– Mindig is adakozó típus voltam. Korábban többször szintén ellenszolgáltatás nélkül ajánlottam fel egy-egy művemet a város számára, gondoljunk csak a Technika Háza előtt található több mint négy méteres nagyplasztikámra – indokolja a múzeum szakembereiben nagy megdöbbenést keltő adományozási döntését Drozsnyik István képzőművész.
Mint mondja, abból kell, pontosabban: abból kellene adnia mindenkinek, amije van. Mivel –elmondása szerint – a munkásságán és művészetén kívül semmit nem tud felajánlani, így ezzel kell szolgálnia az arra rászorulóknak. Teszi ezt azért is, mert „kicsit hiányolom a mai világból – és ebbe beleértem a kortárs művészeket is –, hogy nem jellemző az efféle adakozás” – magyarázza.
Közel negyvenéves pályafutása egy szeletét adományozza most a Herman Ottó Múzeum számára. Ez a „szelet” azonban egy életműből válogatott anyag. Mint Drozsnyik István is fogalmazott, „alkalmas arra, hogy komplexen mutasson be egy művészt”. Közel 140 darab alkotást ölel fel az adomány, melyben ugyanúgy helyet kapott festmény, tusrajz, kisplasztika és kollázs, mint performance vagy assemblage. Ráadásul egy olyan művészkönyvet is felajánlott a művész, amely egészen a 80-as évektől összegyűjtött plasztikus képi ábrázolásokat, valamint azóta megvalósult terveket, vázlatokat tartalmaz.
– Úgy gondolom, a munkásságomat is jól reprezentálja ez az anyag, ami mind technikailag, mind műfajilag igen változatos és sokszínű lett – teszi hozzá.
Az anyag összeválogatásán tehát már túl vannak, most már csak a szállításra vár a képzőművész, ami a Herman Ottó Múzeumtól függően a napokban várható. Mint Pirint Andrea művészettörténész elmondta, örömmel fogadták a képzőművész felajánlását, annál is inkább, mivel a Herman Ottó Múzeum egyik fontos tevékenysége is arra terjed ki, hogy a régió jelentős művészeinek jelentős alkotásait összegyűjtse.
– Véleményem szerint Drozsnyik István hazánk egyik legeredetibb művészegyénisége. Adománya azért is rendhagyó, mert inkább jellemző az, hogy egy művész halála után, hagyatékként jutunk ekkora anyaghoz. Most azonban másról van szó: egy fénykorában lévő művész adományozza nekünk a gyűjteményének egy jelentős darabját. Ez egyedülálló a maga nemében – emelte ki a művészettörténész.
A múzeum eleget tesz küldetésének, a művész alkotásai gyűjteménybe kerülnek – a közeljövőbeli kiállításukra azonban egyelőre nehéz lenne ígéretet tenni, mondta a művészettörténész. Hogy a későbbiek folyamán akár egy monografikus vagy egy tematikus kiállítás darabjai lehetnek-e majd a Drozsnyik-adomány részei, még a jövő kérdése.
– Hiányozni fognak a gyűjteményem eladományozott darabjai, de jó lesz rájuk emlékezni, visszagondolni arra, hogyan dolgoztam rajtuk. A hasonlathoz visszatérve, olyan, mint amikor felneveljük a gyerekünket, de az idővel kiröpül a családi fészekből, és önálló életbe kezd. Valami ilyesmi vár most majd erre az anyagra is – zárta.
Kujan I.
Fotó: Mocsári L.