A miskolci Camaro csak egyetlen apró szépséghibájában tér el a filmen látottól, ez pedig nem más, mint a színe. A mozivásznon ugyanis egy citromsárga autót láthatott a közönség, városunkban viszont egy fekete kocsival találkozhattak a helybéliek. Az autót a gazdája felújításra hozta Miskolcra Kitta Zsoltihoz, akivel a Camarók jellegzetességéről beszélgettünk.
– Nem mai darab, hiszen idén lesz 35 éves, viszont még mindig beindítja az emberek fantáziáját, nem véletlen hogy Steven Spielbergét is felhasználta a Transformers című filmjében ezt a jellegzetes amerikai ikont. Milyen tulajdonságokkal rendelkezik egy ilyen Camaro?
– Ez egy 1977-ben kiadott második generációs Chevrolet Camaro, ami 5700 köbcentis V8as motorral rendelkezik, természetesen hátsókerék hajtású és benzines, de nem eszik vészesen sokat, minden esetben 15 liter alatt marad az átlagos fogyasztása városban, mert a súlya és mérete kisebb a megszokott amerikai vasaknál, fél alvázas konstrukció. Ez az autó a General Motors válasza volt a Ford Mustangra. Azóta is népszerű mindkét márka s mindkettő legújabb kiadása is sikeres, ez megmutatkozik az USA-ban az eladásokban is. Ez a példány egy GMC Yukonból kapott egy V8as motort még nagyon régen, bizonyára az eredetit széthajtották, de ez nem csoda, az autónak rendkívül jó a hangja, élvezet vele menni, alapjáraton is csúszik keresztben, nehéz megállni, hogy ne nyomjuk neki. Igazi férfias játék egy ilyen, ajánlom mindenkinek.
– Látom a kormányon a feliratot, hogy ez egy Berlinetta, Ez pontosan mit jelent?
– Ez az alapmodell elnevezése, nincsen benne sok extra, csupán elektromos ablakok, szervokormány és automataváltó, de azok ott kint 1977-ben nem voltak extrák már (idehaza meg még nem is tudták, hogy létezik), az automataváltó is alapfelszereltség volt 1955től, tekerős ablakot nagyrészt pedig csak Kanadába, Dél-Amerikába és Európába forgalmaztak. De ezen nem kell csodálkozni, rengeteg déli államban üzembe helyezett autóban fűtés sem volt gyárilag, ott ha megrendeltek egy autót leültették a vevőt a szalonba és egy többoldalas papíron bejelölték a dealerek hogy mit kér a vevő, ezt a papírt a gyártás végén el is rejtették az autóba, a Lincolnomnál nemrég meg is találtuk. Sportautóhoz méltóan bőrülés és önzáró differenciálmű van benne, illetve volt benne rádió is, de ennek már csak a nyomai lelhetők fel. Ennél több extra nem is kerül bele, talán majd egy távirányítású központizár.
– Hogyan került hozzád ez az autó s miért?
– Egy régi barátomé az autó, aki évek óta szeretné korrektül felújíttatni és eddig arra várt, hogy én csináljam meg neki, de nem várt tovább, elhozta. Mint minden rendes restaurálás, ez is el fog tartani egy-két évig, mire sikerül azt felépíteni belőle azt, amit a tulajdonossal elképzeltünk, de egy biztos: messziről észre lehet majd venni az utakon. Az hogy autócsoda az elég relatív kifejezés. Itthon valóban feltűnő és ritka egy ilyen autó, Amerikában viszont nem volt nagy szám, gyakorlatilag félévi fizetésből lehetett megvenni az újat a hetvenes években, és amikor kigördült vele az ember a szalonból, minden sarkon állt egy, itt pedig 30 év után is leírhatatlan érzés vezetni, használni egy ilyen autót. Olyan árban volt, mint itthon a Zsiguli, csak a vezetési élmény tért el egy kicsit, bár megvan mindkettőnek a maga feelingje. Ez a Camaro teljesen szét lesz szedve, motor, váltó, futóművek felújítva, karosszéria kijavítva, fémre csiszolva és festve, belseje újrakárpitozva, villamosság újravezetékelve. Van mit helyrehozni, ahogy néztem, eddig ötféle színe volt, az eleje egy 1979-es Camaro frontja, ez gyárilag alumínium lökhárítós volt, a hátulja is át van alakítva, gondolom erősen törve volt mindkét végén, ezt egy laikus persze nem veszi észre, csak aki már sok ilyet látott. A padlólemez is több helyen igen kezdetleges módon javítva volt, lesz vele munka, el kell tüntetni minden nyomát ezeknek a beavatkozásoknak hogy egy szép és értékes klasszikus sportautó lehessen kívül-belül.
– Hogyan s mikor kerülhetett be ez a Chevrolet az országba?
– Az autó forgalmijában az áll, hogy 1985-ben került Magyarországra. Akkoriban egy Camaro még feltűnőbb volt, mint most. Több módon is bekerülhetett az országba, voltak akkor is kiskapuk, diplomáciai dolgozók hozhattak külföldi kiküldetésükből hazatérve autót meg hazatelepülők is, illetve a kinti rokonok is nagy számban jöttek haza Magyarországon sosem látott autókkal, sőt az államnak is voltak már az ötvenes évektől kezdve amerikai autói, csak mindezekről az átlagember nem tudhatott. Amit biztosan tudok, a Nemzeti Cirkusz akkori törpe bohócának egy óriási 1968-as Chevrolet Impala sedanja volt, de ő is alig járt vele, nem volt jó dolog akkoriban feltűnősködni. Általában ezek az autók megmaradtak régi magyar rendszámosak, és kis, ámde mindenképpen érdekes hányadát képviselik az itthoni klasszikus autóknak szemben a nemrég behozott és OT rendszámra kötelezett veteránkorú járművekkel.
Vajtó László
– Nem mai darab, hiszen idén lesz 35 éves, viszont még mindig beindítja az emberek fantáziáját, nem véletlen hogy Steven Spielbergét is felhasználta a Transformers című filmjében ezt a jellegzetes amerikai ikont. Milyen tulajdonságokkal rendelkezik egy ilyen Camaro?
– Ez egy 1977-ben kiadott második generációs Chevrolet Camaro, ami 5700 köbcentis V8as motorral rendelkezik, természetesen hátsókerék hajtású és benzines, de nem eszik vészesen sokat, minden esetben 15 liter alatt marad az átlagos fogyasztása városban, mert a súlya és mérete kisebb a megszokott amerikai vasaknál, fél alvázas konstrukció. Ez az autó a General Motors válasza volt a Ford Mustangra. Azóta is népszerű mindkét márka s mindkettő legújabb kiadása is sikeres, ez megmutatkozik az USA-ban az eladásokban is. Ez a példány egy GMC Yukonból kapott egy V8as motort még nagyon régen, bizonyára az eredetit széthajtották, de ez nem csoda, az autónak rendkívül jó a hangja, élvezet vele menni, alapjáraton is csúszik keresztben, nehéz megállni, hogy ne nyomjuk neki. Igazi férfias játék egy ilyen, ajánlom mindenkinek.
– Látom a kormányon a feliratot, hogy ez egy Berlinetta, Ez pontosan mit jelent?
– Ez az alapmodell elnevezése, nincsen benne sok extra, csupán elektromos ablakok, szervokormány és automataváltó, de azok ott kint 1977-ben nem voltak extrák már (idehaza meg még nem is tudták, hogy létezik), az automataváltó is alapfelszereltség volt 1955től, tekerős ablakot nagyrészt pedig csak Kanadába, Dél-Amerikába és Európába forgalmaztak. De ezen nem kell csodálkozni, rengeteg déli államban üzembe helyezett autóban fűtés sem volt gyárilag, ott ha megrendeltek egy autót leültették a vevőt a szalonba és egy többoldalas papíron bejelölték a dealerek hogy mit kér a vevő, ezt a papírt a gyártás végén el is rejtették az autóba, a Lincolnomnál nemrég meg is találtuk. Sportautóhoz méltóan bőrülés és önzáró differenciálmű van benne, illetve volt benne rádió is, de ennek már csak a nyomai lelhetők fel. Ennél több extra nem is kerül bele, talán majd egy távirányítású központizár.
– Hogyan került hozzád ez az autó s miért?
– Egy régi barátomé az autó, aki évek óta szeretné korrektül felújíttatni és eddig arra várt, hogy én csináljam meg neki, de nem várt tovább, elhozta. Mint minden rendes restaurálás, ez is el fog tartani egy-két évig, mire sikerül azt felépíteni belőle azt, amit a tulajdonossal elképzeltünk, de egy biztos: messziről észre lehet majd venni az utakon. Az hogy autócsoda az elég relatív kifejezés. Itthon valóban feltűnő és ritka egy ilyen autó, Amerikában viszont nem volt nagy szám, gyakorlatilag félévi fizetésből lehetett megvenni az újat a hetvenes években, és amikor kigördült vele az ember a szalonból, minden sarkon állt egy, itt pedig 30 év után is leírhatatlan érzés vezetni, használni egy ilyen autót. Olyan árban volt, mint itthon a Zsiguli, csak a vezetési élmény tért el egy kicsit, bár megvan mindkettőnek a maga feelingje. Ez a Camaro teljesen szét lesz szedve, motor, váltó, futóművek felújítva, karosszéria kijavítva, fémre csiszolva és festve, belseje újrakárpitozva, villamosság újravezetékelve. Van mit helyrehozni, ahogy néztem, eddig ötféle színe volt, az eleje egy 1979-es Camaro frontja, ez gyárilag alumínium lökhárítós volt, a hátulja is át van alakítva, gondolom erősen törve volt mindkét végén, ezt egy laikus persze nem veszi észre, csak aki már sok ilyet látott. A padlólemez is több helyen igen kezdetleges módon javítva volt, lesz vele munka, el kell tüntetni minden nyomát ezeknek a beavatkozásoknak hogy egy szép és értékes klasszikus sportautó lehessen kívül-belül.
– Hogyan s mikor kerülhetett be ez a Chevrolet az országba?
– Az autó forgalmijában az áll, hogy 1985-ben került Magyarországra. Akkoriban egy Camaro még feltűnőbb volt, mint most. Több módon is bekerülhetett az országba, voltak akkor is kiskapuk, diplomáciai dolgozók hozhattak külföldi kiküldetésükből hazatérve autót meg hazatelepülők is, illetve a kinti rokonok is nagy számban jöttek haza Magyarországon sosem látott autókkal, sőt az államnak is voltak már az ötvenes évektől kezdve amerikai autói, csak mindezekről az átlagember nem tudhatott. Amit biztosan tudok, a Nemzeti Cirkusz akkori törpe bohócának egy óriási 1968-as Chevrolet Impala sedanja volt, de ő is alig járt vele, nem volt jó dolog akkoriban feltűnősködni. Általában ezek az autók megmaradtak régi magyar rendszámosak, és kis, ámde mindenképpen érdekes hányadát képviselik az itthoni klasszikus autóknak szemben a nemrég behozott és OT rendszámra kötelezett veteránkorú járművekkel.
Vajtó László