A négyéves korában családjával Miskolcra költöző Géra Imre 1962-ben a DVTK-nál kezdte kerékpáros pályafutását. 1966-ban a Miskolci VSC „bekebelezte” a DVTK szakosztályát, onnantól kezdve ő is az MVSC színeit képviselte. Az 1968-as mexikói ötkarikás játékok részvétele óriási megtiszteltetést jelentett számára. Mexikót azért is tartja emlékezetesnek, mert egy helyi kerékpáros klub ott akarta tartani, állampolgárságot is ajánlottak neki. Géra Imre azonban nem adta be a derekát. 1972-ben, a müncheni olimpián a Debreceni Tibor, Peterman József, Takács András, Géra Imre alkotta négytagú magyar csapat a 100 km-es országúti versenyben a hatodik helyen zárt, ami a mai napig a legjobb magyar országúti kerékpáros csapateredmény az ötkarikás játékokon.
– Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik érdemesnek tartottak erre a komoly városi elismerésre, nagyon jólesik, hálás vagyok érte – fogalmazott Géra Imre. – Talán meglepően hangzik, de a kerékpársportot mentálisan és fizikálisan is nekem találták ki, hiszen kiválóan bírtam a monotóniát, a szenvedést, és hála a jó istennek olyan izomzattal, illetve vitálkapacitással rendelkeztem, amely segített a legnehezebb próbatételek leküzdésében is. Kedvenc edzőterepem a Bükk-hegység volt. A 60-as, 70-es, 80-as években megrendezett, „Keleti Tour de France-ként” is jegyzett 15-16 napos Békeversenyen 1968-ban vettem részt először, melyet még hatszor megismételtem. Mindannyiszor a top 15-ben végeztem összetettben, miközben az etapokon többször érmes voltam. Ennek köszönhetően honosítani akartak a négyszeres egyéni összetett győztes Ryszard Szurkowski-féle, többszörös olimpiai- és világbajnoki dobogós lengyel válogatottba, ami óriási lehetőséget jelentett volna, de én Mexikó után másodszor is nemet mondtam - fejtette ki.
- Ennyi év távlatából sem bántam meg, hogy nem mentem el Miskolcról. Az MVSC színeiben elért számos sikerem közül – a magyar bajnoki címek, az olimpiai és világbajnoki szereplések mellett – talán az Alpe Adria olasz körverseny összetett 2. helye, a Bohémia-körverseny kétszeri megnyerése, a román Tour kétszeres, a bolgár Tour egyszeres összetett győzelme mind-mind a szép emlékeim közé tartozik - idézte fel.
- 1978-ban fejeztem be kerékpáros pályafutásomat, majd a MÁV-nál dolgoztam. Hat éven át ipari alpinistaként kerestem a kenyeremet, és közben folyamatosan tanultam, nyolc szakmám (esztergályos, marós, lakatos, villanyszerelő, nehézgépkezelő, könnyűgépkezelő, ipari alpinista, kőműves) és két technikusi (gépipari és villamosipari) oklevelem van. Nálam még szerelő nem járt, mindent megcsinálok miskolci kis családi házam körül. Közel a nyolcvanhoz a kerékpár ma is életem fontos része, ha tehetem, mindenhová bringával megyek - osztotta meg.
