A büntetés-végrehajtás legnagyobb problémája Pallo József ezredes, a Büntetés-végrehajtási Tudományos Tanács megbízott vezetője szerint a zsúfoltság. Ennek megoldására a jogalkotó is keresi a lehetőséget. A szakember szerint két irány is szóba jöhet, az egyik, a probléma megoldásának leggyorsabb és leghatékonyabb útja az új börtönök építése. A másik, amelyre ugyancsak több nemzetközi példa van az alternatív büntetések alkalmazása.
A fogvatartottak foglalkoztatása, munkavégzése is kulcskérdés. Pallo József emlékeztetett rá, hogy a jelenlegi kormányzati ciklus végére elérendő, meghatározott cél a teljes foglalkoztatottság elérése. Azonban ez a gyakorlatban nem azt jelenti, hogy minden elítélt folyamatosan munkát végez. Jelenleg 50 százalék körüli a foglalkoztatottság, a szakember elégedett lenne, ha ezt sikerülne 65-70 százalékra feltornázni (mindig vannak, akik különböző okból nem vesznek, nem vehetnek részt a munkában, például betegség esetén). Ennek érdekében egyrészt külső partnercégekkel kívánnak együttműködni, másrészt pedig lehetőséget látnak a közmunkák végzésében is.
Felvetettük, hogy egyre többen élnek nehéz helyzetben, mégis becsületesen, s ezzel párhuzamosan erősödik az a társadalmi igény, hogy a jogerős szabadságvesztések terén erősödjön a büntetés jelleg – ami nem idegen a demokráciáktól sem. Vannak országok, ahol arányában sokkal gyakoribb a szabadságvesztés a magyar gyakorlatnál. Pallo József elismerte, hogy a szakirodalmakban gyakran emlegetik az USA bírósági, büntető gyakorlatát, ez azonban véleménye szerint ez teljesen eltér az európai büntetőkultúrától.
– Első sorban az európai értékeknek szükséges megfelelni. Nem hinném, hogy az amerikai példa követendő lenne – jelentette ki Pallo József. Tevékenységük megnevezésében szerepel a büntetés, de ugyan ilyen fontosságú a végrehajtás is, amely nem terjedhet túl a bíróság által kiszabott büntetésen - magyarán nem alkalmazhatnak szigorúbb feltételeket, mint ami az ítéletben szerepel. Sőt az alternatív lehetőségek pont az ellenkező irányba mutatnak: elektronikus őrizet, reintegráció a civil környezetbe.
Pallo József regionális érdekességként elmondta, hogy az ország keleti térségében a legzsúfoltabbak a Bv. intézetek (Nyíregyházán például csaknem 200 százalékos a telítettség), amely aránya nyugat felé haladva csökken. A Büntetés-végrehajtás vezetése ezen bizonyos elvek alapján kiválogatott személyek nyugati irányú átcsoportosításával próbál tenni, „egészségesebb” telítettséget kialakítani.
Szabó Miklós professzor, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja nyitotta meg a szakmai konferenciát. Kijelentette, hogy a büntetés-végrehajtás több mint börtön, amivel több, az a jog. Emlékeztetett arra, hogy a Bv. jogot, mint tantárgyat itt vezették be elsőként az országban és azóta is kiemelt figyelmet fordítanak rá. Az alternatív büntetések és a konfliktuskezelésen (mediáció) keresztül a folyamat a humanizáció felé halad.
– Ne a bűnözés iskolájába kerüljenek be, hanem visszaszocializálva a társadalomba – fogalmazta meg a magasztos, távlati célt Szabó Miklós. A jogalkotóktól azonban a társadalom elvárja, hogy a büntetés-végrehajtás szabályainak a kialakításakor az ő igényeiket is figyelembe vegyék.
Cs.L.
A fogvatartottak foglalkoztatása, munkavégzése is kulcskérdés. Pallo József emlékeztetett rá, hogy a jelenlegi kormányzati ciklus végére elérendő, meghatározott cél a teljes foglalkoztatottság elérése. Azonban ez a gyakorlatban nem azt jelenti, hogy minden elítélt folyamatosan munkát végez. Jelenleg 50 százalék körüli a foglalkoztatottság, a szakember elégedett lenne, ha ezt sikerülne 65-70 százalékra feltornázni (mindig vannak, akik különböző okból nem vesznek, nem vehetnek részt a munkában, például betegség esetén). Ennek érdekében egyrészt külső partnercégekkel kívánnak együttműködni, másrészt pedig lehetőséget látnak a közmunkák végzésében is.
Felvetettük, hogy egyre többen élnek nehéz helyzetben, mégis becsületesen, s ezzel párhuzamosan erősödik az a társadalmi igény, hogy a jogerős szabadságvesztések terén erősödjön a büntetés jelleg – ami nem idegen a demokráciáktól sem. Vannak országok, ahol arányában sokkal gyakoribb a szabadságvesztés a magyar gyakorlatnál. Pallo József elismerte, hogy a szakirodalmakban gyakran emlegetik az USA bírósági, büntető gyakorlatát, ez azonban véleménye szerint ez teljesen eltér az európai büntetőkultúrától.
– Első sorban az európai értékeknek szükséges megfelelni. Nem hinném, hogy az amerikai példa követendő lenne – jelentette ki Pallo József. Tevékenységük megnevezésében szerepel a büntetés, de ugyan ilyen fontosságú a végrehajtás is, amely nem terjedhet túl a bíróság által kiszabott büntetésen - magyarán nem alkalmazhatnak szigorúbb feltételeket, mint ami az ítéletben szerepel. Sőt az alternatív lehetőségek pont az ellenkező irányba mutatnak: elektronikus őrizet, reintegráció a civil környezetbe.
Pallo József regionális érdekességként elmondta, hogy az ország keleti térségében a legzsúfoltabbak a Bv. intézetek (Nyíregyházán például csaknem 200 százalékos a telítettség), amely aránya nyugat felé haladva csökken. A Büntetés-végrehajtás vezetése ezen bizonyos elvek alapján kiválogatott személyek nyugati irányú átcsoportosításával próbál tenni, „egészségesebb” telítettséget kialakítani.
Szabó Miklós professzor, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja nyitotta meg a szakmai konferenciát. Kijelentette, hogy a büntetés-végrehajtás több mint börtön, amivel több, az a jog. Emlékeztetett arra, hogy a Bv. jogot, mint tantárgyat itt vezették be elsőként az országban és azóta is kiemelt figyelmet fordítanak rá. Az alternatív büntetések és a konfliktuskezelésen (mediáció) keresztül a folyamat a humanizáció felé halad.
– Ne a bűnözés iskolájába kerüljenek be, hanem visszaszocializálva a társadalomba – fogalmazta meg a magasztos, távlati célt Szabó Miklós. A jogalkotóktól azonban a társadalom elvárja, hogy a büntetés-végrehajtás szabályainak a kialakításakor az ő igényeiket is figyelembe vegyék.
Cs.L.