A borsodi születésű (Vatta), fiatalon közszereplést vállaló Szemere Bertalan 1840-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1846-tól Borsod vármegye alispánja, országgyűlési követ, majd a kormány belügyminisztere. 1848 végétől Felső-Magyarország 10 megyéjének kormánybiztosa. A debreceni trónfosztó országgyűlés után kezdődött életének az a szakasza, amelynek része volt a magyar korona menekítése és az emigráció vállalása is. Három gyermeke közül Párizsban született Attila nevű fia (1859–1905), aki Miskolcnak országgyűlési képviselője is volt.
Szemere Bertalan Pesten halt meg, s két évvel később volt a temetése Miskolcon, az avasi domboldalon. Szobrát Róna József készítette, s 1906-ban avatták fel. (1812–1896 között élt, 1849. május 2–augusztus 11. között a minisztertanács elnöke. Emlékét az Avason szakközépiskola, s Miskolc város kitüntetései között a közéleti díj is őrzi.)
D. I.
Szemere Bertalan Pesten halt meg, s két évvel később volt a temetése Miskolcon, az avasi domboldalon. Szobrát Róna József készítette, s 1906-ban avatták fel. (1812–1896 között élt, 1849. május 2–augusztus 11. között a minisztertanács elnöke. Emlékét az Avason szakközépiskola, s Miskolc város kitüntetései között a közéleti díj is őrzi.)
D. I.