A tavasz és a jó idő eljövetelével visszatérnek a Miskolci Sportiskola atlétái a rekortánra, és a versenyszezon is lassan beindul. A gyerek-korcsoportosoktól a felnőttekig nap mint nap mintegy száz sportoló köröz, szökdel, ugrik a Diósgyőri stadionban, az igazolt versenyzők száma azonban ennek két és félszerese.
– Sokan nem jutnak el addig, hogy felnőtt versenyző váljon belőlük. Ennek oka lehet az, hogy elkerülnek egyetemre, főiskolára, vagy sikerélmény hiányában elvesztik motivációjukat. Emellett az is előfordulhat, hogy átpártolnak valamelyik látványsportághoz – magyarázza az okokat Tigyi József edző, megbízott szakágvezető.
Jelenleg öt felnőtt korú versenyzőjük van, míg tehetséges gyermekből azért nagy a kínálat – utóbbiaknak viszont kevesebb versenylehetőségük adódik.
Majkut Dalma egyike azoknak, akik kitartottak a sportág mellett: 23 évesen is rendszeresen lejár a pályára, s résztvevője a hazai versenyeknek.
– Szeretem az atlétikát, és a társaság is remek. Kiskorom óta, 14 éve foglalkozom ezzel, hiányozna, ha abbahagynám – mondja.
Arra a kérdésre, hogy kortársai miért nem követik, követték példáját, azt feleli: megunták, nem jöttek nekik a sikerek, vagy máshol folytatják tanulmányaikat. Egy azonban biztos: amíg tanul, az atléták közt találkozhatunk vele, de a munka mellett is eljár majd legalább futni.
Az atléták másik problémája a minőségi, téli edzéslehetőség, mely a városi sportcsarnokbeli rekortánpálya felszámolásával gyakorlatilag megszűnt.
– Az iskolák tornatermeiben töltjük a telet, de nem tesz jót a versenyzőknek, hogy nem húzhatnak szöges cipőt 4-5 hónapig – mondja a tréner. Olyan ez, mintha egy futballista nem vehetné fel a stoplist, és teremben készülne, még csak műfűre sem mehetne.
A több mint harmincéves diósgyőri futópálya is felújításra szorulna, de az utóbbi időben az is felmerült, hogy a DVTK labdarúgóinak közönségvonzó szereplése miatt el kell költözniük az Andrássy útról, ahol csak a focisták edzenének és játszanának. Az atléták azt mondják, ez sem lenne nagy gond, csak legyen hely, ahol rendezett körülmények között készülhetnek. Az igazi áttörést azonban egy fedett atlétikapálya jelentené.
A nehézségek ellenére a helyi atléták bővelkednek országos bajnoki érmekben, sőt világvilágversenyeken is részt vesznek. Elég csak a közelmúltból Pál Robin, Hencz Gergő, Kovács Ádám, Fónagy Gabriella és Világi Marcell vagy a tavaly a franciaországi korosztályos világbajnokságra magasugrásban kijutó Baglyos Vivien nevét említeni.
– Három éve atletizálok, Tigyi Józsefék csábítottak Kazincbarcikáról Miskolcra. Megtetszett a sportág, és mindig feldob a sikerélmény, amikor átugrom a lécet – meséli a 17 éves versenyző, aki megcélozta a júliusi junior vb-t, távolabbi céljai közt pedig az szerepel, hogy kijusson az Egyesült Államokba egyetemre, s ott is folytassa a sportot.
Mi kell tehát ahhoz, hogy valaki sikeres atlétává váljon?
– Tehetség, szorgalom, kitartás és megfelelő körülmények. Tehetséges gyerekeink vannak, de a cél az lenne, hogy legalább a középiskola végéig kitartsanak – foglalta össze a lényeget Tigyi József.
Soós P.
Fotó: Juhász Á.
– Sokan nem jutnak el addig, hogy felnőtt versenyző váljon belőlük. Ennek oka lehet az, hogy elkerülnek egyetemre, főiskolára, vagy sikerélmény hiányában elvesztik motivációjukat. Emellett az is előfordulhat, hogy átpártolnak valamelyik látványsportághoz – magyarázza az okokat Tigyi József edző, megbízott szakágvezető.
Jelenleg öt felnőtt korú versenyzőjük van, míg tehetséges gyermekből azért nagy a kínálat – utóbbiaknak viszont kevesebb versenylehetőségük adódik.
Majkut Dalma egyike azoknak, akik kitartottak a sportág mellett: 23 évesen is rendszeresen lejár a pályára, s résztvevője a hazai versenyeknek.
– Szeretem az atlétikát, és a társaság is remek. Kiskorom óta, 14 éve foglalkozom ezzel, hiányozna, ha abbahagynám – mondja.
Arra a kérdésre, hogy kortársai miért nem követik, követték példáját, azt feleli: megunták, nem jöttek nekik a sikerek, vagy máshol folytatják tanulmányaikat. Egy azonban biztos: amíg tanul, az atléták közt találkozhatunk vele, de a munka mellett is eljár majd legalább futni.
Az atléták másik problémája a minőségi, téli edzéslehetőség, mely a városi sportcsarnokbeli rekortánpálya felszámolásával gyakorlatilag megszűnt.
– Az iskolák tornatermeiben töltjük a telet, de nem tesz jót a versenyzőknek, hogy nem húzhatnak szöges cipőt 4-5 hónapig – mondja a tréner. Olyan ez, mintha egy futballista nem vehetné fel a stoplist, és teremben készülne, még csak műfűre sem mehetne.
A több mint harmincéves diósgyőri futópálya is felújításra szorulna, de az utóbbi időben az is felmerült, hogy a DVTK labdarúgóinak közönségvonzó szereplése miatt el kell költözniük az Andrássy útról, ahol csak a focisták edzenének és játszanának. Az atléták azt mondják, ez sem lenne nagy gond, csak legyen hely, ahol rendezett körülmények között készülhetnek. Az igazi áttörést azonban egy fedett atlétikapálya jelentené.
A nehézségek ellenére a helyi atléták bővelkednek országos bajnoki érmekben, sőt világvilágversenyeken is részt vesznek. Elég csak a közelmúltból Pál Robin, Hencz Gergő, Kovács Ádám, Fónagy Gabriella és Világi Marcell vagy a tavaly a franciaországi korosztályos világbajnokságra magasugrásban kijutó Baglyos Vivien nevét említeni.
– Három éve atletizálok, Tigyi Józsefék csábítottak Kazincbarcikáról Miskolcra. Megtetszett a sportág, és mindig feldob a sikerélmény, amikor átugrom a lécet – meséli a 17 éves versenyző, aki megcélozta a júliusi junior vb-t, távolabbi céljai közt pedig az szerepel, hogy kijusson az Egyesült Államokba egyetemre, s ott is folytassa a sportot.
Mi kell tehát ahhoz, hogy valaki sikeres atlétává váljon?
– Tehetség, szorgalom, kitartás és megfelelő körülmények. Tehetséges gyerekeink vannak, de a cél az lenne, hogy legalább a középiskola végéig kitartsanak – foglalta össze a lényeget Tigyi József.
Soós P.
Fotó: Juhász Á.