A Színháztörténeti és Színészmúzeum adott otthont a szakmai találkozónak kedden, ahol többek között a Kolozsvári Állami Színház és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet képviselője is részt vett. Utóbbi a miskolci múzeum szervezőpartnere is.
Mikita Gábor színháztörténész, muzeológus kiemelte, a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum egyedülálló az országban, hiszen ilyen kaliberű intézmény nincs még egy. Ezt a tényt támasztotta alá Salat-Zakariás Erzsébet, a Kolozsvári Állami Színház Dokumentációs tárlatának vezetője is, aki úgy fogalmazott, bámulatos az a tárgyi emlékmennyiség, ami Miskolcon látható.
– A kolozsvári színház a legrégebbi, így nem a kezdetektől őrizzük az emlékeket. A legrégebbi relikviánk 1817-18-ból való. Az itten viszonyokhoz képest mi rosszabban kezeljük a színházi értékeinket. Kezdetben könyvtári miliőben őriztük az emlékeket, amelyek nem könyvek voltak elsősorban, ma pedig egy két és fél szobás helyiség áll rendelkezésünkre, ám helyszűkében vagyunk. Itt pedig igazi méltó helyen vannak a színházi tárgyi emlékek kiállítva – hangsúlyozta Salat-Zakariás Erzsébet.
Az egész napos szakmai találkozó egy – még 2011 őszén indult – együttműködés záró aktusa. A konferenciasorozat utolsó találkozóján a múzeumpedagógiai módszerek mellett szó esett a színházi múlt népszerűsítésének lehetőségeiről és az erdélyi színházi gyűjteményekről is.
– Latabár Árpád utazóládája, 19. századi jubileumi emlékkelyhek, és a Miskolci Nemzeti Színház toronyórájának régi szerkezete is megtalálható többek között nálunk. Emellett számos régi jelmezt is megnézhetnek az ide látogatók, amelyek mind egy-egy nagy névhez kötődnek – emelte ki Mikita Gábor.
Mint mondta, azoknak a gyűjteményeknek és alapítványoknak a képviselői látogattak Miskolcra, akik a színházi élet örökségét őrzik, a találkozó helyszínéül pedig azért választották Miskolcot, mert itt igazán méltó körülmények között tanácskozhattak a résztvevők.
Kiss J.
Mikita Gábor színháztörténész, muzeológus kiemelte, a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum egyedülálló az országban, hiszen ilyen kaliberű intézmény nincs még egy. Ezt a tényt támasztotta alá Salat-Zakariás Erzsébet, a Kolozsvári Állami Színház Dokumentációs tárlatának vezetője is, aki úgy fogalmazott, bámulatos az a tárgyi emlékmennyiség, ami Miskolcon látható.
– A kolozsvári színház a legrégebbi, így nem a kezdetektől őrizzük az emlékeket. A legrégebbi relikviánk 1817-18-ból való. Az itten viszonyokhoz képest mi rosszabban kezeljük a színházi értékeinket. Kezdetben könyvtári miliőben őriztük az emlékeket, amelyek nem könyvek voltak elsősorban, ma pedig egy két és fél szobás helyiség áll rendelkezésünkre, ám helyszűkében vagyunk. Itt pedig igazi méltó helyen vannak a színházi tárgyi emlékek kiállítva – hangsúlyozta Salat-Zakariás Erzsébet.
Az egész napos szakmai találkozó egy – még 2011 őszén indult – együttműködés záró aktusa. A konferenciasorozat utolsó találkozóján a múzeumpedagógiai módszerek mellett szó esett a színházi múlt népszerűsítésének lehetőségeiről és az erdélyi színházi gyűjteményekről is.
– Latabár Árpád utazóládája, 19. századi jubileumi emlékkelyhek, és a Miskolci Nemzeti Színház toronyórájának régi szerkezete is megtalálható többek között nálunk. Emellett számos régi jelmezt is megnézhetnek az ide látogatók, amelyek mind egy-egy nagy névhez kötődnek – emelte ki Mikita Gábor.
Mint mondta, azoknak a gyűjteményeknek és alapítványoknak a képviselői látogattak Miskolcra, akik a színházi élet örökségét őrzik, a találkozó helyszínéül pedig azért választották Miskolcot, mert itt igazán méltó körülmények között tanácskozhattak a résztvevők.
Kiss J.