Pereces története igazából a kiegyezés után kezdődött, mikor 1868-ban Lónyai Menyhért pénzügyminiszter utasítást adott a bányatelep megnyitására, hogy a föld mélyéből felszínre hozzák a kor legfontosabb energiahordozóját, a Jókai által fekete gyémántnak elkeresztelt szenet. A perecesiek büszkék lehetnek rá, hogy itt létesítették a korabeli világ harmadik, Európa második leghosszabb bányaalagútják, a Grenzensteint (2336 méter). A bányászat egy évszázaddal később kezdett el hanyatlani, s néhány évvel ezelőtt, Lyukóbánya bezárásával ért véget – sokak reménye szerint csak időlegesen.
Néhányan leporolták a régi fekete, bányász díszegyenruhát, de a döntő többség nyáriasan öltözött. Először a temetőben rótták le kegyeletüket, majd megkoszorúzták a bányász emlékművet, miközben a helyi bányász fúvós zenekar a bányász indulót játszotta. A megemlékezésen részt vett Gúr Nándor és Simon Gábor országgyűlési képviselők, Bazin Géza önkormányzati képviselő, több civil, hagyományőrző egyesület képviselői és több tucat érdeklődő.
Ezt követően az ünneplők átvonultak a színpadhoz, ahol a sátor árnyékában már sokan ültek, mások pedig a parkban főztek bográcsban, ebédeltek. Elsőként Törő György, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület megyei vezetője szólt az ünneplőkhöz. Mintegy biztatásként kijelentette, hogy a mélyművelésű szénbányák bezárása nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a bányászat. Vannak külszíni bányák, kavics, olaj kitermelés… a modern technológiák meghonosításával pedig lehet jövője az ágazatnak, energetikai célú szénkitermelésnek, ami jó hatással lenne a foglalkoztatásra is.
Bazin Géza a megbecsülésről szólt. Sokan nem is tudják, hogy milyen nehéz és veszélyes munkát végeztek egykoron a perecesi szénbányászok is, amiért köszönet jár nekik a fiataloktól. Megígérte, hogy a nehéz időkben is megőrzik a bányászok hagyományait, s reményei szerint még sokszor találkoznak bányásznapok alkalmával.
A beszédeket követően elismerő okleveleket és bányászkorsókat adtak át az idős szakiknak, majd a bányász fúvósok adtak térzenét, s kulturális műsorral folytatódott a bányásznap.
A bányászatnak igen is van jövője, csak új technológiát kell meghonosítani – magyarázta Merényi József gépészmérnök, nyugalmazott mérnöktanár, a perecesi civil egyesület szövetségének a vezetője. Véleménye szerint áttörést jelentene, ha a szenet nem a felszínen kellene elégetni – energiává átalakítani. Bízik benne, hogy a mérnökök ezt is megoldják majd.
– Pontosan 37 évet és 217 napot dolgoztam bányászként és már 22 éve nyugdíjas vagyok – sorolta frissen az adatokat Bartók Zoltán. – Nagyon el vagyok keseredve, mert ott van a szénben az energia a föld alatt és közben pusztítjuk az erdőket biomassza nyerése céljából. Ezzel nem értek egyet – mondta az idős bányász keserűen. Mit lehet erre mondani? Bízzunk a mérnökeinkben, s lesz még bányászat Pereces térségében…
Csontos László
Néhányan leporolták a régi fekete, bányász díszegyenruhát, de a döntő többség nyáriasan öltözött. Először a temetőben rótták le kegyeletüket, majd megkoszorúzták a bányász emlékművet, miközben a helyi bányász fúvós zenekar a bányász indulót játszotta. A megemlékezésen részt vett Gúr Nándor és Simon Gábor országgyűlési képviselők, Bazin Géza önkormányzati képviselő, több civil, hagyományőrző egyesület képviselői és több tucat érdeklődő.
Ezt követően az ünneplők átvonultak a színpadhoz, ahol a sátor árnyékában már sokan ültek, mások pedig a parkban főztek bográcsban, ebédeltek. Elsőként Törő György, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület megyei vezetője szólt az ünneplőkhöz. Mintegy biztatásként kijelentette, hogy a mélyművelésű szénbányák bezárása nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a bányászat. Vannak külszíni bányák, kavics, olaj kitermelés… a modern technológiák meghonosításával pedig lehet jövője az ágazatnak, energetikai célú szénkitermelésnek, ami jó hatással lenne a foglalkoztatásra is.
Bazin Géza a megbecsülésről szólt. Sokan nem is tudják, hogy milyen nehéz és veszélyes munkát végeztek egykoron a perecesi szénbányászok is, amiért köszönet jár nekik a fiataloktól. Megígérte, hogy a nehéz időkben is megőrzik a bányászok hagyományait, s reményei szerint még sokszor találkoznak bányásznapok alkalmával.
A beszédeket követően elismerő okleveleket és bányászkorsókat adtak át az idős szakiknak, majd a bányász fúvósok adtak térzenét, s kulturális műsorral folytatódott a bányásznap.
A bányászatnak igen is van jövője, csak új technológiát kell meghonosítani – magyarázta Merényi József gépészmérnök, nyugalmazott mérnöktanár, a perecesi civil egyesület szövetségének a vezetője. Véleménye szerint áttörést jelentene, ha a szenet nem a felszínen kellene elégetni – energiává átalakítani. Bízik benne, hogy a mérnökök ezt is megoldják majd.
– Pontosan 37 évet és 217 napot dolgoztam bányászként és már 22 éve nyugdíjas vagyok – sorolta frissen az adatokat Bartók Zoltán. – Nagyon el vagyok keseredve, mert ott van a szénben az energia a föld alatt és közben pusztítjuk az erdőket biomassza nyerése céljából. Ezzel nem értek egyet – mondta az idős bányász keserűen. Mit lehet erre mondani? Bízzunk a mérnökeinkben, s lesz még bányászat Pereces térségében…
Csontos László