Bócsi Krisztián, a Miskolci Nemzeti Színház fotóriportere, aki szakmáját 20 évvel ezelőtt kezdte, akkor még filmezéssel.
– A középiskola végén kezdtem el kisfilmeket csinálni, ám hamar rájöttem, az az alap, hogy az állóképeket tökéletesen el tudjam készíteni. Váltottam, azóta is a fotózásnak élek – mondta a fotográfus, aki dolgozott országos lapoknak, és a National Geographicnak is. Több albumban szerepeltek fotói, ám ha saját fotókötetet adhatna ki, a Miskolci Nemzeti Színház egy évadát örökítené meg.
Sokan állítják, jó géppel bárki képes jó fotót készíteni, ám Bócsi Krisztián szerint a gép csupán eszköz, amit meg kell tanulni kezelni. A jó fotó viszont elkapja egy tárgy, pillanat vagy ember lényegét, eszenciáját.
– Magányos szakma a fotózás. A legfontosabb mégis, hogy szabad vagyok, kifejezhetem önmagam, de a megrendelő agyával is gondolkozom. A visszajelzések pedig fontosak, hiszen abból tanulok, fejlődöm – hangsúlyozta Bócsi Krisztián, aki ha önmagát ábrázolná egy képen, állítja, az az óceán lenne: nyugodt, csendes, mégis feszült, háborgó.
A színház fotósa legszívesebben fekete-fehér képeket készít, mint mondja, jobban kifejeznek az efféle képek. Nem csoda, hogy kedvenc fotóművésze Sebastiao Salgado, aki szintén színek nélküli fotóiról híres.
Kiss J. | MN
fotó: Mocsári L.
– A középiskola végén kezdtem el kisfilmeket csinálni, ám hamar rájöttem, az az alap, hogy az állóképeket tökéletesen el tudjam készíteni. Váltottam, azóta is a fotózásnak élek – mondta a fotográfus, aki dolgozott országos lapoknak, és a National Geographicnak is. Több albumban szerepeltek fotói, ám ha saját fotókötetet adhatna ki, a Miskolci Nemzeti Színház egy évadát örökítené meg.
Sokan állítják, jó géppel bárki képes jó fotót készíteni, ám Bócsi Krisztián szerint a gép csupán eszköz, amit meg kell tanulni kezelni. A jó fotó viszont elkapja egy tárgy, pillanat vagy ember lényegét, eszenciáját.
– Magányos szakma a fotózás. A legfontosabb mégis, hogy szabad vagyok, kifejezhetem önmagam, de a megrendelő agyával is gondolkozom. A visszajelzések pedig fontosak, hiszen abból tanulok, fejlődöm – hangsúlyozta Bócsi Krisztián, aki ha önmagát ábrázolná egy képen, állítja, az az óceán lenne: nyugodt, csendes, mégis feszült, háborgó.
A színház fotósa legszívesebben fekete-fehér képeket készít, mint mondja, jobban kifejeznek az efféle képek. Nem csoda, hogy kedvenc fotóművésze Sebastiao Salgado, aki szintén színek nélküli fotóiról híres.
Kiss J. | MN
fotó: Mocsári L.