A Mátrán és a Bükkön átvezető túrát Simon Zoltán, Czakó Julianna, Szabó Irén, Kosik Anita, Ódor Kristóf, Zayzon Zsolt, Rusznák András, Molnár Gusztáv, Bohoczki Sára, Fritz Attila, Kokics Péter, Deres Péter (író), Együd Tünde (asszisztens), Szőcs Artur (rendező) és Cserhalmi Sára (filmrendező), Kunisch Péter túravezető irányításával tette meg. Az így nyert gondolatébresztő, alkotó időt tevékenyen töltötték az utazók, hiszen minden helyszínen próbáltak, forgattak, formálták a Mi és Miskolc, avagy 272307 lépés a város felé című életútjáték részleteit.

Megérkezvén a színházba már nagyon fáradt volt a csapat, ám egy performanszra jutott még az erejükből. Szőcs Artur kiemelte, íróasztalnál kitalálni sokkal kellemesebb volt, de a darab zseniális lesz, az út, a közösség fantasztikus. Mint mondta, a szélsőséges időjárási körülmények voltak igazán embert próbálóak.

Mint arról az utazás közben beszámoltunk, Egerszalók környékén a csapatot nagy zivatar érte utol, de a településen nagyon vendégszeretők voltak a helyiek.
– Mindenhol nagyon nagy örömmel fogadtak minket. Szinte minden ide vezető településen otthon érezzük már magunkat, de a legcsodálatosabb az, hogy a csapat igazi közösség lett – mondta Szőcs Artur rendező. Mint kiemelte, nagyon erős kapcsolat jött létre a túrázók között, az út során, s habár nagyon elfáradtak, megérte az utazás.

Ahogyan azt a rendező elárulta Galyatetőnél járva érték el a 40 020 lépést, de nem tudták minden nap számolni, hiszen belebolondultak volna.

Deres Péter, aki íróként járja végig az utat kiemelte, eddig azt hitte, a színház stabil, nem mozdul onnan, ahová az alapkövét letették. Mára megváltozott a véleménye: a színház csak színházabb, ha instabil, ha mozdul, ha viszi magával az alapkövét is.

A csapat Becskéről indult, majd érintette Nógrádsipek, Sámsonháza, Parádsasvár települését, ezt követően Egerszalókot hagyták el, ahonnan Noszvajon, Kácson keresztül közelítették meg Miskolcot, ahová este érkeztek meg. A Miskolci Nemzeti Színház társulat fogadta őket, elénekelték a messziről jötteknek az évad himnuszát, majd az égből érkezett a pezsgő és a vándorok élményeikről meséltek.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.

Megérkezvén a színházba már nagyon fáradt volt a csapat, ám egy performanszra jutott még az erejükből. Szőcs Artur kiemelte, íróasztalnál kitalálni sokkal kellemesebb volt, de a darab zseniális lesz, az út, a közösség fantasztikus. Mint mondta, a szélsőséges időjárási körülmények voltak igazán embert próbálóak.

Mint arról az utazás közben beszámoltunk, Egerszalók környékén a csapatot nagy zivatar érte utol, de a településen nagyon vendégszeretők voltak a helyiek.
– Mindenhol nagyon nagy örömmel fogadtak minket. Szinte minden ide vezető településen otthon érezzük már magunkat, de a legcsodálatosabb az, hogy a csapat igazi közösség lett – mondta Szőcs Artur rendező. Mint kiemelte, nagyon erős kapcsolat jött létre a túrázók között, az út során, s habár nagyon elfáradtak, megérte az utazás.

Ahogyan azt a rendező elárulta Galyatetőnél járva érték el a 40 020 lépést, de nem tudták minden nap számolni, hiszen belebolondultak volna.

Deres Péter, aki íróként járja végig az utat kiemelte, eddig azt hitte, a színház stabil, nem mozdul onnan, ahová az alapkövét letették. Mára megváltozott a véleménye: a színház csak színházabb, ha instabil, ha mozdul, ha viszi magával az alapkövét is.

A csapat Becskéről indult, majd érintette Nógrádsipek, Sámsonháza, Parádsasvár települését, ezt követően Egerszalókot hagyták el, ahonnan Noszvajon, Kácson keresztül közelítették meg Miskolcot, ahová este érkeztek meg. A Miskolci Nemzeti Színház társulat fogadta őket, elénekelték a messziről jötteknek az évad himnuszát, majd az égből érkezett a pezsgő és a vándorok élményeikről meséltek.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.