Csontos Péter (a kép jobb szélén) a miskolci iskolás évek után Szegedre került az ottani hangszerkészítő iskolába, itt ismerkedett meg közelebbről is a hegedűkészítéssel. Rengeteg gyakorlati órája volt az elmélet mellett, így lehetősége volt manufakturális keretek között is dolgozni.
– Hamar rájöttem azonban, hogy az ipari termelés, a sorozatgyártás nem elégít ki, és szerencsére a kézügyességem is megvan ahhoz, hogy egyedi hangszereket készítsek, így ezt az utat választottam – emlékezett vissza a kezdetekre Csontos Péter.
Így aztán szinte törvényszerű volt, hogy a világ talán legjobb, mindenesetre az első három iskola között szereplő cremonai hangszerkészítő iskolába jelentkezett, ahová fel is vették. Az érettségi letételéig öt évet töltött a hangszergyártás központjának tartott olasz városban, ahol többek között a barokk és a modern hegedűk elkészítésének legapróbb részleteivel is megismerkedett.
– A barokk korban, Stradivari idején lassabb tempóban, kényelmesebben játszottak, mint a későbbi időkben. Ennek megfelelően készítették a hegedűket is, így a rövidebb, vastagabb nyak, a birkabélből készült, idővel egyre vékonyodó húr mind-mind ezt a fajta játékmódot segítette – fejtette ki a hegedűkészítő.
Nem véletlen, hogy a laikusok előtt is Antonio Stradivari neve a legismertebb, ő fejlesztette ugyanis szinte tökéletesre a hangszert mind esztétikailag, mind akusztikailag, olyannyira, hogy a hegedűkészítők ma is mesterüknek tekintik, és őt követik. Persze, két egyforma hegedű nincs. A híres mesterek, az Amati, a Stradivari és a Guarneri család hegedűi is könnyen megkülönböztethetők karakterisztikájuk szerint, akusztikailag ugyanis eltérnek egymástól.
– Mindenki régi, s így drága hegedűt akar venni, mivel egy újonnan készült hangszer nem szól úgy, mint akár már tíz év múlva szólni fog. Be kell játszani, és az évek során sokat érik majd a hangja. Ha azt nézzük, Stradivari hegedűinek 300 év előnyük van – teszi hozzá mosolyogva Csontos Péter.
Ha a hangzását nem is, formáját és kidolgozott részleteit magunk is megcsodálhattuk a mester egyik hangszerének. Mint elmondta, a bemutatott hegedű elkészítése körülbelül 300 munkaórát vett igénybe, a ritka kígyófából készült barokk vonót pedig 1 hét alatt munkálta ki. Maga a hegedű ébenfa, hegyi juhar és lucfenyő felhasználásával készült. Az egyes részeknek természetesen megvan a maga funkciójuk.
– A csigának, ha szigorúan vesszük, van szerepe a hangzásban, de inkább csak barokkos díszítőelem. A hegedű tetején (vagy előlapon, ezt a megnevezést is használják) található úgynevezett f-lyukaknak azonban annál nagyobb szerepük van az akusztikában, mivel a húroktól érkező rezgéseket módosítják, és így jutnak el azok a hegedű belsejébe – mondta a hegedűkészítő.
Csontos Péter terveivel kapcsolatban elmondta, most a szeptember végi Triennalé Cremona-ra készül. A világ hegedűkészítői számára háromévente megrendezett versenyre külön hangszert készít, melyet majd akusztikai próbának vetnek alá a nyár végi megmérettetésen, de esztétikailag és a szakszerűséget is vizsgálja majd a zsűri.
– A díj elnyerése mellett óriási elismerés az is, hogy a város megvásárolja a legjobb hangszereket, és a múzeumában kiállítják őket. A világ legjobb hegedűkészítői vesznek részt a versenyen, óriási megtiszteltetés lenne bekerülni ebbe a körbe – mondta Csontos Péter.
Kujan I.
– Hamar rájöttem azonban, hogy az ipari termelés, a sorozatgyártás nem elégít ki, és szerencsére a kézügyességem is megvan ahhoz, hogy egyedi hangszereket készítsek, így ezt az utat választottam – emlékezett vissza a kezdetekre Csontos Péter.
Így aztán szinte törvényszerű volt, hogy a világ talán legjobb, mindenesetre az első három iskola között szereplő cremonai hangszerkészítő iskolába jelentkezett, ahová fel is vették. Az érettségi letételéig öt évet töltött a hangszergyártás központjának tartott olasz városban, ahol többek között a barokk és a modern hegedűk elkészítésének legapróbb részleteivel is megismerkedett.
– A barokk korban, Stradivari idején lassabb tempóban, kényelmesebben játszottak, mint a későbbi időkben. Ennek megfelelően készítették a hegedűket is, így a rövidebb, vastagabb nyak, a birkabélből készült, idővel egyre vékonyodó húr mind-mind ezt a fajta játékmódot segítette – fejtette ki a hegedűkészítő.
Nem véletlen, hogy a laikusok előtt is Antonio Stradivari neve a legismertebb, ő fejlesztette ugyanis szinte tökéletesre a hangszert mind esztétikailag, mind akusztikailag, olyannyira, hogy a hegedűkészítők ma is mesterüknek tekintik, és őt követik. Persze, két egyforma hegedű nincs. A híres mesterek, az Amati, a Stradivari és a Guarneri család hegedűi is könnyen megkülönböztethetők karakterisztikájuk szerint, akusztikailag ugyanis eltérnek egymástól.
– Mindenki régi, s így drága hegedűt akar venni, mivel egy újonnan készült hangszer nem szól úgy, mint akár már tíz év múlva szólni fog. Be kell játszani, és az évek során sokat érik majd a hangja. Ha azt nézzük, Stradivari hegedűinek 300 év előnyük van – teszi hozzá mosolyogva Csontos Péter.
Ha a hangzását nem is, formáját és kidolgozott részleteit magunk is megcsodálhattuk a mester egyik hangszerének. Mint elmondta, a bemutatott hegedű elkészítése körülbelül 300 munkaórát vett igénybe, a ritka kígyófából készült barokk vonót pedig 1 hét alatt munkálta ki. Maga a hegedű ébenfa, hegyi juhar és lucfenyő felhasználásával készült. Az egyes részeknek természetesen megvan a maga funkciójuk.
– A csigának, ha szigorúan vesszük, van szerepe a hangzásban, de inkább csak barokkos díszítőelem. A hegedű tetején (vagy előlapon, ezt a megnevezést is használják) található úgynevezett f-lyukaknak azonban annál nagyobb szerepük van az akusztikában, mivel a húroktól érkező rezgéseket módosítják, és így jutnak el azok a hegedű belsejébe – mondta a hegedűkészítő.
Csontos Péter terveivel kapcsolatban elmondta, most a szeptember végi Triennalé Cremona-ra készül. A világ hegedűkészítői számára háromévente megrendezett versenyre külön hangszert készít, melyet majd akusztikai próbának vetnek alá a nyár végi megmérettetésen, de esztétikailag és a szakszerűséget is vizsgálja majd a zsűri.
– A díj elnyerése mellett óriási elismerés az is, hogy a város megvásárolja a legjobb hangszereket, és a múzeumában kiállítják őket. A világ legjobb hegedűkészítői vesznek részt a versenyen, óriási megtiszteltetés lenne bekerülni ebbe a körbe – mondta Csontos Péter.
Kujan I.