Két hétig gyalogol Miskolc felé Simon Zoltán, Czakó Julianna, Szabó Irén, Kosik Anita, Ódor Kristóf, Zayzon Zsolt, Rusznák András, Molnár Gusztáv, Bohoczki Sára, Fritz Attila, Kokics Péter, Deres Péter (író), Együd Tünde (asszisztens), Szőcs Artur (rendező), Cserhalmi Sára (filmrendező), Kunisch Péter túravezető irányításával, hogy az utazást megörökítsék, s igazán, tervekkel telve érkezzenek meg a városba.
Mint azt Szőcs Artur korábban kiemelte, azért választották az utazásnak ezt az egyszerű, mégis elmélyült módját, hogy időt nyerjenek maguknak az egyéni és közös gondolkodásra, alkotásra.
– Galyatetőnél járva értük el a 40 020 lépést, de nem tudjuk minden nap számolni, mert megbolondulnánk. Egy program számol helyettünk. Tegnap egy nagy zivatarba keveredtünk, nagyon eláztunk, de Egerszalókra megérkezve egy pincészet vendégül látott minket, borkóstolással járultak hozzá az utunkhoz, nagyon jó volt. Forgattunk szőlőben és fürdőben is, alakul a dolog, bár erről nem szeretnék még elárulni semmit. Nagyon fáradtak vagyunk, de hihetetlenül jó az utazás. Összekovácsolódott a csapat, jót tesz a túra a közösségnek. Boldogan fogadnak minket mindenhol, otthon vagyunk lassan az összes településen – mondta Egerszalókot elhagyva Szőcs Artur rendező, aki íróként is közreműködik az életútjáték létrejöttében.
Deres Péter, aki íróként járja végig az utat kiemelte, eddig azt hitte, a színház stabil, nem mozdul onnan, ahová az alapkövét letették. Mára megváltozott a véleménye: a színház csak színházabb, ha instabil, ha mozdul, ha viszi magával az alapkövét is.
Az utazók a városhoz közeledve próbálnak, improvizálnak, s filmre veszik a jeleneteket. Éjszakáikat családoknál töltik, s ezek az élmények is beépülnek a produkcióba, amit végül, a színházba érve, a teátrum csapatával kiegészülve hoznak létre.
A csapat Becskéről indult, majd érintette Nógrádsipek, Sámsonháza, Parádsasvár települését, jelenleg pedig Egerszalókot hagyták el, ahonnan Noszvajon, Kácson keresztül közelítik meg Miskolcot, ahova – a tervek szerint – vasárnap érkeznek meg.
Kiss J.
A fotókat az utazóktól kaptuk.
Mint azt Szőcs Artur korábban kiemelte, azért választották az utazásnak ezt az egyszerű, mégis elmélyült módját, hogy időt nyerjenek maguknak az egyéni és közös gondolkodásra, alkotásra.
– Galyatetőnél járva értük el a 40 020 lépést, de nem tudjuk minden nap számolni, mert megbolondulnánk. Egy program számol helyettünk. Tegnap egy nagy zivatarba keveredtünk, nagyon eláztunk, de Egerszalókra megérkezve egy pincészet vendégül látott minket, borkóstolással járultak hozzá az utunkhoz, nagyon jó volt. Forgattunk szőlőben és fürdőben is, alakul a dolog, bár erről nem szeretnék még elárulni semmit. Nagyon fáradtak vagyunk, de hihetetlenül jó az utazás. Összekovácsolódott a csapat, jót tesz a túra a közösségnek. Boldogan fogadnak minket mindenhol, otthon vagyunk lassan az összes településen – mondta Egerszalókot elhagyva Szőcs Artur rendező, aki íróként is közreműködik az életútjáték létrejöttében.
Deres Péter, aki íróként járja végig az utat kiemelte, eddig azt hitte, a színház stabil, nem mozdul onnan, ahová az alapkövét letették. Mára megváltozott a véleménye: a színház csak színházabb, ha instabil, ha mozdul, ha viszi magával az alapkövét is.
Az utazók a városhoz közeledve próbálnak, improvizálnak, s filmre veszik a jeleneteket. Éjszakáikat családoknál töltik, s ezek az élmények is beépülnek a produkcióba, amit végül, a színházba érve, a teátrum csapatával kiegészülve hoznak létre.
A csapat Becskéről indult, majd érintette Nógrádsipek, Sámsonháza, Parádsasvár települését, jelenleg pedig Egerszalókot hagyták el, ahonnan Noszvajon, Kácson keresztül közelítik meg Miskolcot, ahova – a tervek szerint – vasárnap érkeznek meg.
Kiss J.
A fotókat az utazóktól kaptuk.