– A döntést követően úgy nyilatkozott, óriási lehetőség ez nem csupán a csapatnak, hanem reményeik szerint a városnak is…–Igen, ez egy nagyon megtisztelő feladat és kihívás nekem is, a csapatomnak is. Több hónapos igen komoly munka, tervezgetés, számolás és együtt gondolkozás eredménye volt a pályázat. A város színházszerető közönségének izgalmas, színes, gazdag programot szeretnénk kínálni, de azok is érzékelni fogják a változást, akik ritkábban fordulnak meg a teátrumban. Ha minden tervünk sikerül, Miskolcnak három országos jelentőségű, de a határokon túl is jegyzett nyári fesztiválja lehet. Iskolai programjaink és a közönséggel folytatott rendszeres kapcsolat révén még inkább felpezsdülhet a mindennapi kulturális élet. A pályázat eredményhirdetése nagyon megható pillanat volt, miután bizalmat szavaztak nekünk, a munkatársaim is mind eljöttek Miskolcra, körülbelül húszan ültünk egy asztal körül városbeli barátainkkal, segítőinkkel együtt. Rendezők, dramaturgok, zenészek. Jó érzés volt egy ilyen nagyszerű csapatot tudni magam mellett. Remélem hamarosan a színpadon is megismerkedik velük a közönség.
– Eltérő módon látták a színház vezetését Koltay Gáborral, s másként közeledtek Miskolc városához is. Hogyan látja a döntés előtti időszakot?
– Én a pályázatot egy hosszú folyamatnak tekintettem, amelynek meghatározó része a színház jelenlegi társulatával, műsortervével és közönségével való ismerkedés. Többször eljöttem Miskolcra, csapatom tagjai is elkísértek, ismerkedtünk, előadásokat néztünk, megpróbáltuk megérezni a várost. Én úgy tekintettem a pályázatra, mint hosszú útra, amelynek többféle állomással, vagyis inkább felkészülésnek tartottam. A színházszerető emberek mellett találkoztam politikusokkal is, a város kultúrájáért felelősséget érző képviselőkkel. Mindenkire kíváncsi voltam, aki a színház ügyében a következő nem könnyű években segíteni tud.
Mindezt igyekeztem nem lobbizásként, korteskedésként megélni, hanem olyan ismerkedő párbeszédként, amikor többet tudok meg arról a városról, amelynek legnagyobb kulturális intézményére pályázok. Nagyon jó tapasztalatokat szereztem, felelősséget, kíváncsiságot éreztem – persze pártszempontokat is, de ez ma már nehezen kikerülhető. Igyekeztem végig a szakmai kérdéseknél maradni. Ez jelent meg a nézőkkel való találkozáson, a nyilvános színházi fórumon is. Elmondtam nekik, hogyan gondolom a színház vezetését, s kíváncsi voltam arra, ők hogyan látják elképzeléseimet. Harcoltam érte természetesen, hogy a mi csapatunk kaphassa a megbízatást, de fontos volt, hogy megtudjam: a terveink közül mi az, ami reális, és mi az, ami álom.
– A közgyűlés előtt két szavazáson is Koltay Gábort támogatták. A szakmai bizottság, s a miskolci nemzeti társulata is mellette voksolt. Mit gondol utólag ezekről a javaslatokról?
– Koltay Gábor nagyon okosan és taktikusan azt mondta, ő így hagyna mindent, ahogy van. Én pedig azt írtam a pályázatomban, hogy változtatnék. Konkrétan meg is mondtam, hogy miben. Úgy érzem, a színház dolgozóinak választása nem kettőnk művészi programja közötti döntés volt, hanem egészen másfajta szempontok vezették. Tudtam, hogy az ismeretlent, az újat kevesebben fogják támogatni. A mai környezetben mindenki félti az állását, így a változtatás szándéka kevésbé rokonszenves. Még akkor is, ha lelke mélyén nagyon sok ember egyetértett vele. Én a hatvan szavazatot nagyon erős támogatásnak éreztem. Egy új gondolat mellé szegődött ennyi ember. Húsz-harminc szavazatra számítottam előtte. A társulat művészeinek egy része már kezdi magáénak érezni a pályázatomban megfogalmazott izgalmasabb, sokszínűbb programot, kíváncsiságot és a közös munka vágyát érzem a velük való beszélgetésben. Legalább 10 előadást láttam ebben az évadban. Pontosan tudom, miről beszélek, mikor a változtatást említem.
– Az ön által képviselt változás elsősorban a társulat tagjait érinti. Ugyan június 1-től veszi át Halasi Imrétől a vezetői posztot. Arról azonban, hogy ki marad, és ki megy, márciusban dönteni kell. Milyen gondolatok vezetik majd a szerződtetések alkalmával?
– Színházi szempontból ez viszonylag tiszta kérdés – mindenkit megnézek, a színház jövendő rendezői is rendszeresen látogatják az előadásokat, gondolkoznak a színészekben. Közben formálódik a repertoár, a jövő évi műsorterv. Akinek nem tudunk a tehetségéhez, vagy eddigi pályához méltó szerepet kínálni, annak idejében szólunk, hogy próbálkozzon más színháznál elhelyezkedni. Többen lesznek, akiknek nem kínálunk évados szerződést, de egy-két szerepre visszahívunk. Ez gyakori megoldás a mai színházi gyakorlatban. Mindenestre szeretném a szerződtetést a lehető legérzékenyebben, a színház és a társulat szempontjait egyaránt figyelembe véve elvégezni. Március végére ki fog alakulni az új társulat, akkor már a frissen szerződött új tagokat is be tudjuk mutatni a miskolci közönségnek.
Kiss J.