– Kiss Csaba egy egész csapattal a háta mögött pályázott a miskolci színház vezetői posztjára. Ön egy egri kollégájával fogott össze. Miért éppen őt gondolta maga mellé?
– Másfajta színházeszményben hiszek. Miskolcon az ország egyik legnagyobb teátruma működik, három nagy múltú, jelentős művészi eredményeket fölmutató tagozattal. Miskolc és a térség közönsége határozott elvárásokat fogalmaz meg színházával kapcsolatban. Szerencsés esetben olyan vezető áll a teátrum élén, aki határozott elképzeléssel rendelkezik a színház feladatáról, de a különböző jó szándékú elképzeléseket, törekvéseket is integrálni tudja. Ha pl. hat szerződtetett rendező évente két darabot jegyez, másnak már nincs is lehetősége az öt színpad valamelyikén rendezni. Én a műfajokhoz, a darab tartalmához és az elképzelt színpadi megvalósításhoz legjobban értő, különböző korosztályú, de egyformán tehetséges és elismert művészeket szeretnék folyamatosan a színházba hívni. Kelemen Csaba színész-rendezővel, az egri Gárdonyi Géza Színház hosszú idő óta elismert kitűnő művészével több évtizedes az ismeretségünk. Színházvezetőként is tevékenykedik, tehát ilyen értelmű tapasztalata is van. Én nyitott színházat képzelek el. Csak a minőség számít. Egy színházeszményt a társulat egészének, a darabok összességének kell reprezentálnia.
– A csapat kettejükből áll, vagy vannak konkrét elképzelések, hogy kik érkeznének Miskolcra, ha Ön nyeri meg a pályázatot?
– A pályázati kiírásban egyelőre „szövetségi kapitány” kerestetik. Miskolcon hatalmas létszámú társulat működik, amely magasan kvalifikált művészekből áll. Nem feltétlenül új embereket kell keresni a különböző posztokra, hanem a meglévő emberi és művészi értékeket kell lehetőség szerint jobban megszervezni. A társulatot kiváló színészek, énekesek, zenészek és táncosok alkotják. Énekkara, zenekara, tánckara önálló, koncertszerű, vagy táncszínházi produkciókra is képes. Miért kellene feltétlenül változtatni? Úgy vélem, egy újonnan jött embernek nem is illik már az elején belenyúlni egy működő struktúrába.
– Nem újdonság életében a színházi vezetés. Mik a fő szempontjai a Miskolci Nemzeti Színház irányításában?
– Valóban nagy tapasztalattal rendelkezem ezen a területen, de egy ekkora léptékű új feladat esetén mindent újra kell gondolni. Olyan színházat képzelek el, ahová nem dolgozni járunk, hanem a szó legnemesebb értelmében szolgálni. Az alázat határozza meg a mindennapokat. Persze a precíz, pontos és fegyelmezett munkavégzés. Sor kerülhet korrekcióra, de nem minden áron.
– Filmrendezői munkássága, szemléletmódja segíti Önt a vezetésben? Ha igen, hogyan?
– Igen. Sőt, úgy hiszem, hogy a korábban szerzett építőmérnöki diplomámnak is hasznát látom. Nem beszélve arról a tizennyolc évről, amelyet igazgatóként töltöttem a budapesti Szabad Tér Színház élén. A filmrendezői hivatással összefüggő szemléletmód, a képi világ, a látványteremtés mechanizmusai, vagyis a művészi szempontok mellett a precizitásra, pontosságra való törekvés, a háttérfeladatok, a technikai apparátus fontosságának felismerése mind olyan szempont, amelyet hasznosítani lehet a színházban. Szeretném azt is, ha a színház művészei minél több filmben és televíziós műsorban szerepelnének, ezért minden kapcsolatomat mozgósítani fogom. Pályázatomban is megjelöltem az ezzel kapcsolatos további művészi kibontakozás lehetőségét. Ennek érdekében jól előkészített együttműködést tervezek a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alappal.
– Mi a véleménye Miskolcról, a városi közönségről, mivel lehet őket megfogni, a színházban tartani?
– Miskolc nagy múltú, hatalmas kiterjedésű és sokszínű város. Két évtizede folyamatos átalakulásban van, de változatlan, hogy a régió meghatározó központja. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy művészi és szellemi együttműködés működjön Egerrel, Debrecennel és Kassával, amely nem merülhet ki az előadások cseréjében. A színháznak virágzó szellemű központnak kell lenni, amely magához vonzza az értékeket.
A közönség egyenrangú résztvevője az előadásnak, így adott esetben a színpadi produkció és az azt figyelő közönség együtt érző, együttgondolkodó közösséggé válhat. Ha ezt a katartikus élményt estéről estére biztosítani tudjuk, akkor nem csak megtartjuk, hanem növelni is tudjuk a színházba járó emberek számát.
– A fiatalok bevonására vannak tervei?
– Minden korosztályra gondolok, nem csak a fiatalokra. Õk kitüntetett helyen szerepelnek terveink között, hiszen az elkövetkezendő évtizedek színházi közönségét lehet belőlük kinevelni. A mai nézői szokásoknak megfelelően őket elsősorban zenés darabokkal lehet megnyerni, de én mélyen hiszek abban, hogy katartikus színpadi pillanatokkal a sokszor felületes általánosítás áldozataivá váló fiatalok érzéseire, gondolataira is hatni lehet. Mindamellett a gyermek és ifjúsági korosztályokat se felejtsük ki. Mesedarabokat és kalandos színpadi történeteket, sőt igazi családi színházat is tervezünk, amelyet több generáció együtt látogathat.
– Milyennek képzeli el a miskolci első évadát?
– Olyannak, amely méltó a városhoz, ehhez az értékes társulathoz, és amely világosan és egyértelműen jelzi hosszú távú szándékunkat is. Sikeres évadot, amely találkozik a közönség legszélesebb rétegeinek érdeklődésével és kényes ízlésével. Számomra sohasem volt kérdés, hogy a művészi és a közönségsiker nem feltétlenül ellentét párjai egymásnak.
– Mire helyezte pályázatában a hangsúlyt?
– A szellemi értékteremtésre, a korszerű nemzettudat kialakításának elősegítésére helyeztem a hangsúlyt, valamint az emberekre. A legszélesebb értelemben vett társulatra és közönségre. Semmilyen „csapást” nem jelöltem ki, mivel a fontolva haladás elvét vallom. Türelemmel, tapintattal és tisztelettel, de elkötelezetten szeretnék közelíteni egy bonyolult és szerteágazó feladathoz, amelyet nem oldhatok meg egyedül. Ehhez legalább 263 ember együttműködésére van szükség.
Kiss J.
– Másfajta színházeszményben hiszek. Miskolcon az ország egyik legnagyobb teátruma működik, három nagy múltú, jelentős művészi eredményeket fölmutató tagozattal. Miskolc és a térség közönsége határozott elvárásokat fogalmaz meg színházával kapcsolatban. Szerencsés esetben olyan vezető áll a teátrum élén, aki határozott elképzeléssel rendelkezik a színház feladatáról, de a különböző jó szándékú elképzeléseket, törekvéseket is integrálni tudja. Ha pl. hat szerződtetett rendező évente két darabot jegyez, másnak már nincs is lehetősége az öt színpad valamelyikén rendezni. Én a műfajokhoz, a darab tartalmához és az elképzelt színpadi megvalósításhoz legjobban értő, különböző korosztályú, de egyformán tehetséges és elismert művészeket szeretnék folyamatosan a színházba hívni. Kelemen Csaba színész-rendezővel, az egri Gárdonyi Géza Színház hosszú idő óta elismert kitűnő művészével több évtizedes az ismeretségünk. Színházvezetőként is tevékenykedik, tehát ilyen értelmű tapasztalata is van. Én nyitott színházat képzelek el. Csak a minőség számít. Egy színházeszményt a társulat egészének, a darabok összességének kell reprezentálnia.
– A csapat kettejükből áll, vagy vannak konkrét elképzelések, hogy kik érkeznének Miskolcra, ha Ön nyeri meg a pályázatot?– A pályázati kiírásban egyelőre „szövetségi kapitány” kerestetik. Miskolcon hatalmas létszámú társulat működik, amely magasan kvalifikált művészekből áll. Nem feltétlenül új embereket kell keresni a különböző posztokra, hanem a meglévő emberi és művészi értékeket kell lehetőség szerint jobban megszervezni. A társulatot kiváló színészek, énekesek, zenészek és táncosok alkotják. Énekkara, zenekara, tánckara önálló, koncertszerű, vagy táncszínházi produkciókra is képes. Miért kellene feltétlenül változtatni? Úgy vélem, egy újonnan jött embernek nem is illik már az elején belenyúlni egy működő struktúrába.
– Nem újdonság életében a színházi vezetés. Mik a fő szempontjai a Miskolci Nemzeti Színház irányításában?
– Valóban nagy tapasztalattal rendelkezem ezen a területen, de egy ekkora léptékű új feladat esetén mindent újra kell gondolni. Olyan színházat képzelek el, ahová nem dolgozni járunk, hanem a szó legnemesebb értelmében szolgálni. Az alázat határozza meg a mindennapokat. Persze a precíz, pontos és fegyelmezett munkavégzés. Sor kerülhet korrekcióra, de nem minden áron.
– Filmrendezői munkássága, szemléletmódja segíti Önt a vezetésben? Ha igen, hogyan?
– Igen. Sőt, úgy hiszem, hogy a korábban szerzett építőmérnöki diplomámnak is hasznát látom. Nem beszélve arról a tizennyolc évről, amelyet igazgatóként töltöttem a budapesti Szabad Tér Színház élén. A filmrendezői hivatással összefüggő szemléletmód, a képi világ, a látványteremtés mechanizmusai, vagyis a művészi szempontok mellett a precizitásra, pontosságra való törekvés, a háttérfeladatok, a technikai apparátus fontosságának felismerése mind olyan szempont, amelyet hasznosítani lehet a színházban. Szeretném azt is, ha a színház művészei minél több filmben és televíziós műsorban szerepelnének, ezért minden kapcsolatomat mozgósítani fogom. Pályázatomban is megjelöltem az ezzel kapcsolatos további művészi kibontakozás lehetőségét. Ennek érdekében jól előkészített együttműködést tervezek a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alappal.
– Mi a véleménye Miskolcról, a városi közönségről, mivel lehet őket megfogni, a színházban tartani?
– Miskolc nagy múltú, hatalmas kiterjedésű és sokszínű város. Két évtizede folyamatos átalakulásban van, de változatlan, hogy a régió meghatározó központja. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy művészi és szellemi együttműködés működjön Egerrel, Debrecennel és Kassával, amely nem merülhet ki az előadások cseréjében. A színháznak virágzó szellemű központnak kell lenni, amely magához vonzza az értékeket.
A közönség egyenrangú résztvevője az előadásnak, így adott esetben a színpadi produkció és az azt figyelő közönség együtt érző, együttgondolkodó közösséggé válhat. Ha ezt a katartikus élményt estéről estére biztosítani tudjuk, akkor nem csak megtartjuk, hanem növelni is tudjuk a színházba járó emberek számát.
– A fiatalok bevonására vannak tervei?
– Minden korosztályra gondolok, nem csak a fiatalokra. Õk kitüntetett helyen szerepelnek terveink között, hiszen az elkövetkezendő évtizedek színházi közönségét lehet belőlük kinevelni. A mai nézői szokásoknak megfelelően őket elsősorban zenés darabokkal lehet megnyerni, de én mélyen hiszek abban, hogy katartikus színpadi pillanatokkal a sokszor felületes általánosítás áldozataivá váló fiatalok érzéseire, gondolataira is hatni lehet. Mindamellett a gyermek és ifjúsági korosztályokat se felejtsük ki. Mesedarabokat és kalandos színpadi történeteket, sőt igazi családi színházat is tervezünk, amelyet több generáció együtt látogathat.
– Milyennek képzeli el a miskolci első évadát?
– Olyannak, amely méltó a városhoz, ehhez az értékes társulathoz, és amely világosan és egyértelműen jelzi hosszú távú szándékunkat is. Sikeres évadot, amely találkozik a közönség legszélesebb rétegeinek érdeklődésével és kényes ízlésével. Számomra sohasem volt kérdés, hogy a művészi és a közönségsiker nem feltétlenül ellentét párjai egymásnak.
– Mire helyezte pályázatában a hangsúlyt?
– A szellemi értékteremtésre, a korszerű nemzettudat kialakításának elősegítésére helyeztem a hangsúlyt, valamint az emberekre. A legszélesebb értelemben vett társulatra és közönségre. Semmilyen „csapást” nem jelöltem ki, mivel a fontolva haladás elvét vallom. Türelemmel, tapintattal és tisztelettel, de elkötelezetten szeretnék közelíteni egy bonyolult és szerteágazó feladathoz, amelyet nem oldhatok meg egyedül. Ehhez legalább 263 ember együttműködésére van szükség.
Kiss J.