– Marius is játszotta már magyar és nemzetközi színpadon, mint ahogyan Jean Valjean szerepében is láthatták már. Melyik karakter áll közelebb személyiségéhez? – Akkor olvastam a regényt, amikor Marius szerepre készültem. Akkor az ő szemszögéből figyeltem az eseményeket, de nagyon megszerettem Jean Valjean szerepét is. Amikor Mariust játszottam, ő állt nagyon közel hozzám, amikor pedig Jean Valjeant, mint most, akkor ő. Nagyon jól megírta Victor Hugo a regényt. Örökérvényű igazságokat, szabályokat fektetett le benne. A szeretet, az önfeláldozás köré csoportosul minden. Jean Valjean hatalmas lélek, egy óriási szív. Mindig romantikus alkat voltam. Gyermekként is ilyen szerepekről álmodoztam, sokszor beöltöztünk, kardoztunk és lovagoltunk. Közel áll hozzám a szerep. Mindig tisztességesen, szeretetben igyekeztem élni, ez így volt az alkotás előtt is. Szerepeim legtöbbje is ezek köré a mondanivalók köré csoportosult eddig.
– Nagy szerepekkel kényeztette el a sors és a rendezők. Van olyan, ami úgy érzi, kimaradt eddig? – Pályám során a legszebb szerepek jutottak nekem osztályrészül. Nincs olyan, amit szerettem volna, de nem játszhattam el. Nem tudnék olyat mondani, ami hiányzik az életemből. A csodálatos inkább az, hogy több alkotásban, több karaktert is megformálhattam. Színész vagyok, nagyon izgalmas feladat, egy-egy darabot más-más karakter bőrébe bújva megélni. A Jézus Krisztus szupersztárban például voltam Jézus, ezúttal pedig Pilátust alakítom. Tökéletesen eltérő karakterek. Eddigi pályafutásom alatt Jézus szerepét szerettem a legjobban, ez a karakter áll legközelebb a szívemhez. Többek között annak a szerepnek köszönhetem, hogy megismert és megszeretett a közönség. Most Pilátus szerepét osztották rám a Madách Színházban. Természetesen vissza lehet adni egy szerepet, de egy színésznek óriási kihívás és megtiszteltetés abban a darabban játszani, épp úgy, mint A nyomorultakban.
– Számos társulattal játszotta már el a darabot. A miskolci közegről mit gondol? – A próbafolyamat vége felé alakul ki a legnagyobb káosz, de letisztul ez a bemutatóra. Nagyon jó a szereposztás, mindenki nagyon jól énekel és játszik. A premier egy pontja a darabnak. Minél többet játsszuk, annál jobb lehet. Németországban, Duisburgban, direkt ennek a darabnak építették fel a színházat. Londonban készült a díszlet, londoni felügyelet alatt állt minden. A színház minden szeglete azért volt, hogy A nyomorultak sikeres legyen. A technikai bázist, a színház felszereltségét nem lehet összehasonlítani a miskolci helyzettel. Könnyebbség azonban, hogy itthon magyarul éneklünk. Itt a magyar szív hozzáteszi azt, amit kell.
– Az éneklés, a zene meghatározó az életében… – Zenével kelek, azzal fekszem és napközben is azzal foglalkozom, a kocsiban is zenét hallgatok. Zenésznek készültem, számtalan zenekarral léptem már színpadra. Zongorázom, szóló és basszus gitározom, dobolok. Klasszikus gitározni tanultam gyermekkoromban, a basszus gitár a kedvenc hangszerem. Amikor megkérdezik, zenész, színész vagy lovas vagyok, csak annyit mondok: az ereimben is zene szól. A világ borzasztóan sivár lenne zene nélkül. Isten a matematika és a zene segítségével irányít mindent. Tőlem a matematika nagyon távol áll, a zene a véremben van. Mindenkinek meg kell találnia valamelyiket magában.
Preview Image
– A nyomorultak sikerében is meghatározó szerepet tölt be a zene. A világon mindenki ismeri a művet, így hatalmas az elvárás… – Nagyon nehéz darabról van szó. Musical-opera. A zenés darabok nagy előnye, hogy könnyebben befogadhatók, könnyebben okozhatnak katarzis élményt. Nagyon jó a darab és a zene dramaturgiája is, így az elvárások ellenére, a magas szint ellenére, lehetetlen ezt a darabot katarzis nélkül befejezni. Nem csupán a végén ragadja el az embert, hanem folyamatában, az első perctől kezdve magával sodor, minket, színészeket is. Ezt az érzést kell közvetítenünk a közönség felé.
– Számos társulattal játszotta már el a darabot. A miskolci közegről mit gondol?