Ezt tisztázandó Kesselyák Gergely vendégül látta szombaton, a Miskolci Nemzeti Színházban Horváth Ádám magánénekest, a Magyar Állami Operaház volt miniszteri biztosát, Szinetár Miklós rendezőt, a Magyar Állami Operaház volt főigazgatóját, Vajda János zeneszerző, egyetemi tanárt, Fekete Gyula zeneszerzőt és Kerényi Miklós Gábor rendezőt, a Budapesti Operettszínház főigazgatóját.
A házigazda felszólalásában kiemelte: nem állította, hogy az opera halott, mindössze annyit nyilatkozott, hogy tömegbázis és döntéshozó híján az opera műfaja eltűnhet. Ez azonban nem csupán Magyarországon jelent problémát, hanem az egész világon.
- Az opera közönsége csökken, ez ellen pedig tenni kell. Az elmúlt száz évben a komolyzenei szakma elvonult elefántcsont tornyába, s önhibájából átengedte a közönséget – mondta a fesztiváligazgató.
Mint kiemelte, felhívást kíván intézni a kortárs zeneszerzőkhöz, amelynek célja, hogy egy merően, radikálisan új műfajt hozzanak létre.
Horváth Ádám a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva kiemelte, nem az opera, hanem a kultúra került válságba. Nem lett olyan fontos, mint eddig volt, mint kellene lennie.
- Hogyan lehetne visszaadni azt a rangot, ami az ’50-es, ’60-as, akár ’80-as években is jellemezte a műfajt? Az oktatás, a nevelés a válasz. Óvodás kortól el kellene kezdeni bevonni a közönséget. Nagyapán nekem mindig feltett kiskoromban egy-egy bakelitet és mesélt róla – mondta. Horváth Ádám szerint a musical és az operett nem egyenlő egymással, hiszen az operett, mint könnyed opera jött létre.
Mint mondta, konzervatív embernek tartja magát, de az új is lehet jó, csupán annyi kell, hogy a rendezők a történetet vegyék alapul, s ne önmagukat akarják megvalósítani. A legfontosabb tényezőnek azonban az oktatást gondolja. Szinetár Miklós az előzőektől eltérően mondandóját azzal kezdte, ha valami halott, az a musical.
- Az opera köszöni, jól van. Nem halott, világszerte igazán élő műfaj. A musical azonban lefelé ível, indulása óta nem volt új alkotások, utánérzetek sora. A gond a 20. századi zenével van. A korszakok váltják egymást, így időszerű, hogy ezúttal is változzon az opera. A 20. század nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Itt egy új század, s ha jönnek az igazi fiatalok, ők elsöprik a 20. századot – mondta. Kiemelte, az opera kulináris élvezet, aminek örömöt kell okoznia. Mint hangsúlyozta, minden relatív, így az is, mi számít értéknek.
- Az opera él, élni fog. Túl régóta él ahhoz, hogy meghaljon, hiszen már megtapadt – mondta Szinetár Miklós.
Horváth Ádámhoz hasonlóan Vajda János zeneszerző is az oktatást tartja alapvető fontosságúnak. Mint mondta, Kodály országa a Kodály Zoltán halálát követő napon kezdett pusztulni.
- A zeneszerzők felelőssége nagy. A zene nyelve nagyon gazdag, ám a kortársak csupán szűk metszetét ismerik, használják. A zenei nyelv változása, az atonális korszak rányomta bélyegét a mai szerzőkre. Ha nem változik a kultúra, az opera szerepe az oktatásba, akkor a Kesselyák Gergely által várt tömegek el fognak maradni – emelte ki Vajda János. A sokféle vélemény ütköztetése során Fekete Gyula is hozzászólt az elmondottakhoz. Véleménye szerint a 20. században kialakult bástyák szétestek. Aki meg tud kapaszkodni, az megmarad, s ez jó, hiszen egykor egy-egy szerzőt, mesterségesen, „sztároltak”.
Hangsúlyozta, minden műfajnak megvan a maga közönsége. a fiatalok is sokfélék, s felnő egy generáció, akit már nem érdekelnek a kategóriák. Õk újat mutatnak majd. Kevésbé volt optimista Kerényi Miklós Gábor, aki mint mondta a makacs tények azt mutatják, hogy az opera, mint műfaj, erőteljesen lefelé ível. A közönség, az érdeklődés csökken.
- Nem lehet eladni, ez tény, ahogyan az is, hogy új musicalek sem születnek. Nekünk alkotóknak kell ezt felismernünk, s látnunk azt, hogy a 21. század legizgalmasabb része az átjárás lesz, hiszen az átdolgozásokkal nem feltétlenül sérülnek a művek – emelte ki.
Majd feltette a kérdést: hogyan lehet eljutni ahhoz a közönségréteghez, akinek nem áll közel a szívéhez az opera?
Mint azt kiemelte, meg kell találniuk azokat az eszközöket, amelyek elvezetnek a zenekedvelőkhöz.
- Bátraknak kell lennünk, de tisztelnünk is kell a régi szerzőket, de létre kell hozni az átjárás igazi lehetőségét, hogy a közönség akarja az operát. Nyitnunk kell – emelte ki Kerényi Miklós Gábor.
Az alapvetően optimista jövőképet látó művészek ütköztették véleményeiket, s egymásra reflektálva kutatták, mi lesz az opera jövője. Mint azt Fekete Gyula megállapította, egyre több a zenés darab, s izgalmas, új, még névtelen műfajok is megjelentek már.
Kesselyák Gergely, a beszélgetés házigazdájaként megállapította, alapvetően mindenki optimista az opera jövőjét illetően, de abban mind egyetértenek, kell egy lökés, s az operafesztivál alkalmas a feladatra.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.
A házigazda felszólalásában kiemelte: nem állította, hogy az opera halott, mindössze annyit nyilatkozott, hogy tömegbázis és döntéshozó híján az opera műfaja eltűnhet. Ez azonban nem csupán Magyarországon jelent problémát, hanem az egész világon.
- Az opera közönsége csökken, ez ellen pedig tenni kell. Az elmúlt száz évben a komolyzenei szakma elvonult elefántcsont tornyába, s önhibájából átengedte a közönséget – mondta a fesztiváligazgató.
Mint kiemelte, felhívást kíván intézni a kortárs zeneszerzőkhöz, amelynek célja, hogy egy merően, radikálisan új műfajt hozzanak létre.
Horváth Ádám a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva kiemelte, nem az opera, hanem a kultúra került válságba. Nem lett olyan fontos, mint eddig volt, mint kellene lennie.
- Hogyan lehetne visszaadni azt a rangot, ami az ’50-es, ’60-as, akár ’80-as években is jellemezte a műfajt? Az oktatás, a nevelés a válasz. Óvodás kortól el kellene kezdeni bevonni a közönséget. Nagyapán nekem mindig feltett kiskoromban egy-egy bakelitet és mesélt róla – mondta. Horváth Ádám szerint a musical és az operett nem egyenlő egymással, hiszen az operett, mint könnyed opera jött létre.
Mint mondta, konzervatív embernek tartja magát, de az új is lehet jó, csupán annyi kell, hogy a rendezők a történetet vegyék alapul, s ne önmagukat akarják megvalósítani. A legfontosabb tényezőnek azonban az oktatást gondolja. Szinetár Miklós az előzőektől eltérően mondandóját azzal kezdte, ha valami halott, az a musical.
- Az opera köszöni, jól van. Nem halott, világszerte igazán élő műfaj. A musical azonban lefelé ível, indulása óta nem volt új alkotások, utánérzetek sora. A gond a 20. századi zenével van. A korszakok váltják egymást, így időszerű, hogy ezúttal is változzon az opera. A 20. század nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Itt egy új század, s ha jönnek az igazi fiatalok, ők elsöprik a 20. századot – mondta. Kiemelte, az opera kulináris élvezet, aminek örömöt kell okoznia. Mint hangsúlyozta, minden relatív, így az is, mi számít értéknek.
- Az opera él, élni fog. Túl régóta él ahhoz, hogy meghaljon, hiszen már megtapadt – mondta Szinetár Miklós.
Horváth Ádámhoz hasonlóan Vajda János zeneszerző is az oktatást tartja alapvető fontosságúnak. Mint mondta, Kodály országa a Kodály Zoltán halálát követő napon kezdett pusztulni.
- A zeneszerzők felelőssége nagy. A zene nyelve nagyon gazdag, ám a kortársak csupán szűk metszetét ismerik, használják. A zenei nyelv változása, az atonális korszak rányomta bélyegét a mai szerzőkre. Ha nem változik a kultúra, az opera szerepe az oktatásba, akkor a Kesselyák Gergely által várt tömegek el fognak maradni – emelte ki Vajda János. A sokféle vélemény ütköztetése során Fekete Gyula is hozzászólt az elmondottakhoz. Véleménye szerint a 20. században kialakult bástyák szétestek. Aki meg tud kapaszkodni, az megmarad, s ez jó, hiszen egykor egy-egy szerzőt, mesterségesen, „sztároltak”.
Hangsúlyozta, minden műfajnak megvan a maga közönsége. a fiatalok is sokfélék, s felnő egy generáció, akit már nem érdekelnek a kategóriák. Õk újat mutatnak majd. Kevésbé volt optimista Kerényi Miklós Gábor, aki mint mondta a makacs tények azt mutatják, hogy az opera, mint műfaj, erőteljesen lefelé ível. A közönség, az érdeklődés csökken.
- Nem lehet eladni, ez tény, ahogyan az is, hogy új musicalek sem születnek. Nekünk alkotóknak kell ezt felismernünk, s látnunk azt, hogy a 21. század legizgalmasabb része az átjárás lesz, hiszen az átdolgozásokkal nem feltétlenül sérülnek a művek – emelte ki.
Majd feltette a kérdést: hogyan lehet eljutni ahhoz a közönségréteghez, akinek nem áll közel a szívéhez az opera?
Mint azt kiemelte, meg kell találniuk azokat az eszközöket, amelyek elvezetnek a zenekedvelőkhöz.
- Bátraknak kell lennünk, de tisztelnünk is kell a régi szerzőket, de létre kell hozni az átjárás igazi lehetőségét, hogy a közönség akarja az operát. Nyitnunk kell – emelte ki Kerényi Miklós Gábor.
Az alapvetően optimista jövőképet látó művészek ütköztették véleményeiket, s egymásra reflektálva kutatták, mi lesz az opera jövője. Mint azt Fekete Gyula megállapította, egyre több a zenés darab, s izgalmas, új, még névtelen műfajok is megjelentek már.
Kesselyák Gergely, a beszélgetés házigazdájaként megállapította, alapvetően mindenki optimista az opera jövőjét illetően, de abban mind egyetértenek, kell egy lökés, s az operafesztivál alkalmas a feladatra.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.