Preview Image
Rohamtempóban, alig több mint két hét alatt készült el a Rigócsőr király, pedig, mint azt Sipos Imre rendező mondta, egy bábszínházi előadásra ideális esetben legalább egy hónapig készülnek. Az előadás azonban összeállt és kész arra, hogy a közönség megítélje. A siker szinte garantált, hiszen zenés mesejátékról van szó, bár ez a műfaj a bábszínházban nehezebb ügy.
– Zenés darabot nehezebb rendezni, hiszen egy szintű énektudást igényel, a dalokat meg kell szólaltatni, emellett vannak jelenetek, amelyben a zene lendülete tökéletest igényel. Egy alkalommal például egy hét perces dal fűz össze 12 különböző jelenetet. Az élőszínházban ez könnyen kivitelezhető, hiszen a koreográfus megoldja, a bábszínházban azonban tárgyakkal, bábokkal és a színészek testével tudunk csupán dolgozni – hangsúlyozta Sipos Imre, aki úgy véli, a zenés előadásokkal komoly elvárással néz szembe a rendező.
Veszélyes és nehéz vállalkozás a zenés színházi műfaj, hiszen a közönség elvárása magas. Minél inkább közelít egy előadás a musical felé, annál nagyobb sikerre számíthat, ha jó, ha azonban nem tudja meglépni az elvárt szintet, akkor a bukás elkerülhetetlen.
– Voltak olyan időszakok, amikor a színház a vígjátékok, a drámák, a társadalmi drámák korát élte. Régebben ünnep volt, ha zenéhez jutott az ember, egy-egy opera segítségével, ami a színjátszás csúcsa volt. A 20. század elején az operett korszakát éltük, majd a kultúrpolitika miatt úgy alakult, hogy háttérbe szorult a zenés színház. Most a zene körül vesz minket mindenhol, beépült a hétköznapjainkba. Igényünk van rá akkor is, ha színházba megyünk. A megszokott közeget keresi a közönség, azt amelyben, egyébként is jól érzi magát – hangsúlyozta a rendező. A zene, az tehát kell, a másik lényeges pedig a történet, ami túlmutat a pillanaton. A Szente Béla által átírt szöveg, és Gulyás Levente által komponált zene nagyszínházi előadásra készült. Sipos Imre készítette el a bábszínházi változatót, amely megőrizte azt a kulturális közeget, amely a magyar népmesékhez hasonlatos, helyszínekben, zenéjében egyaránt.
Mint azt a rendező kiemelte, a Rigócsőr király egy családi mesejáték, hiszen témája az ember alapvető motivációja, a szerelem, ezáltal az anyuka, vagy éppen a pedagógus éppolyan jól érezheti magát, mint a gyerekek.
– A színháznak mindig túl kell mutatni a szórakoztatáson, hiszen az csupán egy eszköz, amely segít értékes gondolatokat, érzéseket ébreszteni. Ha egy előadás szórakoztató, akkor a közönség újra beül a nézőtérre, ha azonban nem visz haza a látottakból semmit, akkor nincs értelme. A szerelem érzéséhez mindenkinek van viszonya, legyen akár 3 vagy 93 éves – hangsúlyozza a Rigócsőr királyt első alkalommal rendező Sipos Imre, aki szerint nem szabad rutinból rendezni. Mint kiemelte, régóta készült erre a mesére, amelynek legfontosabb üzenete: küzdenünk kell az álmainkért, a vágyainkért.
Nincs ez másként Rigócsőr király életében sem. Rigócsőr király szerelméért elhagy mindent, s koldusként igyekszik meghódítani a királylányt, akinek szintén a nulláról kell felépíteni életét, hogy megtalálja a szerelmet.
– Ahhoz, hogy az ember elérje a célját – a Rigócsőri királyban is –, áldozatot kell hoznia. Abban a harcban, amit a szerelmünkért folytatunk, a legnagyobb ellenfél mi magunk vagyunk. A boldogsághoz sokszor saját magunkat kell teljesen lerombolni, és újra felépíteni. A felnőttekben is megvannak ezek az idealista vágyak, csupán változnak életük körülményei, kompromisszumképesebbek lesznek, változnak az álmaik. A gyerekek idealistábbak, a Rigócsőr király is egy mese, így hozzájuk nyilvánvalóan közelebb áll majd. Bízom azonban benne, hogy a szülőkben lévő cinizmust oltja majd ki egy kicsit az előadás. Ráismernek régi önmagukra, arra az időszakra, amikor még mertek nagy dolgokra vágyni – vélte a rendező, aki nagyon várja a bemutató, hiszen a lendületes történet időről időre újra felrázza majd a közönséget.
Kiss J.
fotó: Mocsári L.