– A Reményi Ede Kamarazenekar kért fel, hiszen már léptünk közösen a színpadra, amikor nagy sikert arattunk. Többek között Bartók és Kodály még nem ismert forrásait játszottuk akkor. Ha felmutatom azt a tiszta forrást, amiből létrejön a népzene, ha megmutatom, a szerző hogyan írja át, akkor a teljes darab meghallgatásánál már fel fogja ismerni benne mindenki a népzenét, az igazi folklórt – mondja Ács Gyula tárogatóművész. (többek között – a szerk.)
A hangszer ősének a csatatéren volt nagy szerepe, hiszen hangját még az ágyú dörgése sem tudta elnyomni. A későbbi, ma is sikeres tárogató már csak részben hasonlít az egykori jelzőeszközre. „Magányos hangszernek” is nevezik, mert a toronyban, magányosan ülő tárogatóművész játékának hangja egy egész falut szórakoztatott, ám hangja nagyon is illik a zenekari miliőbe. Épp olyanba, mint amilyen a Reményi Ede Kamarazenekar és Ács Gyula közös produkciója lesz.
– Az eredeti hangszer egy nagy méretű töröksíp. A forradalom után hatalmas halmokban égetik el őket, ám maradt néhány – meséli Ács Gyula. A megmenekült darabok a nemzeti romantika idején kerülnek elő újra. Más fújóval látják el, így más lesz a hangja is, s már hangszerként tartják számon. A tárogató nevét – a legenda szerint – onnan kapta, hogy a zenészek a térdeik közé tartották a végét, hogy ne legyen olyan hangos, s ahogyan a térdeiket széttárták, úgy változott a hangszer hangja is.
A sikertörténet pedig a romantika óta tart, a Reményi Ede Kamarazenekar tagjai ezért felkérték Ács Gyulát, hogy újra álljon velük közösen színpadra.
– A közönségnek első alkalommal is tetszett a közös produkció, így a folytatás sem váratott magára, ezúttal a tárogató, mással összekeverhetetlen hangjával. A koncert elején a már előzőleg sikert aratott párhuzamok folytatódnak, majd az erdélyi táncokat mutatjuk meg. A tiszta forrást, az eredetit. Írtam egy versenyműnek is nevezett alkotást a tárogatóra. Valójában az lesz a szólóhangszer, amit körbeölel majd a többi – mondja Ács Gyula.
Ács Gyula az igazi, tiszta, eredeti népzenét hozza el tehát a Művészetek Házába, ahol a közönség megismerkedhet a magyarországi román táncokkal, mint például az aprózó, a cigányos, az erdélyies, vagy a férfi, illetve társastánc.
Kiss J.
A hangszer ősének a csatatéren volt nagy szerepe, hiszen hangját még az ágyú dörgése sem tudta elnyomni. A későbbi, ma is sikeres tárogató már csak részben hasonlít az egykori jelzőeszközre. „Magányos hangszernek” is nevezik, mert a toronyban, magányosan ülő tárogatóművész játékának hangja egy egész falut szórakoztatott, ám hangja nagyon is illik a zenekari miliőbe. Épp olyanba, mint amilyen a Reményi Ede Kamarazenekar és Ács Gyula közös produkciója lesz.
– Az eredeti hangszer egy nagy méretű töröksíp. A forradalom után hatalmas halmokban égetik el őket, ám maradt néhány – meséli Ács Gyula. A megmenekült darabok a nemzeti romantika idején kerülnek elő újra. Más fújóval látják el, így más lesz a hangja is, s már hangszerként tartják számon. A tárogató nevét – a legenda szerint – onnan kapta, hogy a zenészek a térdeik közé tartották a végét, hogy ne legyen olyan hangos, s ahogyan a térdeiket széttárták, úgy változott a hangszer hangja is.
A sikertörténet pedig a romantika óta tart, a Reményi Ede Kamarazenekar tagjai ezért felkérték Ács Gyulát, hogy újra álljon velük közösen színpadra.
– A közönségnek első alkalommal is tetszett a közös produkció, így a folytatás sem váratott magára, ezúttal a tárogató, mással összekeverhetetlen hangjával. A koncert elején a már előzőleg sikert aratott párhuzamok folytatódnak, majd az erdélyi táncokat mutatjuk meg. A tiszta forrást, az eredetit. Írtam egy versenyműnek is nevezett alkotást a tárogatóra. Valójában az lesz a szólóhangszer, amit körbeölel majd a többi – mondja Ács Gyula.
Ács Gyula az igazi, tiszta, eredeti népzenét hozza el tehát a Művészetek Házába, ahol a közönség megismerkedhet a magyarországi román táncokkal, mint például az aprózó, a cigányos, az erdélyies, vagy a férfi, illetve társastánc.
Kiss J.