Szép számú szurkolótábor gyűlt össze az új műfüves első mérkőzésére. A kora délutáni napsütésben sok százan állták körbe a pályát ( vagyis ahová fértek), ami jelzi, hogy a Diósgyőr drukkerek a hosszú téli szünet után nagyon várták már, hogy végre a pályán láthassák a kedvenceiket. Egy héttel ezelőtt ugyan, teremben, Szerencsen már pályára léptek és a döntőben pont a szombati ellenféltől, a Kazincbarcikától szenvedtek vereséget. A szurkolók azt várták, hogy az első hazai, nagypályás edzőmeccsen majd jól eldöngetik kedvenceiket az NB II-ben szereplő ellenfelet. Ez azonban elmaradt. A mérkőzés színvonala az alapozás szakaszának megfelelő volt.
Benczés Miklós vezető edző nem is azt várta játékosaitól, hogy most szárnyaljanak, csupán arra volt kíváncsi, hogyan mozognak, mennyit valósítanak meg az edzéseken gyakoroltakból. Ígéretéhez híven minden épkézláb játékost pályára küldött, az az szünetben teljes csapatot cserélt. Már a szurkolók kezdtek beletörődni, hogy ezen az avatáson se örülhetnek diósgyőri sikernek mikor a mérkőzés utolsó percében Bogáti beadásából – a kapus érintésével – Bacsához került a labda, aki azt a kapuba fejelte. 1-0. Mégis csak győzelemmel mutatkozott be a DVTK.
Folytatódik a munka. A csapat építés és a pálya körül is.
