A miskolci származású, Budapesten élő festőművész fiatal kora ellenére már számtalan hazai és külföldi csoportos és egyéni kiállításon van túl Csíkszeredától Brüsszelig. Azonban szülővárosában eddig csupán egy páros kiállítás során, még jó pár évvel ezelőtt mutathatta meg munkásságát, így örömmel vette, hogy a Miskolci Galériában szombaton megnyílik a Murus címet viselő önálló tárlata. A képek rendezgetése közben találkoztunk a Barcsay-díjas és Mazsaroff-díjas művésszel.
– Csak nem a szocreál, sajnos pusztuló miskolci ipartelepek babonázták meg?
– Máshol is van ilyen gyártelep, például Csepelen, nem mondanám, hogy miskolci sajátosság. Mikor otthon éltem még nem így néztek ki, meg egyébként is akkor az erdőket festettem, amely mottója a Bükk volt. Aztán átmentem a városi tájképekbe…A gyártelepeken az ipari romantika fogott meg. Nincsenek emberek a képeimen, mert az ember, a konkrét egyén szemszögéből készülnek. Ezáltal interaktív kalandra invitálom a nézőket, ami gondolkodásra késztet – magyarázta az alkotások hátterét Sütő Róbert, aki szívesen sétál például Budapesten a régi gyártelepek környékén és vázlatokat, fényképeket készít. A Miskolcra hozott anyagban vannak csehországi és lengyelországi impressziók alapján született festmények is, például Nymburk (a szudétanémet Nimburg), a Sörgyári capriccio városa is megihlette…
– Sütő Róbert az egyik legjelentősebb miskolci származású kortárs festőművész, akinek egyik jelentős alkotása a Feledy-ház udvarán, a Múzsák kertjében található szabadtéri falfestmény. Még nincs felavatva, de a ház nyitvatartási idejében megtekinthető. Tematikáját tekintve korszakunkkal foglalkozik, épületeket fest, minimális emberábrázolással. Az elmagányosodást, mint társadalmi problémát mutatja be a festészet eszközeivel – magyarázta Kákóczki András, művészettörténész, aki nem utolsó sorban a polgármesteri hivatal kulturális főosztályvezetője. – Mintha az ember, a néző belefordulna a képbe. Így válik teljessé az alkotás. Kontextust alakít ki a nézővel.
Sütő Róbert alkotásaiból szombaton, fél 12-kor nyílik tárlat a Miskolci Galériának otthont adó Rákóczi-házban. Az alkotásokat Kákóczki András ajánlja majd az érdeklődők figyelmébe.
Cs.L.
– Csak nem a szocreál, sajnos pusztuló miskolci ipartelepek babonázták meg?
– Máshol is van ilyen gyártelep, például Csepelen, nem mondanám, hogy miskolci sajátosság. Mikor otthon éltem még nem így néztek ki, meg egyébként is akkor az erdőket festettem, amely mottója a Bükk volt. Aztán átmentem a városi tájképekbe…A gyártelepeken az ipari romantika fogott meg. Nincsenek emberek a képeimen, mert az ember, a konkrét egyén szemszögéből készülnek. Ezáltal interaktív kalandra invitálom a nézőket, ami gondolkodásra késztet – magyarázta az alkotások hátterét Sütő Róbert, aki szívesen sétál például Budapesten a régi gyártelepek környékén és vázlatokat, fényképeket készít. A Miskolcra hozott anyagban vannak csehországi és lengyelországi impressziók alapján született festmények is, például Nymburk (a szudétanémet Nimburg), a Sörgyári capriccio városa is megihlette…
– Sütő Róbert az egyik legjelentősebb miskolci származású kortárs festőművész, akinek egyik jelentős alkotása a Feledy-ház udvarán, a Múzsák kertjében található szabadtéri falfestmény. Még nincs felavatva, de a ház nyitvatartási idejében megtekinthető. Tematikáját tekintve korszakunkkal foglalkozik, épületeket fest, minimális emberábrázolással. Az elmagányosodást, mint társadalmi problémát mutatja be a festészet eszközeivel – magyarázta Kákóczki András, művészettörténész, aki nem utolsó sorban a polgármesteri hivatal kulturális főosztályvezetője. – Mintha az ember, a néző belefordulna a képbe. Így válik teljessé az alkotás. Kontextust alakít ki a nézővel.
Sütő Róbert alkotásaiból szombaton, fél 12-kor nyílik tárlat a Miskolci Galériának otthont adó Rákóczi-házban. Az alkotásokat Kákóczki András ajánlja majd az érdeklődők figyelmébe.
Cs.L.