Bakó Béla történész, a Nyugat-magyarországi Egyetem – Savaria Egyetemi Központjának tanára, az ELTE Atelier tanszékének doktorandusza, az Örökség és történelem között című könyv szerzője is Miskolcra látogatott, hogy egy kerekasztal-beszélgetés során megmutassa alkotását. Mint kiemelte, a könyv megírása egyféle provokáció részéről, a kérdésfelvetés mellett.
– Az örökség fogalma jogilag tisztázott, ám mindez elsősorban materiális vonatkozású. A mohácsi busójárás is a világörökség részét képezi ma már, ám ahhoz is tartoznak tárgyiasult elemek. A kötetben felmerülő – egyik legfontosabb – kérdés, hogy a szellemi örökségbe mennyire tartozik bele az emlékezés, hiszen ’56 eseményei mélyen a magyar emberek emlékeiben élnek – emelte ki Bakó Béla, akinek elsődleges kutatási területe az 1956-os forradalom, s annak utóélete, illetve az emlékezés.
A 20. század magával hozta a történelmi érdeklődés háttérbe szorulását. A történészek klasszikus feladatát, mely a jelen magyarázatának és a jövő irányainak meghatározásában érhető tetten, olyan új – átfogó, körvonalazatlan és igen elterjedt – fogalmak alakítják, melyet összefoglalóan örökségnek neveznek. A kötet is ebben a légkörben született, kísérletet téve arra, hogy közelebb hozza egymáshoz a történelmi érdeklődés és a kulturális örökség fogalmát. A kötet kapcsán megrendezett kerekasztal-beszélgetés moderátora Tóth Judit Gabriella volt, s Tasnádi Róbert médiakutató is városunkba érkezett, hogy a forradalomról történő kommunikációról beszéljen.
A magyarok örökségtudatával kapcsolatban Ilyés Zoltán kulturális antropológus, a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézetének docense hangsúlyozta, hogy az emlékezés irányított. Az értelmiség, a hatalom tárja a befogadó elé, így érdemes az emlékezés politikai aspektusait is figyelemmel kísérni a könyvben.
– Nagy öröm ez a kötet. Nehéz, sűrű, de gondolatébresztő írás, amely önálló koncepcióba helyezte az identitás örökségét – emelte ki a kulturális antropológus. Fekete Sándor politológus, a Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézetének egyetemi tanársegéde csatlakozva a politikai oldal vizsgálatához, feltette a kérdést: vajon a mai ’56-os kép megfelel-e a realitásnak?
– A kötet valóban sűrű, összetett elméleti elemzés, amely nagyban épít az asszociációra. Számomra a legszuggesztívebb része az az érdekes párhuzam, amit a francia forradalom és a magyar ’56 között állít az író – emelte ki. Hozzátéve azt is, hogy az élő tanúk nehezebbé teszik, hogy objektíven tekinthessünk az akkori eseményekre.
A politológus a forradalom megítéléséről is szót ejtett. Hangsúlyozta, eddig csupán olyan értelmezését olvasta a forradalom szónak, amely pozitív, hiszen változásokat idéz elő, ám Bakó Béla kötetében megjelenik árnyoldala is ezeknek a harcoknak, kiderülnek a negatív tulajdonságok is.
Az örökség kérdésköre jelentős szerepet kapott a beszélgetés során, hiszen a kötet is csupán példaként említi ’56-ot, ami a magyar történelem egyik jelentős eseménye, s holott számtalan írásos dokumentum teszi lehetővé vizsgálatát, a közeli dátum miatt azonban az emlékezés is fontos szempont.
Kiss J.
fotó: Mocsári L.
– Az örökség fogalma jogilag tisztázott, ám mindez elsősorban materiális vonatkozású. A mohácsi busójárás is a világörökség részét képezi ma már, ám ahhoz is tartoznak tárgyiasult elemek. A kötetben felmerülő – egyik legfontosabb – kérdés, hogy a szellemi örökségbe mennyire tartozik bele az emlékezés, hiszen ’56 eseményei mélyen a magyar emberek emlékeiben élnek – emelte ki Bakó Béla, akinek elsődleges kutatási területe az 1956-os forradalom, s annak utóélete, illetve az emlékezés.
A 20. század magával hozta a történelmi érdeklődés háttérbe szorulását. A történészek klasszikus feladatát, mely a jelen magyarázatának és a jövő irányainak meghatározásában érhető tetten, olyan új – átfogó, körvonalazatlan és igen elterjedt – fogalmak alakítják, melyet összefoglalóan örökségnek neveznek. A kötet is ebben a légkörben született, kísérletet téve arra, hogy közelebb hozza egymáshoz a történelmi érdeklődés és a kulturális örökség fogalmát. A kötet kapcsán megrendezett kerekasztal-beszélgetés moderátora Tóth Judit Gabriella volt, s Tasnádi Róbert médiakutató is városunkba érkezett, hogy a forradalomról történő kommunikációról beszéljen.
A magyarok örökségtudatával kapcsolatban Ilyés Zoltán kulturális antropológus, a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézetének docense hangsúlyozta, hogy az emlékezés irányított. Az értelmiség, a hatalom tárja a befogadó elé, így érdemes az emlékezés politikai aspektusait is figyelemmel kísérni a könyvben.
– Nagy öröm ez a kötet. Nehéz, sűrű, de gondolatébresztő írás, amely önálló koncepcióba helyezte az identitás örökségét – emelte ki a kulturális antropológus. Fekete Sándor politológus, a Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézetének egyetemi tanársegéde csatlakozva a politikai oldal vizsgálatához, feltette a kérdést: vajon a mai ’56-os kép megfelel-e a realitásnak?
– A kötet valóban sűrű, összetett elméleti elemzés, amely nagyban épít az asszociációra. Számomra a legszuggesztívebb része az az érdekes párhuzam, amit a francia forradalom és a magyar ’56 között állít az író – emelte ki. Hozzátéve azt is, hogy az élő tanúk nehezebbé teszik, hogy objektíven tekinthessünk az akkori eseményekre.
A politológus a forradalom megítéléséről is szót ejtett. Hangsúlyozta, eddig csupán olyan értelmezését olvasta a forradalom szónak, amely pozitív, hiszen változásokat idéz elő, ám Bakó Béla kötetében megjelenik árnyoldala is ezeknek a harcoknak, kiderülnek a negatív tulajdonságok is.
Az örökség kérdésköre jelentős szerepet kapott a beszélgetés során, hiszen a kötet is csupán példaként említi ’56-ot, ami a magyar történelem egyik jelentős eseménye, s holott számtalan írásos dokumentum teszi lehetővé vizsgálatát, a közeli dátum miatt azonban az emlékezés is fontos szempont.
Kiss J.
fotó: Mocsári L.