Nem sokan, talán ha harmincan-negyvenen kísérték el Matyó ország fővárosába a nyíregyházi alakulatot. A szurkolók azt remélték, hogy csapatuk folytatja jó sorozatát, és a Ferencváros II legyőzése után Mezőkövesden is eredményesen szerepel majd. Nos, várakozásaikban csalódniuk kellett, mert való igaz, hogy a mezőnyben egyenrangúak voltak a vendégek, a kapu előtt nem találták fel magukat és sima, 2-0 arányú vereséggel távozhattak.
A baljós előjelek akkor sejlettek fel, amikor megkezdődött a második félidő. Ekkor ugyanis egy petárda robbant fel a nyírségiek szektora mellett, ami nyilvánvalóan nem magától került oda. Szépen, nyugodalmasan zajlottak az események, nem nagyon lehetett arra gondolni, hogy hamarosan micsoda ribillióra kerül sor.
Nos, a cérna nem sokkal a második hazai találat után szakadt el a vendégeknél. Irhás és Petneházi vitatkozott a pályán, amikor a nyíregyházi drukkerek ledöntötték a kordont és benyomultak a futballpályát övező salakos atlétikai pályáéra. Néhányan még ennél is beljebb merészkedtek, ők egészen a füves pálya szélén üvöltöztek. A biztonsági emberek természetesen azonnal akcióba léptek, ám csak nagyon nehezen birkóztak a megvadult fiatalokkal. Szabó Zsolt játékvezető megállította a játékot, közben tartott az „ütközet”. A nyíregyháziak ámokfutásának néhány kerékpár is kárát látta, ugyanis a tárolóban elhelyezett járműveket is dobálták és rugdosták a megvadult nyírségi hívek.
Szerencsére hamarosan előkerül néhány rendőr, és megjelenésük valamelyest józanítóan hatott a botrány előidézőire. Sikerült lecsillapítani a kedélyeket, ám a találkozó befejezése így is sokáig „emlékezetes” marad. Nem ilyen rangadóról, még kevésbé ilyen atrocitásokról álmodozott egyik csapat vezetése sem. Azt pedig még elgondolni is rossz, mi történik, ha mondjuk, kétszáz nyíregyházi drukker érkezik a mérkőzésre? Nem véletlenül hangsúlyozta Brekk János sajnálkozását. A Nyíregyháza szakvezetője saját szurkolóinak viselkedése miatt sopánkodott, bánkódásra pedig csapata teljesítménye tette fel a koronát.
D.L.