„Szánandó az, ki bujdos hontalan.
Honán túl, mert mindenhol maga van.”
– Írta Szemere Bertalan Orsova című versében, melyet Balázs István szavalt el a reformkori miniszterelnök születésének 200. évfordulójára tartott megemlékezésen. Mint Kiss Gábor alpolgármester Szemere Bertalan munkásságának rövid összefoglalásából is megtudhattuk, a Borsod vármegyei Vattán született, majd a már Miskolcon evangélikus iskolában végzett Szemere költői érdeklődése hamar megmutatkozott. Első írásai Sárospatakon jelentek meg, s mint Kiss Gábor is kiemelte, „előbb inkább irodalmi, s nem politikai pályára készült”.

1832-ben aztán jogászként diplomázott, és Pozsonyban kezdett dolgozni jogászgyakornokként. Az országgyűlési ifjúság tagja lett, majd miután letette az ügyvédi vizsgáit, visszatért Borsodba, ahol tiszteletbeli aljegyzőnek választották. A forradalomig több politikai tisztséget is betöltött, mígnem az 1848-as választásokon Miskolc országgyűlési képviselőjévé választották. A Batthyány-kormányban övé lett a belügyminiszteri poszt, majd a ’49-ben kihirdetett függetlenségi nyilatkozat után elvállalta a miniszterelnökséget is.
A világosi fegyverletétel után menekülni kényszerült, a Szent Korona és a koronázási ékszerek biztonságba helyezését vállalva. Batthyány Kázmérral egyetértésben Orsovánál ásták el a koronát és az ékszereket, melyeket a császári hatóság csak hosszas nyomozás után, 1853-ban talált meg. A helyre Ferenc József emlékkápolnát építtetett. Az emigrációban idegileg összeroppant Szemere, de 1865-ben amnesztiát kapott, tehát hazatérhetett.
– Minden városnak kötelessége megemlékezni azokról az államférfiakról, akik kötődnek hozzá – hangsúlyozta méltatásában Kiss Gábor. – Az 1869-ben Budán eltemetett Szemere Bertalan hamvait 1871-ben Miskolcra szállították, és az avasi templom temetőjében helyezték örök nyugalomra. Tevékenysége alapján, ma, 200 év távlatából az újkor egyik legnagyobb jelentőségű, megyéhez köthető politikusa volt Szemere Bertalan megítélésem szerint – mondta az alpolgármester.
Kiss Gábor méltatása után az emlékezés a kegyelet virágait helyezte el a Szemere-szobornál, majd a politikus nevét viselő szakközépiskola igazgatója, Szabó András, valamint igazgatóhelyettese, Hajas Sarolta.

A Városháza új épületének bejáratánál a Szemere évforduló kapcsán Miskolc polgármesteri hivatala három tárlót rendezett be a Szabó Lőrinc Városi Könyvtár állományából. A tárlókban a reformkori politikus könyveinek első kiadásait tekinthetik meg az érdeklődők, olyan, nagy vihart kavart műveket, mint például az 1839-ben elkészült, de a cenzúra miatt csak egy évvel később kiadott Utazás külföldön. A könyv végül meghozta írója számára a sikert, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. A Naplóm és a Levelek mellett az Utazás Keleten című útirajz is szerepel a Városházán kiállított művek között, melyet már az emigráció évei alatt írt meg Szemere.
Kujan I.
Fotó: Juhász Á.
Honán túl, mert mindenhol maga van.”
– Írta Szemere Bertalan Orsova című versében, melyet Balázs István szavalt el a reformkori miniszterelnök születésének 200. évfordulójára tartott megemlékezésen. Mint Kiss Gábor alpolgármester Szemere Bertalan munkásságának rövid összefoglalásából is megtudhattuk, a Borsod vármegyei Vattán született, majd a már Miskolcon evangélikus iskolában végzett Szemere költői érdeklődése hamar megmutatkozott. Első írásai Sárospatakon jelentek meg, s mint Kiss Gábor is kiemelte, „előbb inkább irodalmi, s nem politikai pályára készült”.

1832-ben aztán jogászként diplomázott, és Pozsonyban kezdett dolgozni jogászgyakornokként. Az országgyűlési ifjúság tagja lett, majd miután letette az ügyvédi vizsgáit, visszatért Borsodba, ahol tiszteletbeli aljegyzőnek választották. A forradalomig több politikai tisztséget is betöltött, mígnem az 1848-as választásokon Miskolc országgyűlési képviselőjévé választották. A Batthyány-kormányban övé lett a belügyminiszteri poszt, majd a ’49-ben kihirdetett függetlenségi nyilatkozat után elvállalta a miniszterelnökséget is.
A világosi fegyverletétel után menekülni kényszerült, a Szent Korona és a koronázási ékszerek biztonságba helyezését vállalva. Batthyány Kázmérral egyetértésben Orsovánál ásták el a koronát és az ékszereket, melyeket a császári hatóság csak hosszas nyomozás után, 1853-ban talált meg. A helyre Ferenc József emlékkápolnát építtetett. Az emigrációban idegileg összeroppant Szemere, de 1865-ben amnesztiát kapott, tehát hazatérhetett.
– Minden városnak kötelessége megemlékezni azokról az államférfiakról, akik kötődnek hozzá – hangsúlyozta méltatásában Kiss Gábor. – Az 1869-ben Budán eltemetett Szemere Bertalan hamvait 1871-ben Miskolcra szállították, és az avasi templom temetőjében helyezték örök nyugalomra. Tevékenysége alapján, ma, 200 év távlatából az újkor egyik legnagyobb jelentőségű, megyéhez köthető politikusa volt Szemere Bertalan megítélésem szerint – mondta az alpolgármester.
Kiss Gábor méltatása után az emlékezés a kegyelet virágait helyezte el a Szemere-szobornál, majd a politikus nevét viselő szakközépiskola igazgatója, Szabó András, valamint igazgatóhelyettese, Hajas Sarolta.

A Városháza új épületének bejáratánál a Szemere évforduló kapcsán Miskolc polgármesteri hivatala három tárlót rendezett be a Szabó Lőrinc Városi Könyvtár állományából. A tárlókban a reformkori politikus könyveinek első kiadásait tekinthetik meg az érdeklődők, olyan, nagy vihart kavart műveket, mint például az 1839-ben elkészült, de a cenzúra miatt csak egy évvel később kiadott Utazás külföldön. A könyv végül meghozta írója számára a sikert, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. A Naplóm és a Levelek mellett az Utazás Keleten című útirajz is szerepel a Városházán kiállított művek között, melyet már az emigráció évei alatt írt meg Szemere.
Kujan I.
Fotó: Juhász Á.