– Az utakon elég feltűnő vagy ezzel a járművel, hiszen aki rád néz, azt az igazi NDK-érzés kapja el. Tökéletes német idomok, és a korszak jellegzetességei. Mi az, amit fontos tudnunk róla?
– Az NDK-érzés, amiről beszélsz, az teljes mértékben érvényesül, hiszen ez egy 1973-ban az NDK-ban kiadott MZ Trophy 250 típusú oldalkocsis motor, amiből sok készült annak idején. Az oldalkocsi akkor is ritkaság volt, legtöbbször csak magában lehetett látni a járművet. A 250 köbcentiben 21 lóerő mozog, így viszonylag erős járműnek számít, a fogyasztása sem annyira vészes, hiszen magában 4.5, oldalkocsival 6 litert eszik meg százon. Eredetileg ezt a típust katonai járműnek is gyártották, de az enyém egy túramotor, amit a lakosság számára dobtak piacra. Érdekesség, hogy nyolc alkalommal nyert, a maga idejében, egy motoroktól szóló világversenyen. Strapabíró, erős gépről van szó.
– Említetted, hogy saját magad építetted újjá az MZ-det. Hogyan jutottál hozzá, és mennyi időbe telt, hogy tökéletes legyen?
– Két különböző helyen találtam, így két motorból van összerakva. A járművet elég romos állapotban találtam egy zsolcai pajtában, az oldalkocsit pedig Sátoraljaújhelyből sikerült beszerezni. Az állapota ennek sem volt valami fényes. A teljes felújítás három hónapomba került, és körülbelül 200 ezer forintba, de a végeredmény magáért beszél. Volt már motorom előtte, egy Csepelnek is voltam már tulajdonosa, de úgy érzem eddig ez a legkomolyabb járművem.
– Hányan utazhatnak hivatalosan ezen a motoron?
– Ez a motor eredetileg három személyre van levizsgáztatva, hiszen ketten a járművön utazhatnak, egy felnőtt ember pedig az oldalkocsiban. Azért emeltem ki, hogy felnőtt ember, mert annak idején egy négytagú család is könnyedén közlekedett ezzel az MZ-vel, hiszen az egy felnőtt helyett két 10 éven aluli gyerek is ülhet hivatalosan a kiegészítő kocsiban. Érdekessége, hogy ez az egy típus készült a világon, amelyiknek fel lehet hajtani az elejét, így kényelmesebb az utazás.
– Gyakran találkozol hasonló járművel szembe?
– Nem igazán. Miskolcon tudomásom szerint kettő van belőle, az egyik nálam található, a másik pedig egy ismerősömnél, de az még darabokban van, így egy darabig nem jön szembe velem. Miskolcon kívül Mályiban tudok még egy hasonló modellről. Így ma már keveset látni belőlük az utakon, pedig a 80-as években elég sok rohangált belőlük az utakon.
Vajtó László
– Az NDK-érzés, amiről beszélsz, az teljes mértékben érvényesül, hiszen ez egy 1973-ban az NDK-ban kiadott MZ Trophy 250 típusú oldalkocsis motor, amiből sok készült annak idején. Az oldalkocsi akkor is ritkaság volt, legtöbbször csak magában lehetett látni a járművet. A 250 köbcentiben 21 lóerő mozog, így viszonylag erős járműnek számít, a fogyasztása sem annyira vészes, hiszen magában 4.5, oldalkocsival 6 litert eszik meg százon. Eredetileg ezt a típust katonai járműnek is gyártották, de az enyém egy túramotor, amit a lakosság számára dobtak piacra. Érdekesség, hogy nyolc alkalommal nyert, a maga idejében, egy motoroktól szóló világversenyen. Strapabíró, erős gépről van szó.
– Említetted, hogy saját magad építetted újjá az MZ-det. Hogyan jutottál hozzá, és mennyi időbe telt, hogy tökéletes legyen?
– Két különböző helyen találtam, így két motorból van összerakva. A járművet elég romos állapotban találtam egy zsolcai pajtában, az oldalkocsit pedig Sátoraljaújhelyből sikerült beszerezni. Az állapota ennek sem volt valami fényes. A teljes felújítás három hónapomba került, és körülbelül 200 ezer forintba, de a végeredmény magáért beszél. Volt már motorom előtte, egy Csepelnek is voltam már tulajdonosa, de úgy érzem eddig ez a legkomolyabb járművem.
– Hányan utazhatnak hivatalosan ezen a motoron?
– Ez a motor eredetileg három személyre van levizsgáztatva, hiszen ketten a járművön utazhatnak, egy felnőtt ember pedig az oldalkocsiban. Azért emeltem ki, hogy felnőtt ember, mert annak idején egy négytagú család is könnyedén közlekedett ezzel az MZ-vel, hiszen az egy felnőtt helyett két 10 éven aluli gyerek is ülhet hivatalosan a kiegészítő kocsiban. Érdekessége, hogy ez az egy típus készült a világon, amelyiknek fel lehet hajtani az elejét, így kényelmesebb az utazás.
– Gyakran találkozol hasonló járművel szembe?
– Nem igazán. Miskolcon tudomásom szerint kettő van belőle, az egyik nálam található, a másik pedig egy ismerősömnél, de az még darabokban van, így egy darabig nem jön szembe velem. Miskolcon kívül Mályiban tudok még egy hasonló modellről. Így ma már keveset látni belőlük az utakon, pedig a 80-as években elég sok rohangált belőlük az utakon.
Ez a videó nem áll rendelkezésre.
Vajtó László