A Múzsák kertjének megálmodói, és megvalósítói nagy figyelmet fordítanak a miskolci művészek pályájára. Nem csupán a kortárs alkotókat ismertetik meg városunk kultúrakedvelő közönségével, hanem mint ahogyan azt Dobrik István köszöntőjében kiemelte, fontos a mai, rohanó, változó világban, hogy azokat az értékeket is megmutassák, amelyet elődeink ránk hagytak, hiszen ezek kiindulási pontként szolgálnak a jelennek.– Koncz József festőművész igazi emblematikus ember. Nemzedékeket nevelt fel, indított el az alkotói pályán. megtiszteltetés, hogy köszönthetjük őt körünkben, festményeivel körbevéve, 90. születésnapján – mondta Dobrik István.
A legfőbb alkalom az ünneplés volt, a tárlat mintegy tiszteletadásként szolgált amellett, hogy szemet gyönyörködtető akvarellek függtek a Feledy-ház falain. Sereg Anita hegedűn verbunkosokat adott elő, ezzel tisztelegve a művész és az összegyűltek előtt, zongorán pedig Flach Antal kísérte. Koncz Károly pedig Szilágyi Domokos Bűnöm: A szépség című versével tisztelgett a születésnapos előtt.
Némethi Lajos költőt érte a megtisztelő feladat, hogy köszöntheti Koncz Józsefet, és megnyitotta a tárlatot. Egykori tanítványként felidézte az első rajzórát, amit a festőművész tartott neki a Földes Ferenc Gimnáziumban, s Koncz József művészről, tanárról és reneszánsz emberről beszélt, hogy milyen is ő a mindennapokban.
– Különös kegye a sorsnak, hogy tanárurat köszönthetem. Õ lehetett volna akár hegedűművész és irodalmár egyaránt, ám ő a festészetet választotta. Művek ezrei kerültek ki kezei közül, tanítványok számtalan sora köszönhet neki sokat – emelte ki a költő, aki hangsúlyozta szerencsés ember, hiszen a festő beengedte otthonába, családjához, így nem csupán oktatóját, barátját is köszönti.
Az ünnepi pillanatban a születésnaposban kettős érzelmek kavarogtak. Koncz József elárulta, nem jó 90 évesnek lenni. Mint kiemelte, az ember mindig előre néz, s most a jövőben már az elmúlás közelít. mindezek mellett boldog, s megköszöni istennek, hogy ilyen sok időt szánt neki.

– Az egykori osztályból, az érettségizők közül már csupán ketten vagyunk e világon. Ez szomorúvá tesz, de örömmel tölt el, hogy végigmehettem ezen az életpályán. Mindig kedveltem az akvarelleket, most is ezeket a munkáimat állították ki. A vízfesték okoz örömet számomra, s az alkotás. Olyan technika ez, ami gyönyörű, könnyed, s az impresszionizmus idején jött divatba. A festmények érzésvilágot rögzítenek. Ma már kevesen festenek akvarellt, igazi akvarell kevés van, s ezt nagyon sajnálom – mondta Koncz József, aki ars poeticájaként vallja, hogy az emberi képzelet az emlékezet fonalaiból fonja koszorúját.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.