Mint arról már több alkalommal beszámoltunk, régészek dolgoznak a miskolctapolcai Barlangfürdő előtti területen, hogy meghatározzák a – lassan teljesen a felszínre hozott – apátság pontos területét. A legújabb kutatási eredményekről Pusztai Tamás, a feltárást vezető régész, a Herman Ottó Múzeum igazgatója tájékoztatott. Mint kiemelte, a szentélytől délre egy furcsa kialakítást találtak az ásatás közben. Olyan falra bukkantak ugyanis, aminek funkcióját még nem tudják értelmezni, de amint többet látnak belőle, kiderül, miért, és mikor épült oda.
Az eddig feltárt területet nyilvánossá tették az érdeklődők előtt, a Múzeumok éjszakáján pedig többen is érdeklődtek az izgalmas, nagy területű apátság iránt.
Az azóta eltelt időben újabb épületrészek kerültek a felszínre, s az is kiderült, hogy a 13. század végén milyen időjárás volt jellemző a területen.
– A feltárt hajóban látható, hogy vastag agyagréteg van. Ez nem indokolatlan, minden bizonnyal azért hordhatták be az emberek, hogy ne a vízben járjanak. Kiderül tehát, hogy a 13. század végén csapadékosak lehettek a nyarak, a telek nagyon hidegek, a területre pedig víz kerülhetett, ez ellen védekeztek az agyaggal. A réteg alatt vélhetően a kegyúri karzat található, s a Miskolc nemzetség maradványai is ott lehetnek – mondta Pusztai Tamás.
Mint hangsúlyozta a szentély kapcsolódását az Anna szálló emésztőgödre tette tönkre, ez derült ki a feltárás során. A nyugati falat feltárták, s mint kiderült, nem lesz mellékhajója, s a toronybelső eredeti járószintje is láthatóvá vált. Az ásatásba a fiatalok is bekapcsolódtak, a Miskolci Egyetem régész hallgatói, akik szakmai gyakorlatukat töltik a feltárásnál, de a kutatásban részt vesz az egyetem Ásványtani - Földtani Intézetet is, akik a kőzetek meghatározásában segítenek.
– A fiatalok nagyon ügyesek. A régészhallgatók sokat segítenek, de vannak középiskolások is, akik mossák, és rendezik a leleteket, így gyorsabban halad a feldolgozás – tette hozzá a vezető régész.
A területen első alkalommal 2004-ben kezdtek ásni, amikor a keleti kolostorszárny folyosóját találták meg, amit ezúttal fel is tártak. Pusztai Tamás hangsúlyozta, minden bizonnyal a város legrégebbi középkori épülete ez.
A bencés apátsághoz tartozó templomot tűzvész pusztította, s jellemző volt, hogy temetőként használták a megszentelt földet. Ezúttal a szentélytől északra bukkantak egy területre, ami egy csontkamra.
– Szokás volt akkoriban, hogy ha a temető megtelt, akkor a csontokat összegyűjtötték és közös csontkamrába helyezték. A csontmaradványok mutatják, hogy ez itt is így volt – mesélte Pusztai Tamás, aki hozzátette, azt, hogy a feltárás után, mi lesz a területtel, még nem tudható. Kiemelte, neki az az elsődleges feladata, hogy a templom területét meghatározza.
Kiss J.
fotó: Juhász Á.
Az eddig feltárt területet nyilvánossá tették az érdeklődők előtt, a Múzeumok éjszakáján pedig többen is érdeklődtek az izgalmas, nagy területű apátság iránt.
Az azóta eltelt időben újabb épületrészek kerültek a felszínre, s az is kiderült, hogy a 13. század végén milyen időjárás volt jellemző a területen.
– A feltárt hajóban látható, hogy vastag agyagréteg van. Ez nem indokolatlan, minden bizonnyal azért hordhatták be az emberek, hogy ne a vízben járjanak. Kiderül tehát, hogy a 13. század végén csapadékosak lehettek a nyarak, a telek nagyon hidegek, a területre pedig víz kerülhetett, ez ellen védekeztek az agyaggal. A réteg alatt vélhetően a kegyúri karzat található, s a Miskolc nemzetség maradványai is ott lehetnek – mondta Pusztai Tamás.
Mint hangsúlyozta a szentély kapcsolódását az Anna szálló emésztőgödre tette tönkre, ez derült ki a feltárás során. A nyugati falat feltárták, s mint kiderült, nem lesz mellékhajója, s a toronybelső eredeti járószintje is láthatóvá vált. Az ásatásba a fiatalok is bekapcsolódtak, a Miskolci Egyetem régész hallgatói, akik szakmai gyakorlatukat töltik a feltárásnál, de a kutatásban részt vesz az egyetem Ásványtani - Földtani Intézetet is, akik a kőzetek meghatározásában segítenek.
– A fiatalok nagyon ügyesek. A régészhallgatók sokat segítenek, de vannak középiskolások is, akik mossák, és rendezik a leleteket, így gyorsabban halad a feldolgozás – tette hozzá a vezető régész.
A területen első alkalommal 2004-ben kezdtek ásni, amikor a keleti kolostorszárny folyosóját találták meg, amit ezúttal fel is tártak. Pusztai Tamás hangsúlyozta, minden bizonnyal a város legrégebbi középkori épülete ez. A bencés apátsághoz tartozó templomot tűzvész pusztította, s jellemző volt, hogy temetőként használták a megszentelt földet. Ezúttal a szentélytől északra bukkantak egy területre, ami egy csontkamra.
– Szokás volt akkoriban, hogy ha a temető megtelt, akkor a csontokat összegyűjtötték és közös csontkamrába helyezték. A csontmaradványok mutatják, hogy ez itt is így volt – mesélte Pusztai Tamás, aki hozzátette, azt, hogy a feltárás után, mi lesz a területtel, még nem tudható. Kiemelte, neki az az elsődleges feladata, hogy a templom területét meghatározza.
Kiss J.
fotó: Juhász Á.