Nagybánya közelében, arisztokrata családban született. Édesanyja Brunszvik Karolina, az első magyarországi óvodák megalapítója, Brunszvik Terézia testvére. Nagynénje hatására – akit számos külföldi útjára elkísért – ő is a nőnevelést választotta hivatásul. Sokoldalúan művelt ember, Münchenben és Párizsban festészetet, Budán szobrászatot is tanult. 40 éves volt, amikor Pesten leánynevelő intézetet nyitott, amely az 1848-as forradalom miatt zárt be. A szabadságharc alatt Debrecenben, Nagyváradon, végül Szegeden igyekezett képviselni a forradalom ügyét. A forradalmárok rejtegetése okán 1851-ben letartóztatták, s 1853-ban 10 évi várfogságra ítélték. 1857-ben amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, és soha többé nem tért haza. Börtönből történő szabadulása után húgánál lakott Franciaországban, Párizsban halt meg. A magyar nőnevelés egyik úttörőjének hamvait a montparnasse-i temetőből 2008-ban szerették volna hazaszállítani. Leszármazottja Párizsban él, magyarországi újratemetéséről nincsen tudomásunk.
D. I.