– Havazás esetén folyamatosan tisztítjuk az útjainkat, hogy dolgozóink és látogatóink zavartalanul tudjanak közlekedni. Néhány állatunk esetében is szükséges, hogy kis utakat biztosítsunk számukra a hóban, mert egyes, alapvetően meleg élőhelyekről származó fajok - mint például az indiai antilopok vagy az örvös pekarik - a nagy hóban könnyen felfázhatnak, akár tüdőgyulladást is kaphatnak – tájékoztatott az állatkert vezetője.
Mint fogalmazott, az állatkert legtöbb lakója ebben az időszakban is ugyanúgy megtekinthető - a kifutóban, vagy a fűtött állatházakban – mint máskor, de fokozott gondoskodást igényel.
Megnövelik például a takarmány-adagjukat - hogy elegendő energiához jussanak - ügyelnek rá, nehogy befagyjanak az itatóik. Azon egyedek számára, amelyek nem igényelnek fűtött belső elhelyezést, vastagabban, melegebben almoznak a pihenőhelyeken.
– Állataink nagy része jól bírja a téli hideget – emelte ki Takácsné Magi Zsuzsanna. A Rhesus-majmok például, amelyek a Himalájában akár 3000 méteres magasságig is előfordulnak, télen is minden nap kijárnak a kifutójukba. A Bennett-kenguruk Ausztrália legdélebbi területein és Tasmánia szigetén honosak - az ottani telek igen hideg is lehetnek, ezért itt is elegendő számukra egy kis melegedő hely, ahová szükség esetén vissza tudnak húzódni. A tigrisek számára sem újdonság a zord időjárás, hiszen Ázsiában, a Távol-Keleten a szibériai tajgák erdeiben is előfordulnak.
Természetesen olyan állatfajok is élnek a vadasparkban, amelyek trópusi élőhelyekről származnak. Ilyenek a különféle majmok, makik, kakaduk, szurikáták és néhány más példány, amelyek számára fűtött, belső elhelyezést kell biztosítani a téli időszakban. Ha enyhébb az idő, akkor a majmokat, a szurikátákat és a többieket is kiengedik napközben, néhány órára a kifutójukba.
Takácsné Magi Zsuzsanna érdekességként megemlítette, hogy olyan állatokkal is találkozhatunk a létesítményben, amelyek téli jelenlétéhez nem nagyon lehetünk hozzászokva. A madártó partján például gólyák álldogálnak - ezek sérülés miatt kerültek ide, nem tudtak társaikkal Afrikába repülni. Mint megtudtuk, számukra egyébként sem a hideg jelenti a fő problémát, hanem az, ha a hó miatt esetleg nem találnak táplálékot. Ha rendszeresen megkapják a napi betevőjüket, a leghidegebb időszakot is át tudják vészelni.
Az állatkert téli tevékenységhez tartozik a madáretetés is, amellyel biztosítják, hogy a széncinegék, a kékcinegék, a csuszkák, a harkályok és más madarak, – de még a mókusok is – elegendő táplálékot találjanak maguknak, a havas időszakokban.
Szepesi S.
fotó: Mocsári L.
Mint fogalmazott, az állatkert legtöbb lakója ebben az időszakban is ugyanúgy megtekinthető - a kifutóban, vagy a fűtött állatházakban – mint máskor, de fokozott gondoskodást igényel.
Megnövelik például a takarmány-adagjukat - hogy elegendő energiához jussanak - ügyelnek rá, nehogy befagyjanak az itatóik. Azon egyedek számára, amelyek nem igényelnek fűtött belső elhelyezést, vastagabban, melegebben almoznak a pihenőhelyeken.
– Állataink nagy része jól bírja a téli hideget – emelte ki Takácsné Magi Zsuzsanna. A Rhesus-majmok például, amelyek a Himalájában akár 3000 méteres magasságig is előfordulnak, télen is minden nap kijárnak a kifutójukba. A Bennett-kenguruk Ausztrália legdélebbi területein és Tasmánia szigetén honosak - az ottani telek igen hideg is lehetnek, ezért itt is elegendő számukra egy kis melegedő hely, ahová szükség esetén vissza tudnak húzódni. A tigrisek számára sem újdonság a zord időjárás, hiszen Ázsiában, a Távol-Keleten a szibériai tajgák erdeiben is előfordulnak.
Természetesen olyan állatfajok is élnek a vadasparkban, amelyek trópusi élőhelyekről származnak. Ilyenek a különféle majmok, makik, kakaduk, szurikáták és néhány más példány, amelyek számára fűtött, belső elhelyezést kell biztosítani a téli időszakban. Ha enyhébb az idő, akkor a majmokat, a szurikátákat és a többieket is kiengedik napközben, néhány órára a kifutójukba.
Takácsné Magi Zsuzsanna érdekességként megemlítette, hogy olyan állatokkal is találkozhatunk a létesítményben, amelyek téli jelenlétéhez nem nagyon lehetünk hozzászokva. A madártó partján például gólyák álldogálnak - ezek sérülés miatt kerültek ide, nem tudtak társaikkal Afrikába repülni. Mint megtudtuk, számukra egyébként sem a hideg jelenti a fő problémát, hanem az, ha a hó miatt esetleg nem találnak táplálékot. Ha rendszeresen megkapják a napi betevőjüket, a leghidegebb időszakot is át tudják vészelni.
Az állatkert téli tevékenységhez tartozik a madáretetés is, amellyel biztosítják, hogy a széncinegék, a kékcinegék, a csuszkák, a harkályok és más madarak, – de még a mókusok is – elegendő táplálékot találjanak maguknak, a havas időszakokban.
Szepesi S.
fotó: Mocsári L.