaki jogcím nélkül bekeríti mondjuk a Népkert egy részét, számunkra a legkevésbé sem az lenne az érdekes, hogy ezzel vajon akadályozza-e mások közlekedését vagy sem, vagy hogy az elkerített rész gesztenyefái oxigéntermelésükkel továbbra is javítják a város levegőjét, vagy azt a jövőben már csupán az elkerítő élvezheti.
Nem, a mi észjárásunk ilyen esetekben sokkal egyszerűbb: ha nem az övé, ne kerítse el. Elvi kérdésről lévén szó: egyetlen négyzetmétert, de egyetlen négyzetcentimétert se.
5. Mindebből következően egyáltalán nem gondoljuk, hogy az ügy kapcsán bármi ok lenne arra, hogy „a szerkesztőség sajnálkozását fejezze ki”.
(a szerk.)
„A minap.hu honlapján 2011. december 14. napján megjelent, „Simon Gábor jogcím nélküli telekhasználatáról” című cikkben – mely egy kerítés lebontásáról és egy önkormányzati terület jogi helyzetéről szól – valótlanul közöltük, hogy a terület „az eredeti funkciójának megfelelően, útként legyen használható”. Az írásban megjelölt ezen állítással szemben az igazság az, hogy a kérdéses terület soha nem funkcionált útként, így annak eredeti funkciója sem lehetett ez.
Az írásban szintén valótlanul állítottuk, hogy a kérdéses területen „lehetne megközelíteni a Simon Gábor telke mögötti területet, az azonban használhatatlan”, mely állítással szemben a valóság az, hogy ezen a területen soha senki nem közelített meg más területet, és ilyen szándéka sem volt. A helyreigazítani kért cikk, illetve az abban foglalt megállapítás az önkormányzati terület gyakorolt funkcióját, fennálló használatát illetően téves megállapítást tartalmaz, továbbá azt sugallja, hogy én a tevékenységemmel a közvetlen környezetemben élőket sértő magatartást tanúsítottam volna. Az írásban szereplő valótlan tényállításért a szerkesztőség sajnálkozását fejezi ki.”
Mit – és miért – nem értünk?
A helyreigazítás helyreigazítása nem szokásos műfaj, így csupán az olvasók tisztánlátásához szükséges elkerülhetetlen pontosításokat vagyunk kénytelenek megtenni.
1. A Simon Gábor által kifogásolt, általa idézett „valótlan tényállításokat” a szerkesztőség nem követte el. Egy sajtótájékoztatóról számoltunk be, törekedve az ott elhangzottak, az ott történtek minél pontosabb közvetítésére. Miután az írásban szereplő kijelentések helytállóságával kapcsolatban a sajtótájékoztatót tartó politikusok semmiféle kifogást nem emeltek, kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy a tudósítás „valóságtartalmával” semmi probléma nem volt.
2. A kifogásolt „tényállítások” tehát nyilvánvalóan nem a szerkesztőség állításai – ha azokkal szemben bárkinek bármilyen kifogása van, azt nem az eseményről tudósítókon kell számon kérni.
Mert ha ez így lenne, akkor a sajtó gyakorlatilag nem működhetne. Például: mielőtt Simon Gábor helyreigazítását közölnénk, annak minden állítását ellenőriznünk kellene – megelőzve egy újabb helyreigazítás veszélyét. Hiszen honnan tudhatnánk mi, hogy a cikkben leírt „állítással szemben a valóság az, hogy ezen a területen soha senki nem közelített meg más területet, és ilyen szándéka sem volt”? Nem, fogalmunk sincs arról, hogy Simon Gábor ebben a mondatában igazat állít-e vagy sem – vállalja ezért ő a felelősséget, és ezt a felelősséget senki ne hárítsa át a Simon Gábor mondatait közlő orgánumra. Tőlünk azt kérjék számon, amit mi állítunk – mert az valóban a mi felelősségünk.
3. Simon Gábor maga is jelen volt a sajtótájékoztatón, ahol két fontos megjegyzést tett. Az egyik: szerinte ez az egész politikai színjáték. (Vajon miért nem kell most ezt is helyreigazítunk? Vajon Simon Gábor általunk közreadott vélekedése biztosan megfelel a valóságnak?) A másik: az ügy kapcsán folyó eljárás végéig nem kíván többet mondani.
Vagy akkor most mégis?
4. Simon Gábor állítja: a megjelent cikk „azt sugallja, hogy én a tevékenységemmel a közvetlen környezetemben élőket sértő magatartást tanúsítottam volna”. Abba ne is menjünk bele, hogy ennek az állításnak a valóságtartalmát (Simon Gábor általános elvárásainak megfelelve) milyen módszerekkel tudnánk ellenőrizni – de örömmel veszünk erre vonatkozó javaslatokat, különös tekintettel a „vajon kinek miről mi juthat az eszébe” minőségellenőrzési technikák kifejtésére is.
Annyit viszont bátran állíthatunk: a feltételezett sugallat nem állt szándékunkban. Már csak azért sem, mert ha például arról számolnánk be, hogy valaki jogcím nélkül bekeríti mondjuk a Népkert egy részét, számunkra a legkevésbé sem az lenne az érdekes, hogy ezzel vajon akadályozza-e mások közlekedését vagy sem, vagy hogy az elkerített rész gesztenyefái oxigéntermelésükkel továbbra is javítják a város levegőjét, vagy azt a jövőben már csupán az elkerítő élvezheti.
Nem, a mi észjárásunk ilyen esetekben sokkal egyszerűbb: ha nem az övé, ne kerítse el. Elvi kérdésről lévén szó: egyetlen négyzetmétert, de egyetlen négyzetcentimétert se.
5. Mindebből következően egyáltalán nem gondoljuk, hogy az ügy kapcsán bármi ok lenne arra, hogy „a szerkesztőség sajnálkozását fejezze ki”.
(a szerk.)