A döntőbe jutásért bosnyák ellenfél következett, aki a magyar küldöttség egybehangzó véleménye szerint erősen vitatható bírói ítéleteknek köszönhetően került a fináléba. A harmadik helyért vívott csatában szerb ellenfele is tehetetlennek bizonyult, így a miskolci lány nyakába bronzérem került.
Szabina immáron hazai vizeken tartózkodik, és két napos pauzát követően ismét a tapolcai iskola tornatermében végzi az edzéseit. Itt kerestük meg, hogy felelevenítsük az Európa-bajnokság történéseit.
- Mennyire volt nehéz megszerezni a bronzérmet? – kérdeztük.
- Nem adták ingyen, és meglehetősen rögös út vezetett a dobogóra – hangzott a válasz. – A sorsolásom egyáltalán nem volt szerencsés. A francia lánytól legutóbb kikaptam, semmiképpen sem szerettem volna vele összekerülni. Erre már az első fordulóban vele kellett csatáznom. Erőnyerőként kezdtem, és mivel ellenfelemen sikerült ippont dobnom a hosszabbításban, bekerültem a legjobb nyolc közé. Az olasz lány ellen is a hosszabbítás döntött a javamra. A döntőbe kerülésért egy bosnyák sportoló ellen mentem a tatamira, a gondot nem is igazán ő, hanem a horvát bírók jelentették. Rajtuk kívül senki nem látta győztesnek a bosnyákot, sajnos, az ő döntésük volt a mérvadó. A 6 perces csata során ő összesen három támadást indított, én pedig végig akciókat igyekeztem csinálni, mindez azonban kevésnek bizonyult.
- Gondolom, meglehetősen csalódott voltál!
- Persze, munkált bennem a tehetetlen düh, haragudtam a bírókra, akik elvették tőlem a döntős szereplés lehetőségét. Mindent megtettem, ők pedig úgy csináltak, mintha nem láttak volna semmit, becsukott szemmel vezették a mérkőzést.
- Hogyan lehetett átlendülni a holtpontos, hiszen közeledett a bronzmérkőzés?
- Tavaly, az Európa-bajnokságon tanultam meg, hogy mindig csak a soros feladatra szabad koncentrálni. Akkor ranglista vezetőként azt gondoltam, simán megnyerhetem az aranyérmet, végül hetedik lettem. Most mindez átvillant az agyamon, de szerencsére a szerb lányt sikerült eldobnom, és felállhattam a dobogóra. Nagyobb ellenállásra számítottam, nem bántam, hogy így alakult.
- Négy hazai válogatón lettél érmes, korán eldőlt, hogy utazhatsz az Európa-bajnokságra. Az ilyesmi megnyugvással tölti el az embert?
- Szerencsére itthon a korosztályomban és a súlycsoportomban nincs komoly vetélytárs, ezért nem is nagyon kellett idegeskedni. Egy apróbb ujjsérülés volt, ami zavart, de így is képesnek tartottam magamat arra, hogy érmet szerezzek. A magyar csapat négy bronzérmet hozott, ez mind a lány szakágat dicséri.
- A következő idényben már a juniorok között kell helytállni. Mennyivel lesz az keményebb?
- Itthon akadnak jócskán majd ellenfelek, hiszen nagyon sok ügyes lánnyal szemben kell bizonyítani. Rengeteget fejlődnek, vigyázni kell velük. Az idén voltam két junior Világkupa versenyen, az egyiket megnyertem, a másikon pedig kiestem, ezért nehéz jósolni a jövőt illetően. Be kell érnem, ennek érdekében sokat kell dolgoznom. Minden nap edzek, hiszen két hét múlva Pakson rendezik meg az Európa kupa küzdelmeit, ahol szeretnék sikeresen szerepelni. Nyolc között kell végeznem, akkor utazhatok a szeptemberi, junior Eb-re.
Természetesen kíváncsiak voltunk Flórusz János edző véleményére is, aki hosszú évek óta egyengeti tanítványa útját:
- Szabina szép jövő előtt áll – fogalmazott a szakvezető. – Remek a küzdőszelleme, soha nem adja fel, kifejezetten jó versenyző típus. Agresszív, támadó a stílusa, de figyel a védekezésre is. Általában ő irányítja a mérkőzéseit. Elsősorban fizikailag kell fejlődnie, az erősítés viszont a legkönnyebben megvalósítható eleme a felkészülésnek. Igaz, erre csak a versenyidőszakon kívül nyílik mód. Most erre is jut idő, augusztusban sort kerítünk rá, hiszen akkor nem zavarja a junior Európa-bajnokságra történő felkészülését.
Doros L.