– Igazság, őszinteség és becsület – ez volt a negyedik alkalommal megrendezett Miskolc Ifjú Szónoka verseny témája. Hogyan készültél a versenyre?
– Soltész Ágnes, aki a magyar irodalmat tanítja nekünk a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban, hívta fel a figyelmemet a versenyre, és ő is segítette a felkészülésemet. Mellette az otthoni, nagyrédei plébánosunknak is köszönettel tartozom, mert ő adta meg az első impulzusokat, amelyek óriási lökést jelentettek a szónoklatom megírásához.
– Mennyi ideig tartott a felkészülés?
– Miután megkaptam a témát, sokáig gondolkodtam rajta, de maga a megírás mindössze egy délutánomat vette igénybe. Ezt a szöveget nagyon magaménak éreztem, a tanárnőm azonban inkább túlságosan is fogalmazásszerűnek, mintsem szónoklatnak tartotta, ezért készült egy második verzió is. Végül is úgy döntöttünk, hogy az első változatot adom majd elő, ami úgy tűnik, jó döntés volt. A pulpitus közegében is gyakoroltam egy hétig a beszédet, hogy szokjam a szituációt.
– Előadásod melyik részére helyeztél egyébként nagyobb hangsúlyt: a tartalom fontosabb véleményed szerint vagy az előadásmód?
–Mindenképp az összhatás a lényeg. Ha a zsűri egyik tagja lettem volna, biztos ezt vizsgáltam volna a leginkább, erre fektettem volna a hangsúlyt. Szerencsére az első percben elmúlt a lámpaláz, így teljesen el tudtam engedni magam. Nehéz egyébként követni az előre megírt szöveget, talán egy-két mondat ki is maradt, de az elkalandozást sikerült elkerülnöm, veszélyesnek is éreztem volna.
– Mit gondolsz, miben nyújtottál többet, mint a többi ifjú szónok?
– A tanárom kiemelte a felkészülés során, hogy a szónoklatom kicsit elvont, talán magasztosnak is nevezhető. Talán azt is értékelte a zsűri, hogy miskolci vonatkozása is volt a beszédemnek: József Attila Óda című művéből idéztem egy sort – „A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd”. Talán az is érződött, hogy nagyon élveztem a versenyt.
– Szívesen foglalkozol szabadidőben is filozófiával, joggal, vagy más tudományok iránt érdeklődsz inkább?
– Bevallom, a jogi pálya kevésbé érdekel, inkább csillagászattal szeretnék foglalkozni a későbbiekben. Minden érdekel, ami a világűrhöz kapcsolódik. A pályafutásom során azonban biztos jól fog jönni, hogy a versenynek is hála, otthon vagyok a pulpituson. Rengeteg könyvet, szakirodalmat olvasok ebben a témában, de persze élvezem a kollégiumi élet minden másodpercét is. Úgy érzem, kettő életem van: a nagyrédei és a miskolci. Néha azért nehéz elszakadni innen is, onnan is.
Kujan I.
Fotó: Juhász Á.
– Soltész Ágnes, aki a magyar irodalmat tanítja nekünk a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban, hívta fel a figyelmemet a versenyre, és ő is segítette a felkészülésemet. Mellette az otthoni, nagyrédei plébánosunknak is köszönettel tartozom, mert ő adta meg az első impulzusokat, amelyek óriási lökést jelentettek a szónoklatom megírásához.
– Mennyi ideig tartott a felkészülés?
– Miután megkaptam a témát, sokáig gondolkodtam rajta, de maga a megírás mindössze egy délutánomat vette igénybe. Ezt a szöveget nagyon magaménak éreztem, a tanárnőm azonban inkább túlságosan is fogalmazásszerűnek, mintsem szónoklatnak tartotta, ezért készült egy második verzió is. Végül is úgy döntöttünk, hogy az első változatot adom majd elő, ami úgy tűnik, jó döntés volt. A pulpitus közegében is gyakoroltam egy hétig a beszédet, hogy szokjam a szituációt.
– Előadásod melyik részére helyeztél egyébként nagyobb hangsúlyt: a tartalom fontosabb véleményed szerint vagy az előadásmód?
–Mindenképp az összhatás a lényeg. Ha a zsűri egyik tagja lettem volna, biztos ezt vizsgáltam volna a leginkább, erre fektettem volna a hangsúlyt. Szerencsére az első percben elmúlt a lámpaláz, így teljesen el tudtam engedni magam. Nehéz egyébként követni az előre megírt szöveget, talán egy-két mondat ki is maradt, de az elkalandozást sikerült elkerülnöm, veszélyesnek is éreztem volna.
– Mit gondolsz, miben nyújtottál többet, mint a többi ifjú szónok?
– A tanárom kiemelte a felkészülés során, hogy a szónoklatom kicsit elvont, talán magasztosnak is nevezhető. Talán azt is értékelte a zsűri, hogy miskolci vonatkozása is volt a beszédemnek: József Attila Óda című művéből idéztem egy sort – „A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd”. Talán az is érződött, hogy nagyon élveztem a versenyt.
– Szívesen foglalkozol szabadidőben is filozófiával, joggal, vagy más tudományok iránt érdeklődsz inkább?
– Bevallom, a jogi pálya kevésbé érdekel, inkább csillagászattal szeretnék foglalkozni a későbbiekben. Minden érdekel, ami a világűrhöz kapcsolódik. A pályafutásom során azonban biztos jól fog jönni, hogy a versenynek is hála, otthon vagyok a pulpituson. Rengeteg könyvet, szakirodalmat olvasok ebben a témában, de persze élvezem a kollégiumi élet minden másodpercét is. Úgy érzem, kettő életem van: a nagyrédei és a miskolci. Néha azért nehéz elszakadni innen is, onnan is.
Kujan I.
Fotó: Juhász Á.