A névadó jogvégzett biztosítási szakemberként 1885-től az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alkalmazottja, majd főtitkára volt. Nevét költői és műfordítói munkássága okán az irodalomtörténet jegyzi. Újságírói magatartásából kitűnik az 1848-as eszmékhez való ragaszkodás, de az a gyakorlatiasság is, amellyel a kiegyezés mellé szegődött. A XIX. század végén a polgári liberális demokrata irányvonalat képviselte. 1910-től országgyűlési képviselő is volt. Írt történelmi regényt, fordította Goethe Faustját, a „Karthágói harangok” című legismertebb verse a legszebb hitvallás a szabadságharc eszmeisége mellett. (1861–1933 között élt, Budapesten, a Kerepesi temetőben nyugszik. Miskolcon 1886–1890 között lakott és dolgozott ünnepelt költőként, a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként. Számos írás, megemlékezés méltatja városunkhoz való kötődését.) D. I.