Az Egyetemvárosban gyülekezett a csapat. Tucatnyi közterület-felügyelő mellett néhány polgárőr jött, viszont a terep sajátosságaira utal, hogy a szociális osztály és az ÉMÁSZ is a szokásos létszámnál jóval több emberrel képviseltette magát az ellenőrzésen. A rendőrök viszont kihagyták. A mezőőrök se jöttek el az alsó találkozási pontra, mivel ők a terület másik végén, fentről, a hegyen léptek akcióba.
A szokásoknak megfelelően Kovács László Csaba, a közterület-felügyeleti és rendészeti osztály vezetője tartott rövid eligazítást az ellenőrzés résztvevőinek. A szokásostól eltérően nagy méterű digitális térképpel a kezében jött és ezen kijelölve osztották fel a terepet. Az akció középpontjában a szemétszállítási szerződések meglétének, az állattartási rendelet előírásainak a betartásának az ellenőrzése (különös tekintettel a kutyatartásra, oltásra) és a lakcímbejelentési kötelezettségnek való megfelelés ellenőrzése állt. Ütemezett akcióról volt szó, amelyet természetesen kiegészítettek a mezőőröktől származó információkkal.
Mivel az éjjel esett és a Csermőkei útról lehajtva jobb, rosszabb murvás utakon közelíthető meg az ellenőrzésre kijelölt telkes övezet ezért a szokásos szembe találkozós módszer helyett most az eligazítás után járműre szállt az egész csapat és felautózott az aszfalton a Magas-hegyre, mivel a felázott mellékutakon nem biztos, hogy a völgyből fel tudnának menni.
A „falut” elhagyva a murvás út valójában murvás keréknyomra vált a telkek közt. A hétvégi házak egy részében láthatóan laknak, azonban ahol éppen nincsenek az udvaron ott hiába kiabálnak a közterületesek, csak elvétve jönnek a kapuhoz. Az egyik erősen lelakott épületnél B. Sándor és családja éppen az udvaron volt, s be is tértek hozzá az ellenőrzést végzők. A hangosan csaholó kutyát bezavarta a fa alá, s a jószág fegyelmezetten, csendben ott is maradt. A romos állapotú téglaház tetejéről lelógott a levágott villanykábel…
– Eléggé zavar az ellenőrzés, se áram, se víz. Be vagyunk jelentkezve – mondta zavartan B. Sándor, a gazda. A nehezen kommunikáló férfitól megtudtuk, hogy hatan élnek a lepusztult házban, két felnőtt és négy gyerek. A legkisebb négy éves, a többi iskoláskorú. – Nem jó itt lenni, sok a betörés, a lopás. Betörtek hozzánk is, élelmet vittek el – panaszkodott a férfi. A család rendszeres szociális segélyből és a gyesből él. A porta mégis elhanyagolt, bozótos. Sehol se látni egy ásónyomot se, pedig megtermelhetnék maguknak az élelem jelentős részét. Mikor felvetettük a gazdának, mondta is, hogy már eszükbe jutott. A cselekvésig viszont úgy látszik nem jutottak el. Az ellenőrzés vége felé jöttek az „érdekességek”. Egyszer csak B. Sándor elkezdte fűnek, fának mondani: a kutya nem a miénk! Nyilván ekkor jutottak el a közterület-felügyelők az oltási lap kéréséig. Aztán az ÉMÁSZ emberei lettek figyelmesek egy vastag, fához erősített kábelre, amely vége a földön volt, s mint két szál olyan 10 centi hosszan fémtisztára lepucolva. Nem lopjuk az áramot, az csak ruhaszárító – jelentette ki Sándor, akin látszott, hogy egyre inkább zavarja az ellenőrzés.
Néhány száz méterrel arrább egy férfi éppen a cseresznyefán állva vödörbe szedte a mélyvörösre érett, gusztusos gyümölcsöt.
– Örülök az ellenőrzésnek! Rengeteg a betörés, a lopás a hegyen. Itt, ahol lakunk nyilván kevesebb, ahol nem laknak, ott meg több. Sok a panasz – magyarázta Makkai Attila, aki ugyancsak munkanélküli, járadékos, de nem várja a sült galambot. Beszélgetés közben is járt a keze, egy pillanatra se hagyta abba a munkát. Utal is rá, hogy addig jó még ő szedi, s nem más… nagy a kontraszt a hegyen élők közt. Itt is hallani, mint másfelé a peremkerületekben, külterületeken, hogy sötétedés után is szeretnének hatósági embereket látni a környéken.
Cs. L.
A szokásoknak megfelelően Kovács László Csaba, a közterület-felügyeleti és rendészeti osztály vezetője tartott rövid eligazítást az ellenőrzés résztvevőinek. A szokásostól eltérően nagy méterű digitális térképpel a kezében jött és ezen kijelölve osztották fel a terepet. Az akció középpontjában a szemétszállítási szerződések meglétének, az állattartási rendelet előírásainak a betartásának az ellenőrzése (különös tekintettel a kutyatartásra, oltásra) és a lakcímbejelentési kötelezettségnek való megfelelés ellenőrzése állt. Ütemezett akcióról volt szó, amelyet természetesen kiegészítettek a mezőőröktől származó információkkal.
Mivel az éjjel esett és a Csermőkei útról lehajtva jobb, rosszabb murvás utakon közelíthető meg az ellenőrzésre kijelölt telkes övezet ezért a szokásos szembe találkozós módszer helyett most az eligazítás után járműre szállt az egész csapat és felautózott az aszfalton a Magas-hegyre, mivel a felázott mellékutakon nem biztos, hogy a völgyből fel tudnának menni.
A „falut” elhagyva a murvás út valójában murvás keréknyomra vált a telkek közt. A hétvégi házak egy részében láthatóan laknak, azonban ahol éppen nincsenek az udvaron ott hiába kiabálnak a közterületesek, csak elvétve jönnek a kapuhoz. Az egyik erősen lelakott épületnél B. Sándor és családja éppen az udvaron volt, s be is tértek hozzá az ellenőrzést végzők. A hangosan csaholó kutyát bezavarta a fa alá, s a jószág fegyelmezetten, csendben ott is maradt. A romos állapotú téglaház tetejéről lelógott a levágott villanykábel…
– Eléggé zavar az ellenőrzés, se áram, se víz. Be vagyunk jelentkezve – mondta zavartan B. Sándor, a gazda. A nehezen kommunikáló férfitól megtudtuk, hogy hatan élnek a lepusztult házban, két felnőtt és négy gyerek. A legkisebb négy éves, a többi iskoláskorú. – Nem jó itt lenni, sok a betörés, a lopás. Betörtek hozzánk is, élelmet vittek el – panaszkodott a férfi. A család rendszeres szociális segélyből és a gyesből él. A porta mégis elhanyagolt, bozótos. Sehol se látni egy ásónyomot se, pedig megtermelhetnék maguknak az élelem jelentős részét. Mikor felvetettük a gazdának, mondta is, hogy már eszükbe jutott. A cselekvésig viszont úgy látszik nem jutottak el. Az ellenőrzés vége felé jöttek az „érdekességek”. Egyszer csak B. Sándor elkezdte fűnek, fának mondani: a kutya nem a miénk! Nyilván ekkor jutottak el a közterület-felügyelők az oltási lap kéréséig. Aztán az ÉMÁSZ emberei lettek figyelmesek egy vastag, fához erősített kábelre, amely vége a földön volt, s mint két szál olyan 10 centi hosszan fémtisztára lepucolva. Nem lopjuk az áramot, az csak ruhaszárító – jelentette ki Sándor, akin látszott, hogy egyre inkább zavarja az ellenőrzés.
Néhány száz méterrel arrább egy férfi éppen a cseresznyefán állva vödörbe szedte a mélyvörösre érett, gusztusos gyümölcsöt.
– Örülök az ellenőrzésnek! Rengeteg a betörés, a lopás a hegyen. Itt, ahol lakunk nyilván kevesebb, ahol nem laknak, ott meg több. Sok a panasz – magyarázta Makkai Attila, aki ugyancsak munkanélküli, járadékos, de nem várja a sült galambot. Beszélgetés közben is járt a keze, egy pillanatra se hagyta abba a munkát. Utal is rá, hogy addig jó még ő szedi, s nem más… nagy a kontraszt a hegyen élők közt. Itt is hallani, mint másfelé a peremkerületekben, külterületeken, hogy sötétedés után is szeretnének hatósági embereket látni a környéken.
Cs. L.