– A Volga nem csupán autó, hanem egy jelkép is, ami az előző rendszert juttatja az emberek eszébe. A te autód ráadásul minden ízében eredeti és oroszos, ezt mutatja a vörös belső, a rengeteg króm, az óriási méretek is. Mit kell tudni erről a típusról?
– A Volga M2402 a legszebb kombi karosszériája az autómárkának, számomra ez az igazi Volga, ami egyúttal megtestesíti az előző rendszert minden ízében. Ezt megelőzően 1971-ig az „ugrószarvasos” M21es gömbölyűbb szériát gyártották több, mint 20 évig, itt nem volt évenként „ráncfelvarrás” mint a mai autóknál, maximum pár újítást vezettek be gyártás közben. Ennek a 24-es „kocka” szériának az alapjain még pár éve is gyártották a Volgát, de kizárólag belső piacra. A 80-as évek közepétől fokozatosan eltűntek a krómok, divatos műanyag hűtőrácsot és süllyesztett kilincseket kapott a gyártmány, ezzel sokak szerint el is veszítette szépségét, jellegzetességét. Valóban jellemző rá a sok króm, a rengeteg lámpa, az oroszos kapcsolók, a nagy kormány, ami szervo nélkül is kezelhető, a magas, rugós ülés, az egyenes vonalak, de mindezek együtt teszik széppé és elegánssá a kocsit. Érdemes megemlíteni, hogy a Volgákat valamikor a Gorkij Autógyár (GAZ= Gorkij Avto Zavod) készítette, s fődarabjait felhasználva készült Uljanovszkban az UAZ (Uljanovszkij Auto Zavod), illetve Rigában a Latvija (RAF= Riga Auto Fabrik, a közeli német nyelvterület miatt itt az elnevezésben nem követték a bevett szokást), mindegyikben megegyezik a műszerfal, ülések, motor, váltó és a futómű nagy része is.
– Amennyire én tudom, annak idején az oroszok nem kifejezetten aggódtak az üzemanyagárak miatt, ott mindig is korlátlan források álltak rendelkezésre mindenből, illetve itthon is nagyrészt állami autóként használták ezeket, így nem volt érdekes a Volga fogyasztása, a köznyelv szerint nem a kis fogyasztású autók közé tartozott…
– Annyira azért nem vészes a fogyasztása, mint gondoltam, hiszen a 2450 köbcentis benzines motor 10 liternél nem eszik többet városban sem, régebbi sofőrökkel beszélgettem, akik mondták hogy az üzemanyagnorma 10 liter volt a Volgára és mindig tudtak belőle megtakarítani. Tapasztalataim szerint is 9-10 liter között van a fogyasztás, viszont szinte bármivel elmegy, hígítóval is, akár 71 oktántól üzemképes a motor, érdekességként említeném, hogy volt 71-es benzinem pár éve és eloltottam benne a gyufát…
Az sedan kivitelt 5-6 személyesre tervezték, s ennyien valóban utazhattak benne kényelmesen. A kombi, amilyen az enyém is, már 7 embert is tudott szállítani, 3 sor ülés van benne, amiket lehajtva 2,1 méteres a raktér.
– Te hogyan jutottál hozzá ehhez a szép darabhoz?
– Ez egy érdekes történet, ugyanis én a Malév társcégétől vásároltam meg ezt az autót pár éve mindössze 1300 (!!) kilométerrel. Régebben a cégeknek igényelni kellett az autót az államtól, ők meg is igényelték még 1975-ben, de nem érkezett meg, közben lehetőség nyílt Mercedes 123 igénylésére is, így kértek azt is, és szinte egyszerre érkezett meg a kétféle jármű, nyilván azonnal a Mercit kezdték használni (évekig Volgáztak, érthető, nyugati autó még sosem volt), s a Volgát a garázsban tárolták, hogy ha majd a Merci tönkremegy, átülnek. De a Merci nem ment tönkre, igen jó széria volt a 123-as, a Volgát egy ideig vitték műszakira, majd 1989-ben végleg kivonták, jött a rendszerváltás, a kocsi átkerült egy utódcéghez, de a rendszerváltással sok nyugati autó érkezett s ez többé nem került ki az útra.
Véletlenül találtam rá, egy ideje már terveztem a Zaporozsec mellé beszerezni a „Nagy Testvért”, bár nem gondoltam, hogy 2 évig tart a felújítása. Eredetileg kék volt, de egy Volgának kiválóan áll a fekete, sikerült sok eredeti alkatrészt megőriznem, amiken ott van a jellegzetes orosz „sarlókalapácsos-csillagos” jelzés, de a majdnem 20 évnyi szabadban tárolás miatt sok mindent cserélni is kellett. Ukrajnában vettem hozzá alkatrészeket, illetve itthoni elfekvő készletekben találtam meg pár ritka cuccot. Az egész belseje át lett kárpitozva, eredetileg sárgásbarna bőrülések voltak benne, de a vörös plüss minőségibb és jobb rajta ülni is. A motorhoz nem kellett nyúlni, csak tisztítani kellett és a tömítéseket cseréltem, még bejáratós gyakorlatilag, most léptem át vele a 3000 km-t nemrég, egy kiállításról hazafelé tartva. Nagy vágyam még bele egy eredeti cirill betűs rádió, beszerzése folyamatban…
Megvan hozzá korrektül az összes eredeti papír, bizonylat, biztosítási kötvény és casco, kezelési útmutató, szerelési útmutató, alkatrészjegyzék.
– Említetted, hogy akár 7 ember is kényelmesen utazhat vele. Az autó tehát nem a kis termetéről híres, de pontosan mekkora is?
– Összesen három sor ülés található benne, amiket igény szerint lehet alakítani, le vagy felhajtani. A raktér egyébként összesen 2 m 10 cm hosszú, és nagyon kényelmes, ugyanis aludtunk már benne ketten többször is, van hozzá méretre varrott szivacs lap, illetve felpattintható függönyök, amiket ilyenkor viszek magammal, jobb és stílusosabb, mint a sátor. A jármű 4 ajtós, a leghátsó ülésekre a középső ülések egyikének felbillentésével lehet bejutni.
– Beszéltünk a jó dolgokról, de tudomásom szerint vannak azért rajta érdekességek, amik nem a legtökéletesebbek…
– Ez valóban így van, rossz megoldás rajta a pótkeréktartó, ami a csomagtér padlólemezébe van süllyesztve és a csomagtérajtó alatti kis ajtó kinyitásával lehet(ne) betolni a pótkereket, de nem lehet, mert ott a vonóhorog és emiatt nem lehet lenyitni teljesen az ajtót. Leszerelhető vonóhorog megoldaná a problémát, de az egy olyan modern dolog, ami erre a járműre sosem fog felkerülni.
Érdekesség, hogy csak a bal első és a jobb hátsó ajtók nyitásakor gyullad fel a belső világítás, a többi ajtón nincsen kapcsoló, de még a helye sincs ott, gondolom a sofőr és az elvtárs ajtaja volt az elsődleges. A fék érdekes még, kiváló gondolkodású orosz mérnökök megalkották a legbonyolultabb és legelmésebb fékrendszert, kár, hogy a gyakorlatban nem működik, folyamatosan gondom van vele, de fejlesztgetem. Emellett folyamatosan csöpögnek belőle mindenféle olajok, de az öregek elmondása alapján újonnan is csöpögtek, amelyik Volgából nem, abból csak azért, mert már elfogyott belőle. A szocializmusban az összeszerelés és a gyártástechnológia háttérbe szorult a tömegtermeléssel szemben. Viszont nincs még egy autó, ami ilyen szépen mutat a hóban.
Vajtó László
– A Volga M2402 a legszebb kombi karosszériája az autómárkának, számomra ez az igazi Volga, ami egyúttal megtestesíti az előző rendszert minden ízében. Ezt megelőzően 1971-ig az „ugrószarvasos” M21es gömbölyűbb szériát gyártották több, mint 20 évig, itt nem volt évenként „ráncfelvarrás” mint a mai autóknál, maximum pár újítást vezettek be gyártás közben. Ennek a 24-es „kocka” szériának az alapjain még pár éve is gyártották a Volgát, de kizárólag belső piacra. A 80-as évek közepétől fokozatosan eltűntek a krómok, divatos műanyag hűtőrácsot és süllyesztett kilincseket kapott a gyártmány, ezzel sokak szerint el is veszítette szépségét, jellegzetességét. Valóban jellemző rá a sok króm, a rengeteg lámpa, az oroszos kapcsolók, a nagy kormány, ami szervo nélkül is kezelhető, a magas, rugós ülés, az egyenes vonalak, de mindezek együtt teszik széppé és elegánssá a kocsit. Érdemes megemlíteni, hogy a Volgákat valamikor a Gorkij Autógyár (GAZ= Gorkij Avto Zavod) készítette, s fődarabjait felhasználva készült Uljanovszkban az UAZ (Uljanovszkij Auto Zavod), illetve Rigában a Latvija (RAF= Riga Auto Fabrik, a közeli német nyelvterület miatt itt az elnevezésben nem követték a bevett szokást), mindegyikben megegyezik a műszerfal, ülések, motor, váltó és a futómű nagy része is.
– Amennyire én tudom, annak idején az oroszok nem kifejezetten aggódtak az üzemanyagárak miatt, ott mindig is korlátlan források álltak rendelkezésre mindenből, illetve itthon is nagyrészt állami autóként használták ezeket, így nem volt érdekes a Volga fogyasztása, a köznyelv szerint nem a kis fogyasztású autók közé tartozott…
– Annyira azért nem vészes a fogyasztása, mint gondoltam, hiszen a 2450 köbcentis benzines motor 10 liternél nem eszik többet városban sem, régebbi sofőrökkel beszélgettem, akik mondták hogy az üzemanyagnorma 10 liter volt a Volgára és mindig tudtak belőle megtakarítani. Tapasztalataim szerint is 9-10 liter között van a fogyasztás, viszont szinte bármivel elmegy, hígítóval is, akár 71 oktántól üzemképes a motor, érdekességként említeném, hogy volt 71-es benzinem pár éve és eloltottam benne a gyufát…
Az sedan kivitelt 5-6 személyesre tervezték, s ennyien valóban utazhattak benne kényelmesen. A kombi, amilyen az enyém is, már 7 embert is tudott szállítani, 3 sor ülés van benne, amiket lehajtva 2,1 méteres a raktér.
– Te hogyan jutottál hozzá ehhez a szép darabhoz?
– Ez egy érdekes történet, ugyanis én a Malév társcégétől vásároltam meg ezt az autót pár éve mindössze 1300 (!!) kilométerrel. Régebben a cégeknek igényelni kellett az autót az államtól, ők meg is igényelték még 1975-ben, de nem érkezett meg, közben lehetőség nyílt Mercedes 123 igénylésére is, így kértek azt is, és szinte egyszerre érkezett meg a kétféle jármű, nyilván azonnal a Mercit kezdték használni (évekig Volgáztak, érthető, nyugati autó még sosem volt), s a Volgát a garázsban tárolták, hogy ha majd a Merci tönkremegy, átülnek. De a Merci nem ment tönkre, igen jó széria volt a 123-as, a Volgát egy ideig vitték műszakira, majd 1989-ben végleg kivonták, jött a rendszerváltás, a kocsi átkerült egy utódcéghez, de a rendszerváltással sok nyugati autó érkezett s ez többé nem került ki az útra.
Véletlenül találtam rá, egy ideje már terveztem a Zaporozsec mellé beszerezni a „Nagy Testvért”, bár nem gondoltam, hogy 2 évig tart a felújítása. Eredetileg kék volt, de egy Volgának kiválóan áll a fekete, sikerült sok eredeti alkatrészt megőriznem, amiken ott van a jellegzetes orosz „sarlókalapácsos-csillagos” jelzés, de a majdnem 20 évnyi szabadban tárolás miatt sok mindent cserélni is kellett. Ukrajnában vettem hozzá alkatrészeket, illetve itthoni elfekvő készletekben találtam meg pár ritka cuccot. Az egész belseje át lett kárpitozva, eredetileg sárgásbarna bőrülések voltak benne, de a vörös plüss minőségibb és jobb rajta ülni is. A motorhoz nem kellett nyúlni, csak tisztítani kellett és a tömítéseket cseréltem, még bejáratós gyakorlatilag, most léptem át vele a 3000 km-t nemrég, egy kiállításról hazafelé tartva. Nagy vágyam még bele egy eredeti cirill betűs rádió, beszerzése folyamatban…
Megvan hozzá korrektül az összes eredeti papír, bizonylat, biztosítási kötvény és casco, kezelési útmutató, szerelési útmutató, alkatrészjegyzék.
– Említetted, hogy akár 7 ember is kényelmesen utazhat vele. Az autó tehát nem a kis termetéről híres, de pontosan mekkora is?
– Összesen három sor ülés található benne, amiket igény szerint lehet alakítani, le vagy felhajtani. A raktér egyébként összesen 2 m 10 cm hosszú, és nagyon kényelmes, ugyanis aludtunk már benne ketten többször is, van hozzá méretre varrott szivacs lap, illetve felpattintható függönyök, amiket ilyenkor viszek magammal, jobb és stílusosabb, mint a sátor. A jármű 4 ajtós, a leghátsó ülésekre a középső ülések egyikének felbillentésével lehet bejutni.
– Beszéltünk a jó dolgokról, de tudomásom szerint vannak azért rajta érdekességek, amik nem a legtökéletesebbek…
– Ez valóban így van, rossz megoldás rajta a pótkeréktartó, ami a csomagtér padlólemezébe van süllyesztve és a csomagtérajtó alatti kis ajtó kinyitásával lehet(ne) betolni a pótkereket, de nem lehet, mert ott a vonóhorog és emiatt nem lehet lenyitni teljesen az ajtót. Leszerelhető vonóhorog megoldaná a problémát, de az egy olyan modern dolog, ami erre a járműre sosem fog felkerülni.
Érdekesség, hogy csak a bal első és a jobb hátsó ajtók nyitásakor gyullad fel a belső világítás, a többi ajtón nincsen kapcsoló, de még a helye sincs ott, gondolom a sofőr és az elvtárs ajtaja volt az elsődleges. A fék érdekes még, kiváló gondolkodású orosz mérnökök megalkották a legbonyolultabb és legelmésebb fékrendszert, kár, hogy a gyakorlatban nem működik, folyamatosan gondom van vele, de fejlesztgetem. Emellett folyamatosan csöpögnek belőle mindenféle olajok, de az öregek elmondása alapján újonnan is csöpögtek, amelyik Volgából nem, abból csak azért, mert már elfogyott belőle. A szocializmusban az összeszerelés és a gyártástechnológia háttérbe szorult a tömegtermeléssel szemben. Viszont nincs még egy autó, ami ilyen szépen mutat a hóban.
Vajtó László