A sajószentpéteri születésű, 1836–1845 között Miskolcon tanuló diákból magyar–latin szakos tanár, költő és jogtudós, akadémikus lett. A szabadságharc alatt nemzetőr, a fegyverletétel után visszavonult, a száműzetést elkerülte. 1852–1865 között abban a református gimnáziumban tanított, amelyet 1936-ban róla neveztek el. A megyénél negyedszázadon át vállalt hivatalt: al-, majd főjegyző lett. Miskolcon a Hunyadi J. u. 4. számú polgárházban élt, itt is halt meg. A „borsodi halhatatlanok feje”, a „koszorús költő” emlékanyaga a Herman Ottó Múzeumban és Sajószentpéteren egyaránt fellelhető.
(1825–1918 között élt, Sajószentpéteren nyugszik. 1910-ben Miskolc díszpolgárává avatták. 1978-tól Közművelődési Baráti Kör, az alapító okirat szerint 1993-tól a református gimnázium ismét az ő nevét viseli. Szobrát – Borsodi Bindász Dezső alkotását – 1934-ben avatták fel.)
D. I.