– Úgy gondolom, nagyon jól sikerült az egész ottlétünk, a koncertfellépések és maga a verseny is – összegezte Balásné Molnár Ildikó, a Fazekas Gyermekkar karnagya a lengyelországi megmérettetést a kórus hazaérkezését követő napon. Persze az élmények elég frissek voltak még ahhoz, hogy meséljen a kiváló eredménnyel zárult külföldi útról.
– Az egész hangulat olyan volt a koncertek és a verseny alatt, ami feldobott és minden nap előrevitt bennünket. Szükségünk is volt rá, mert nagyon fárasztó volt ez a pár nap, reggeltől estig be volt osztva minden percünk: próbák, programok, étkezés, öltözés, utazás a koncertekre váltotta egymást nap közben. Este 10 óránál előbb soha nem kerültünk ágyba – mesélte a feszített tempóról szólva a karnagy.
Városnézéssel és más programokkal igyekeztek persze kizökkenteni a gyerekeket a folyamatos koncentrációból, hogy ne csak a munka töltse ki az ottlétüket, de három estén is volt templomi koncertjük, a többi kórussal együtt.
– A második napon a krakkói főtéren található Mária templomban énekeltünk. Nagy visszhangja volt a fellépésünknek. A közönséget látva, és hallva a tetszésnyilvánítást a gyerekek mindig új erőre kaptak. Nagyon szépen helyt álltak, végig szívvel, lélekkel énekeltek. Úgy gondolom, méltóképpen, magas színvonalon képviseltük a magyar kórusokat és a magyar kóruskultúrát Lengyelországban – mondta büszkén a Fazekas Gyermekkar karnagya.
Ez persze nemcsak a koncertekkel, hanem a lengyelországi út legfontosabb céljával, a versennyel kapcsolatban is elmondhatjuk. A kórusok zöme Európából érkezett, volt szlovén, észt, norvég, svéd, orosz és természetesen lengyel kórus is, de a kontinensen kívülről, Szingapúrból is több kórus vett részt a versenyen. A gyermekkórus kategóriában összesen három induló volt a magyarral együtt: az észt rádió gyermekkórusa és Szingapúrból egy kórus.
– Mindkettő nagyon jól énekelt, ráadásul három különböző kultúra három teljesen eltérő műsorát kellett értékelnie a zsűrinek. Úgy gondolom, nagyon nehéz lehetett eldönteni a helyezéseket és azt, hogy kihez kerüljön a díj – utalt a karnagy a mezőny erősségére, ami talán még inkább emeli a győzelem értékét.
A verseny anyaga maximum 15 perc lehetett, ezalatt az idő alatt kellett egy romantikus darabot, egy népdalfeldolgozást, egy kortárs hazai művet, valamint egy szabadon választott, de nem latin szövegű darabot előadnia a kórusoknak.
– Mikor novemberben beneveztünk a versenyre, akkor félig viccesen azt mondogattam, hogy elmegyünk, és megnyerjük. Aztán tavasszal jöttek a nehézségek: nehéz volt összehangolni, hogy mindenki jelen legyen a próbákon, pedig idő kell, mire sikerül a szólamokat összecsiszolni – emlékezett vissza a verseny előzményeire a karnagy.
A díj azonban nagy valószínűséggel kárpótolt mindenkit: oklevél, egy „nehéz és fényes szobor”, valamint 500 euró – a kórus reményei szerint további versenyek költségeinek fedezésére tudják majd felhasználni az összeget.
– A gyerekek élményekkel tele jöttek haza. Az, hogy kitekintünk egy nemzetközi mezőnybe, más kórusokat hallunk énekelni, mind-mind nagy élményt jelentett a számukra. Úgy érzem, önértékelésüket is helyre rakták: jól érezték korábban is azt, hogy amit csinálnak, az jó. Az első hely visszaigazolás is számukra – hangsúlyozta Balásné Molnár Ildikó.
Nem ez az első komoly eredménye azonban a kórusnak: két évvel ezelőtt Olmützben ezüstérmesek voltak egy kórusversenyen. Mint Balásné Molnár Ildikó elmondta, más versenyen eddig nem voltak, mióta 3 éve vezeti a kórust, hiszen gyakorlatilag nincs olyan fesztivál, verseny, ahol ne kellene mindent a kórusoknak fizetniük, a nevezési díjtól kezdve az utazási költségig, a szállásig és az étkezésig. Ezek nagyon sok pénzbe kerülnek.
– Bízunk abban, hogy előnyt és újabb támogatásokat jelent majd a kórus megítélésében a díj, de hogy mennyire nyitja meg az utat azok felé, akik tudnának is támogatni minket, az még a jövő kérdése – tekintett a jövőbe a karnagy.
A Múzsa-díjat idén januárban elnyerő kórus utazási költségének fedezésében nemcsak az azzal járó pénzjutalom segített, hanem az iskolában tanuló gyerekek és szüleik mellett Miskolc városa is. Papírgyűjtést szerveztek még tavasszal, ami nemcsak a kórustagok szüleit mozgatta meg, hanem időseket és volt Fazekas diákokat is.
– Ez a hívó szó visszahívta őket. Mindenki megtett ezért mindent, a városvezetés is a Mecénás pályázaton keresztül maximálisan támogatta a kórust, amit ezúton is köszönünk – mondott köszönetet a kórus támogatóinak Balásné Molnár Ildikó.
Kujan I.
– Az egész hangulat olyan volt a koncertek és a verseny alatt, ami feldobott és minden nap előrevitt bennünket. Szükségünk is volt rá, mert nagyon fárasztó volt ez a pár nap, reggeltől estig be volt osztva minden percünk: próbák, programok, étkezés, öltözés, utazás a koncertekre váltotta egymást nap közben. Este 10 óránál előbb soha nem kerültünk ágyba – mesélte a feszített tempóról szólva a karnagy.Városnézéssel és más programokkal igyekeztek persze kizökkenteni a gyerekeket a folyamatos koncentrációból, hogy ne csak a munka töltse ki az ottlétüket, de három estén is volt templomi koncertjük, a többi kórussal együtt.
– A második napon a krakkói főtéren található Mária templomban énekeltünk. Nagy visszhangja volt a fellépésünknek. A közönséget látva, és hallva a tetszésnyilvánítást a gyerekek mindig új erőre kaptak. Nagyon szépen helyt álltak, végig szívvel, lélekkel énekeltek. Úgy gondolom, méltóképpen, magas színvonalon képviseltük a magyar kórusokat és a magyar kóruskultúrát Lengyelországban – mondta büszkén a Fazekas Gyermekkar karnagya.
Ez persze nemcsak a koncertekkel, hanem a lengyelországi út legfontosabb céljával, a versennyel kapcsolatban is elmondhatjuk. A kórusok zöme Európából érkezett, volt szlovén, észt, norvég, svéd, orosz és természetesen lengyel kórus is, de a kontinensen kívülről, Szingapúrból is több kórus vett részt a versenyen. A gyermekkórus kategóriában összesen három induló volt a magyarral együtt: az észt rádió gyermekkórusa és Szingapúrból egy kórus.
– Mindkettő nagyon jól énekelt, ráadásul három különböző kultúra három teljesen eltérő műsorát kellett értékelnie a zsűrinek. Úgy gondolom, nagyon nehéz lehetett eldönteni a helyezéseket és azt, hogy kihez kerüljön a díj – utalt a karnagy a mezőny erősségére, ami talán még inkább emeli a győzelem értékét.
A verseny anyaga maximum 15 perc lehetett, ezalatt az idő alatt kellett egy romantikus darabot, egy népdalfeldolgozást, egy kortárs hazai művet, valamint egy szabadon választott, de nem latin szövegű darabot előadnia a kórusoknak.
– Mikor novemberben beneveztünk a versenyre, akkor félig viccesen azt mondogattam, hogy elmegyünk, és megnyerjük. Aztán tavasszal jöttek a nehézségek: nehéz volt összehangolni, hogy mindenki jelen legyen a próbákon, pedig idő kell, mire sikerül a szólamokat összecsiszolni – emlékezett vissza a verseny előzményeire a karnagy.
A díj azonban nagy valószínűséggel kárpótolt mindenkit: oklevél, egy „nehéz és fényes szobor”, valamint 500 euró – a kórus reményei szerint további versenyek költségeinek fedezésére tudják majd felhasználni az összeget.
– A gyerekek élményekkel tele jöttek haza. Az, hogy kitekintünk egy nemzetközi mezőnybe, más kórusokat hallunk énekelni, mind-mind nagy élményt jelentett a számukra. Úgy érzem, önértékelésüket is helyre rakták: jól érezték korábban is azt, hogy amit csinálnak, az jó. Az első hely visszaigazolás is számukra – hangsúlyozta Balásné Molnár Ildikó.
Nem ez az első komoly eredménye azonban a kórusnak: két évvel ezelőtt Olmützben ezüstérmesek voltak egy kórusversenyen. Mint Balásné Molnár Ildikó elmondta, más versenyen eddig nem voltak, mióta 3 éve vezeti a kórust, hiszen gyakorlatilag nincs olyan fesztivál, verseny, ahol ne kellene mindent a kórusoknak fizetniük, a nevezési díjtól kezdve az utazási költségig, a szállásig és az étkezésig. Ezek nagyon sok pénzbe kerülnek.
– Bízunk abban, hogy előnyt és újabb támogatásokat jelent majd a kórus megítélésében a díj, de hogy mennyire nyitja meg az utat azok felé, akik tudnának is támogatni minket, az még a jövő kérdése – tekintett a jövőbe a karnagy.
A Múzsa-díjat idén januárban elnyerő kórus utazási költségének fedezésében nemcsak az azzal járó pénzjutalom segített, hanem az iskolában tanuló gyerekek és szüleik mellett Miskolc városa is. Papírgyűjtést szerveztek még tavasszal, ami nemcsak a kórustagok szüleit mozgatta meg, hanem időseket és volt Fazekas diákokat is.
– Ez a hívó szó visszahívta őket. Mindenki megtett ezért mindent, a városvezetés is a Mecénás pályázaton keresztül maximálisan támogatta a kórust, amit ezúton is köszönünk – mondott köszönetet a kórus támogatóinak Balásné Molnár Ildikó.
Kujan I.