Fabók Mariann, megmagyarázhatatlan okból, kiskorától színművész szeretett volna lenni, amiért mindent meg is tett.– Nagyon kicsi voltam, amikor úgy döntöttem, színész leszek, de nem mondtam senkinek, nagy titokként kezeltem. Négy éve, hogy a Miskolci Nemzeti Színház társulatához tartozom, és vendégművészként a bábszínházban dolgozni kezdtem – mondta Fabók Mariann.
A Színművészeti Egyetemen tanult, ahova negyedik jelentkezésre vették fel. Mint kiemelte, nem bánja, hogy nem elsőre sikerült.
– Rettentő fájdalom volt, amikor évről évre a második rostán kiejtettek, mégis örülök, amiért nem ölembe esett, ajándékként kaptam meg az álmom. Minden próbatétel erősebbé tette a ragaszkodásom – emelte ki a színművész, akinek gimnazista vágya az Ármány és szerelem Lujzájának eljátszása volt, bábszínészként pedig A székely mennyecske meg az ördög című vándorjátékra büszke, ami közelít a 70. előadás felé.
Hangsúlyozta, mindegy, hogy gyerekek, vagy felnőttek ülnek a nézőtéren, a színpadi jelenlét ugyanazt a koncentrációt, lelki odaadást követeli meg.
– A játék komoly dolog, mindkét közönségnél. Gyerekek előtt annyiban más játszani, hogy tőlük azonnal, egyértelmű visszajelzést kap az ember – tette hozzá Fabók Mariann, akinek másik egyéni darabját, a Halhatatlanság országát díjjal is értékelték Kecskeméten.
MN | Kiss J.
fotó: Mocsári L.