A rendevényen részt vett Szabó Sándor lelkész, belvárosi önkormányzati képviselő is. A Himnusz közös eléneklését követően egy kazincbarcikai nyugdíjas hölgy szavalta el néhai édesapja, a Don-kanyart megjárt, hadirokkant honvéd tiszt versét a földi pokolról, az orosz hómezőkről. Ezt követően Feledy Péter, a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének és a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség tagja mondott emlékbeszédet, amit azzal kezdett: miért is kellett a magyar bakáknak kimenni a Don-kanyarba? Ma már tisztán látszik, hogy a német nagyhatalmi törekvések áldozataként, a bécsi döntések következtében megnagyobbodott országot a háborúba azonnal belépő románok revánsától tartva.
Mint mondta, a harcokban és a fogságban elhunyt 125 ezer honvéd igen is hősi halott volt: a haza hívta őket harcba, megcselekedték amit elvártak tőlük. Feledy Péter felidézte a szocializmus képmutató évtizedeit is, amikor a szovjet hősi emlékműveket kötelező volt koszorúzni, de a magyarokról szólni sem lehetett…
Szólt 1996-os zarándoklatáról is a Don-kanyarban, amikor két hét alatt végigjárták a csatatereket, tölgyfa kereszteket állítottak, beszélgettek az orosz emberekkel. – A harcot békévé oldotta az emlékezet. A gyűlölködésnek semmi értelme sincs. Előre kell nézni! – jelentette ki Feledy Péter, aki beszéde végén elszavalta Marlene Dietrich híres dalát: Hová tűnt a sok virág?
Ezt követően Csögör Orsolya református lelkipásztor tartott emlékező imádságot, majd megkoszorúzták a kopjafát, elhelyezték az emlékezés virágjait, mécseseket gyújtottak. Várják azon miskolciak virágait, mécseseit is, akik szülei, nagyszülei, rokonai haltak hősi halált vagy tértek haza szerencsével a Don-kanyarból. Az ünnepség zárásaként közösen elénekelték a Szózatot.
Vasárnap délelőtt 10 órakor emlékmisét tartanak a Szent Anna templomban.
Csontos László